RockStation

Raze To The Ground - Addiction EP

2008. október 11. - SAABI

Még tavasszal jelent meg a miskolci Raze To The Ground zenekar  három számos anyaga. Az Addiction (Szenvedély) címmel megjelentetett EP már nem az első kislemezük, az 2007-ben jelent meg Tools Of Destruction címmel. Jövő év tavaszára ismét ígérnek három új felvételt, amelyekkel már a külföldi piacon is szerencsét próbálnának a terveik szerint.

Az RTTG 2005 végén alakult, de igazából csak 2006 nyarától indult be a zúzda, amikor is minden posztra megkerült a megfelelő ember: Szabó Péter - vokál, Barta Ferenc - vokál, Czeglédi Gyula és Abonyi Endre - gitárok, Böjti Tamás - basszus & vokál, Abonyi András - dobok.
A csapat az augusztusi Azfeszt tehetségkutatón 5. helyezést ért el, így bejutottak az ABC Becherovka magyarországi középdöntőjébe. Ha itt is sikeresen szerepelnek, akkor utazhatnak Bécsbe az ottani döntőre.

A névsorból is kiderül (meg a felvételekből), hogy ők is kettős vokállal nyomulnak, mint például a Subscribe (több példát most nem is tudnék említeni...). Ez már nekem  ott is bejött és itt is bejön; vagyis az RTTG esetében is igaz a tétel, miszerint nagyon sok plusz energiát és jó feelinget lehet belevinni két karakteres hangú vokalista "alkalmazásával" a produkcióba.  Igaz, nem tudom, hogy Szabó Péter és Barta Ferenc közül melyikükhöz tartozik az a hátborzongatóan mély, elfúló hörgés a Single első részében, de... talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy valóban szükség van-e erre? Egy kicsit túlzásnak érzem és olybá tűnik, hogy az énekes torkának sem nagyon van ilyesmire kapacitása. Vagy ha van is, abszolút felesleges erőltetni; annyit nem tesz hozzá a dalokhoz brutalitás szinten, amennyi potenciális rajongót elijeszthet. A magasabb, de még mindig kellően bestiálisnak ható énekdallamok ellenben szinte tökéletesen illenek bele a képbe - én inkább ezekre gyúrnék még rá egy kicsit, hogy még tisztábbak, még természetesebbek lehessenek. A  főként refrénekben megjelenő, "normális" hangszínnel előadott hiperdallamos betétek is teljesen rendben vannak vokál szinten. Sőt vokál fronton még néha Böjti Tamás basszer is besegít (vokálban erős a csapat) és máris kész a csordavokál, melyet szintén nagyon jó arányérzékkel alkalmaznak: ott van beszúrva, ahol kell és olyan hosszan, ahogy kell (lásd: Addiciton).

A korrekt és értelmes, a manapság mindent átható hamisság, "megcsináltság" és önpusztítás ellen fellépő, angol szövegekkel ellátott dalok összességében nagyon kellemes élményt nyújthatnak a metál zene kedvelőinek. A felvételek a miskolci HangArt stúdióban készültek, minőségükre nem lehet panasz, nagyon jól dörren meg mindegyik. A zenei megoldások terén több stílus is érezteti hatását (északi death, trash metal, csipetnyi nu metal) és bár ismert elemekkel operálnak, ezen stílusok jó arányérzékkel megválasztott elegyítése révén a dalok mégis kellő változatossággal bírnak; mindhárom felvétel végig képes megragadni és megtartani a hallgató figyelmét. A lábdob végig kitartóan dübörög, az alapokra fifikás, de nem túlspírázott gitárszólamok és komor, karakteres riffek épülnek és az egészre a dupla vokál dinamikája teszi fel a pontot.
Az Addiction EP tartalma teljes egészében meghallgatható a csapat MySpace oldalán, így mindenki a saját fülével győződhet meg arról, hogy az Addiction egy meglehetősen jól sikerült anyag.


A csapattól származó infók és az EP tartalma alapján a Raze To The Ground egy igényes, komoly és céltudatos csapatnak tűnik. Úgy gondolom, céltudatosságuk és tehetségük  hamar ki fogja őket emelni az ismeretlen underground bandák közül. Hogy mennyire hamar, az csak rajtuk múlik, bár tudom, hogy Magyarországon nincs egyszerű dolguk a zenekaroknak. Minden esetre a kezdet nagyon bíztató, a továbblépéshez, a felemelkedéshez pedig sok sikert kívánunk és várjuk a következő EP-t.
 

AC/DC : koncert Budapesten is!

UPDATE 2009.03.24.:

A Rock STATION képes koncertbeszámolóját itt olvashatjátok: Gőzmozdony-bugi : AC/DC, The Answer Budapest Sportaréna 2009.03.23., képes beszámoló

-------------------------------------

Hát a pénztárcánknak jövőre igen nagyra kell nyílnia, mert az AC/DC hivatalos honlapja szerint  a csapat jövő év március 23.-án a  Budapest SportArénában lép fel a Black Ice című új lemez turnéjának keretében. Jegyek állítólag október 15-től kaphatók a koncertre. (Később kiderítjük, hogy pontosan hol.)

 

UPDATE (2008. október 13.)!

AC/DC koncert Budapest jegyvásárlás infók 

A koncertszervező Live Nation hivatalos közleménye szerint az AC/DC koncertre jegyeket október 15.-től a TicketPro országos hálózatába (TicketPro vidéki elárusítóhely kereső) tartozó elárusítóhelyeken és a TicketPro internetes oldalán lehet kapni.

Egy másik lehetőség a fizetős AC/DC fanclubtól: 1 éves (kb 40 USD) AC/DC fanclub tagsági díjért cserébe személyenként két jegyet rezerválnak annak, aki kéri, egy általa kiválasztott koncertre. Ez nem azt jelenti, hogy a jegyek ingyér vannak, ki kell fizetni, csak maximum nem kell a TicketPronál tolongani érte... Részletek angolul a következő linken: AC/DC Fan Club regisztráció.

UPDATE! (2008. október 21.): 

Black Ice lemezkritikánkat itt olvashatjátok: Bugi és kettőnégy : AC/DC - Black Ice

 

Öreg rocker szívatóval indul : ZZ Top - Live From Texas (DVD)

Bár a banda dvd-je már pár hónapja kint van, de hozzám igazából csak most jutott el. Végül is mindegy, mert az 1969-ben alakult banda zenéje időtálló, úgyhogy jelen írás nem vesztett aktualitásából. A banda régi lendületéből azonban a képsorok alapján már nem keveset, de hát öreg rocker már csak szívatóval indul.

Tizennégy sorlemezzel örvendeztették meg rajongóikat, igaz utoljára 2003-ban adtak életjelt e téren magukról. Viszont akármilyen hihetetlen, egyetlen koncertkiadvány sem szerepel a közel negyvenéves pályafutásban, tehát éppen itt volt az ideje a Live From Texas-nak. Ha pedig már koncert felvétel akkor az legyen hazai pálya: a koncertet 2007 novemberében rögzítették Dallasban.

Aki azt mondja, hogy ma már inkább a múltjukból élnek, mint a jelenükből nagyot nem téved és ezt ez a dvd-is igazolja. A legújabb keltezésű dal rajta a '94-es Antenna-n szereplő Pin Cusion és az Urak sem vezetnek elő szédítő színpadi teljesítményt, inkább a látványra helyezik a hangsúlyt. Mondjuk ezt így közel a 60-hoz már nem is várjuk el tőluk, bár azért látni ennél dinamikusabb produkciót is ebben a korban (Scorpions pl.).

A dalokba egy-két mellényúlás még belefér, mert úgyis a hangulat a fontos, az pedig minden eddigi fanyalgásom ellenére azt mondom megvan. A Billy Gibbons – ének, gitár, Dusty Hill - basszusgitár, ének páros csuklóból hozza a blues-rock riffeket, míg a két Télapó mögött az egyetlen „szakál”, Frank Beard - dob hozza a megbízható alapokat. Mondjuk a fickó úgy üt végig, mintha előre beprogramozták volna, azt is minden izgalom nélkül, de legalább pontos. 
 


A két Télapó viszont legalább viccesen nyomja olykor a jól „megkoreografált” színpadi táncot. A program jórészt a hetvenes évek sikerkorszakára (Waitin' For The Bus, Jesus Just Left Chicago, La Grange és Tush) és a nyolcvanas évek elejének mega-sikeres szériájára (Pearl Necklace, Tube Snake Boogie, Gimme All Your Lovin’, Got Me Under Pressure, Sharp Dressed Man, és Legs) épül, de egyetlen itt elhangzott dallal sem lehet vitatkozni, mind ALAP, csupa nagy betűvel. A nagyrészt középkorosztályból összetevődő közönség élvezi is a bugit rendesen, de azt gondolom, hogy ha a fiatalabbak megnézik ezt a dvd-t, ők sem mondanának rá mást, mint hogy ez karaj, az meg vitathatatlan, hogy ennek a három embernek nem kevés szerepe volt a ótvaros déli zenék (stoner- southern rock) felszínre jutásában.

Igaz, hogy néha már csak totyognak és élőben a kicsit vastagabb hangzás kedvéért egy ritmusmeiszter még elférne a deszkákon, de a ZZ Top ettől a három fickótól az ami, amikor pedig a Legs-ben előkerül a plüss gitár az visz mindent, mint a piros hetes. 

Track lista:

1. Got Me Under Pressure
2. Waitin' For The Bus
3. Jesus Just Left Chicago
4. I'm Bad, I'm Nationwide
5. Pin Cusion
6. Cheap Sunglasses
7. Pearl Necklace
8. Heard It On The X
9. Just Got Paid
10. Rough Boy
11. Blue Jean Blues
12. Gimme All Your Lovin'
13. Sharp Dressed Man
14. Legs
15. Tube Snake Boogie
16. La Grange
17. Tush
Bonus Track:
Foxey Lady (Jimi Hendrix)
 

 Got Me Under Pressure (from Live From Texas DVD)

Volbeat koncert online

A Volbeat ma este a híres-neves amszterdami Paradisoban ad koncertet, amit a FabChannel zenei portál online közvetít (az nem derült ki számomra, hogy csak hang vagy kép is?).

A Volbeat a tervezett program szerint 20:30-kor kezd, az előtte fellépő Stuck Mojo pedig 19:45-kor. Szóval ha itt az idő, az alábbi linkekre kattintsatok:

Stuck Mojo at Paradiso, Amsterdam - live webcast

Volbeat at Paradiso, Amsterdam - live webcast

 

Depeche Mode : 2009. június 23-án Budapesten

UPDATE 2009.06.25.:
Koncertbeszámoló Heni jóvoltából: Takarék üzemmód: Depeche Mode - Puskás Stadion 2009.06.23 beszámoló.

 

A Depeche nem annyira rock, de szeressük. Ugyan a hír megvan már vagy három napos azért mi is lehozzuk, hogy október 6-án Berlinben a Depeche Mode tagjai bejelentették visszatérésüket!

Dave Gahan, Martin Gore és Andy Fletcher elmondták, hogy egy új album befejezésén dolgoznak, amely 2009 áprilisában jelenik majd meg és május 10-én Izraelben megkezdik Tour Of The Universe 2009 elnevezésű turnéjukat is.

A turné európai része 22 országban 28 várost érint majd – köztük Budapestet is!

Ez lesz a csapat történetében az első stadion turné, melyre gigantikus méretű színpaddal, óriási látvánnyal készülnek. Európában 1.3 millió ember előtt fognak fellépni, három évvel a minden rekordot megdöntő Playing The Angel turné után. Megjegyzem itt volt az ideje, mert pár éve az Aréna igencsak szűkösnek bizonyult.

A budapesti koncertre június 23-án a Puskás Ferenc (volt Nép-) Stadionban kerül sor. 
 
Tour Of The Universe 2009 európai állomásai:

Május 10. Tel Aviv
Május 12. Athén
Május 14. Isztambul
Május 16. Bukarest
Május 18. Szófia
Május 20. Belgrád
Május 21. Zágráb
Május 23. Varsó
Május 25. Riga
Május 27. Vilnius
Május 30. London
Június 2. Hamburg
Június 4. Düsseldorf
Június 7. Lipcse
Június 10. Berlin
Június 12. Frankfurt
Június 13. München

Június 16. Róma
Június 18. Milánó
Június 20. Werchter
Június 22. Pozsony
Június 23. Budapest
Június 25. Prága
Június 27. Párizs
Június 30. Koppenhága
Július 2. Bergen
Július 3. Arvika
Július 11. Porto

Ilyesmire lehet számítani:

 Never Let Me Down (Touring The Angel DVD)

Asgard zenekar - bemutatkozás

A blog indításakor külön rovatot szenteltünk fiatal tehetségek bemutatásának. Örömmel tesszük ezt, hiszen a hazai rock/metal életet csak ők vihetik előbbre. Nyílván a zenekarok által küldött anyagokról alkotott véleményünk csak a miénk, de azért szeretnénk minél objektívebbek lenni. Bárki nekünk küldött anyagát meghallgatjuk és elmondjuk róla a véleményünket. Dicséret esetén kéretik nem elszállni, negatívabb hangvételű kritika esetén pedig ne tessék minket édesanyánk hátsó felébe küldeni.

A békéscsabai Asgard zenekar 2006-ban alakult, azzal a céllal, hogy saját zenei elképzeléseiket megvalósítsák. Nevüket a skandináv mitológiából kölcsönözhették, vagy sokat nézték a fiúk a Csillagkapu című „örökérvényű” sci-fi sorozatot, ott voltak asgardok, akik rendkívül fejlett kitalált faj voltak a wikipédia szerint. Mivel a srácok nem írták meg nekünk nevük eredetét így erre a kettőre tippeltem, de lehet hogy más a megoldás.

Saját elmondásuk szerint zenéjük annyira több sávú, hogy  majdnem minden rock-műfajon belüli, minden kisebb stílus-ág megtalálható benne. Példaként említik a Manowar, a Marylin Manson, a Deathstars, a Deep Purple és még sok más előadó nevét. A szövegek többnyire az álomvilágról szólnak.


A zenekar jelenleg a Sinkovicz Tamás – gitár, ének, Kondacs Pál – basszus, Sztrehovszki Ákos dob és Tóth Imre – gitár felállásban játszik.

Mivel a srácok a bemutatáshoz küldtek három nótát is mindjárt letesztelhettem a zene több sávját. Azonban a fiúk azt nem írták, hogy a három felvétel bizony nem stúdió felvétel, hanem valami otthoni dobdösszemagad cucc. Legalábbis nagyon meg lennék lepődve, ha ez igazi stúdióban készült volna. Így az igazi műélvezet el is marad és igazából olyan nagyon le se lehet tesztelni, hogy a zene tényleg több sávú-e.

A Covered By Darkness sötét hangulatú szerzemény és egy komor riff viszi benne a prímet. Az éneken érződik, hogy kicsit még csiszolhatták volna. Igen előre van tolva és bizony jó pár hamiskás hang is becsúszik, de igaz ez a szólógitárra is. A következő Here Is The Hell (0021) málházós kezdőriffje jó húzás, de a szavalós ének túl monotonná teszi a dalt. Mégis sokkal profibb darab, mint az előző nóta és jobban is szól, ebben van potenciál. A hármas Warriors Of The Night riffje engem egy kicsit korai Rammstein-re emlékeztetett. Himnikusabb darab, mint a másik kettő, de az ének itt is ront a teljesítményen és a hét perces hossz is lehetett volna rövidebb, karakteresebb volna az végeredmény. A kevesebb néha több.

Amondó vagyok, hogy a srácokban a kitartás és a szikra ott van. Sok gyakorlás, meg sok koncert és a dalok tovább érlelgetése segíthet a dolgon. Meg nem árt a sok pénz sem. Nem egyszerű dolgok ezek ma Magyarországon. Szurkolok!

Aki kíváncsi a zenére itt belehallgathat: Asgard demók - online hallgatás
 

Coldplay : Viva La Vida deluxe verzió

A Capitol Records 2008. november 25.-én jelenteti meg a Coldplay Viva La Vida című albumának, kibővített és Prospect's March elnevezéssel illetett új verzióját. A plusz igazából egy másik CD-t jelent az eredeti Viva La Vida album mellé 6 új felvétellel, amelyeket még a Viva felvételei közben kezdtek el rögzíteni, de az albumra már nem kerülhettek fel. Szerepel még a lemezen két feldolgozás is a Viva albumról (Lost, Lovers In Japan). A második CD címe egyszerűen csak The EP és külön is meg lehet majd vásárolni CD és 12" bakelit formátumban is.

A The EP tartalma:

1. Life in Technicolor ii
2. Postcards From Far Away
3. Glass of Water
4. Rainy Day
5. Prospekt's March / Poppyfields
6. Lost + (Jay-Z remix)
7. Lovers in Japan (Osaka Sun mix)
8. Now My Feet Won't Touch The Ground
 

 

Blind Myself – új klip (Lost In Time) és ingyenlemez

A Blind Myself végre elkészült az Ancient Scream Therapy című tavaly megjelent lemezének Lost In Time című dalához készített videóval. A Gróf Balázs által készített videóban feltűnik pár világsztár és a sztori is vicces, meg a videó is jó, a zenéről nem is beszélve.

Az új nagy lemez készül, míg a régit le lehet tölteni a Faces Of Rock oldaláról jó minőségű mp3-ban.

A lemezt extra DVD-vel is meg lehet majd rendelni szuper akciós áron: 1390 Ft-ért!!! 
 

Házibuli a művházban : Subscribe koncert, 2008. október 4., Pécel - beszámoló

Elmondom én őszintén, ritkán járok művházba szervezett rockkoncertre, hiszen a civilizáció mára annál már sokkal kifinomultabb, direkt erre a célra kitalált fellépőhelyeket alkotott a műfaj szerelmeseinek. Most mégis elmentem egy ilyen helyre, de csak a földrajzi közelség miatt, na meg azért, mert tetszik, amit a Subscribe csinál. Az este igazából csak megerősített abban, amit amúgy is sejtettem: egy művház nem ilyesmire van kitalálva.

A hangzás végig csapnivaló volt - igaz, ez a cirka másfélszáz fiatalt (átlagéletkor durván 17 és fél év...) nem igazán érdekelte; ők csak bulizni akartak egy jót. Azt meg is kapták, hiszen, a következő évben már 10(!) éves szülinapját ünneplő Subscribe kiváló bulikat képes generálni, akárhol is járnak az országban és az országon kívül. Csak a magamfajta, "kiöregedett", a testi épségére már általában gondosan ügyelő műkedvelőknek keserű a szájíze ilyenkor. Na de figyuzz, most komolyan: mit vársz egy ilyen helyen?

Ráadásul, mint később kiderült, ez a péceli fellépés félig-meddig baráti szívesség is volt, ugyanis az egyik "előzenekar", a helyi Rokonszerv basszusgitárosa épp a születésnapját ünnepelte, így a Subscribe-os srácok a barátság örömére tulajdonképpen egy bazinagy szülinapi bulit celebráltak.

Egyébként két "előzenekar" volt a programban tervezve, melyek közül az első Synchronring nevű csapatot lekéstem, így nem tudok róluk nyilatkozni. A MySpace oldalukon fellelhető egyetlen felvétel hallatán sokat nem veszthettem; most még egy szép hosszú út elején állnak pontosabban bizonyára haladnak, a lényeg, hogy most és még az elején...

A  péceli Rokonszerv műsorát azonban nem késtem le, sőt kíváncsian figyeltem őket, hiszen ez volt az első alkalom, hogy beleshettem újdonsült városom rockzenei életébe. Hát igen. Tipikus punk névhez punkzene jár, ezt akár ki is találhattam volna, még mielőtt Kovács Mátéék a húrok közé csapnak. Kicsit döcögősen indult a dolog, az elején jellegtelennek tűnő tucatpunk akkordokat pengettek, de azért itt-ott az unásig ismert gyors punkdallamok között fel-felbukkant  néhány ötletes megoldás, mint például a középtempóra váltásokból ügyesen kibontakoztatott, bólogatásra ösztönző jó kis riffek. A vége felé már elég jól belelendültek a gyerekek, dalról dalra egyre jobb és jobb volt az összhang köztük és mintha a dalok is egyre erősebbek lettek volna. Sajnos a dalaikat nem ismerem (állítólag nemsokára lesz egy demo), így gőzöm sincs, miket játszottak. Szövegeik nagyrészt angolul íródnak, de volt egy dal magyar szöveggel - na az megragadt bennem, az ügyesen volt összerakva. A Waste Of Time és a King Of Kings, amit a MySpace-en mutatnak magukból szintén tisztességes munkának tűnik; ahogy mondtam, messziről ordít róluk, hogy a punk felől jönnek, de ugyanakkor látom az igyekezetet is, ahogy próbálják a punkzene minimalizmusát egy kissé meghaladni. És ez jó. Összességében szimpatikus arcok, respekt jár nekik, amiért nem csak feldolgozásokat nyomnak az ember arcába, hanem saját szerzeményeik, ötleteik vannak. A dobos Bíró Bálintot pedig külön dícséretben kell részesítem, amiért ilyen kiválóan dobolt - a'sszem, szorult a srácba némi tehetség...

A Subscribe  egy jó félórás átszerelés és beállás után fél tizenegy körül kezdte a műsorát sorozatos technikai problémák okozta sűrű megszakításokkal. Anga-Kiss erősítője rendre lecsapta a biztosítékot - amit igazából nem is csodálok, hiszen alaposan megdolgoztatja az erőlködőt és a mélynyomókat amit ez az ember összejátszik a basszusgitárján. Végül a szakemberek úgy döntöttek, hogy ha az egyik (egyébként mindösszesen öt reflektorból álló) reflektorsor sötét marad, akkor jut elég kraft a basszusszekciónak és így már mehetett a buli tovább.
Igazán sajnáltam, hogy a hangzás olyan volt, amilyen. Nem kétlem, hogy a  keverőpultos mindent megtett, ami megtehető volt, de a körülmények ugye... Pedig amikor először a terembe léptem a Rokonszerv beállása alatt, a  dobmegütésektől  meg a basszusfutamoktól csak úgy lobogott a gatyám, de a sok-sok egyéb hangsáv együtt már messze sok volt ennek a hangtechnikának és ennek a teremnek.  A legcsapnivalóbb a mikrofonok hangja volt aminek következtében az énekből szinte semmit nem lehetett tisztán kivenni; érthetetlen üvöltözéssé mosódott össze Csongor Bálint és Tilk Máté máskor élvezetes produkciója. A hangszeresek játéka sem úgy szólt persze, ahogy illett volna, de még leginkább ők voltak azok, akiket ezen az estén a legjobban tudtam műkedvelni.  Nem tudom pontosan megfogalmazni, miért pont, de Anga-Kiss Miki játékát nagyon nagyra tartom, végtelenül szimpatikus az a kreatív virtuózitás, amellyel basszusfronton erősíti, színesíti és formálja a Subscribe zenei világát. A két raszta- és gitármen Horváth Attila és Reich Tamás pedig olyan ugra-bugrálásra ösztönző bika témákat tudnak pengetni, hogy állam leesik minden alkalommal, amikor hallom. Persze nem szeretnék megfeledkezni Rékasi Attila lábgépéről (vagy géplábáról?) sem; szintén élvezet hallani. Dehát ezeket már elmondtam a Stuck Progress To Moon elemzésénél is (Dupla vokál és állat zene: Subscribe - Stuck Progress To Moon), nem új gondolatok ezek és főleg nem eme felemás koncert alatt kapott benyomások, hiszen itt maximum a dobhártyám nyomódhatott be a gyakran egy hömpölygő zajmasszává összefolyó hangok és a hely méretéhez képest kissé túltekert hangerőszabályzó miatt. Színpadközeli pozíciómat sajna elég gyorsan fel kellett adnom, egyrészt a közeli fronthangfalak okozta fülembe hasító fura fájdalom miatt, másrészt azt reméltem, hogy hátulról talán sikerül legalább néhány dalt felismernem... A program túlnyomó részét egyébként a legutolsó album, a Stuck Progress alkotta, de hogy mivel nyitottak, azt már sosem tudom meg, ugyanis az első két dal egyszerűen felismerhetetlen volt számomra és ez nyilván nem a Subscribe hibája.

Ja, a buli egyébként jó volt... Jól érezték magukat a fiatalok is, az ünnepelt is és a Subscribe zenekar is. A koncert után a vígasság a művház alagsorában lévő vendéglőben folytatódott - gondolom ott is minden rendben volt, hiszen a Subscribe, mint említettem, legendásan nagy bulizenekar hírében áll. A tervezett (házi)buli tehát meg is volt ezen az estén, egy igazán jó koncert meg nem annyira, de fogjuk ezt a művházra. Mert az nem ilyesmire van kitalálva. A szerencsétlen...
 


Linkajánló:

Synchronring hivatalos website
Synchronring MySpace - online zenehallgatás

Rokonszerv MySpace - online zenehallgatás

Subscribe hivatalos website
Subscribe MySpace - online zenehallgatás
 

Ami jó az nem rossz : Oasis - Dig Out Your Soul

Bevallom őszintén ennek az írásnak úgy kezdtem neki, hogy mivel most számomra semmilyen fontos lemez megjelenéséről nem tudok és mivel a kiadók még mindig nem borítják teherautószám a promó cd-ket a házunk elé, pont kapóra jön a manchesteri Oasis tizedik – Dig Out Your Soul című - lemeze, ha már fent van a lemez a myspace oldalukon (Oasis MySpace : Dig Out Your Soul -  online hallgatás). A korong egyébként hivatalosan október 6-án jelenik meg.  

Ha hinni lehet a wikipedianak akkor világszerte 50 millió lemezt adtak el, ami bizony nem piskóta teljesítmény. Az 1991-ben alakult zenekart Liam Gallagher (ének), Paul Arthurs (gitár), Paul McGuigan (basszusgitár) és Tony McCarroll (dob) alapították, akikhez hamarosan csatlakozott Liam bátyja, Noel Gallagher (szóló gitár). A jelenlegi felállás tagjai (a Gallagher testvéreken kívül): Gem Archer (ritmus- és szólógitár), és Andy Bell (basszusgitár), illetve kisegítőként Zak Starkey (dob).

1994-ben jelent meg első Definitely Maybe című lemezűk. Sok kritikus innen datálja a britpop újkori létezését. Lelkük rajta, de ez akkor is rockzene, igaz tipikusan angol. Innentől kezdve aztán diadalmenet, (What's the Story) Morning Glory? című lemezük 20 millió példányban ment el és ha manapság nem is adnak el ekkora példányszámban lemezeket, még mindig milliós lemezeladásokat produkálnak. 2000-ben a negyedik studió-album, Standing on the Shoulder of Giants felvételei alatt, az Oasis elvesztette két alapítótagját, ami jelentős népszerűség csökkenéssel járt Amerikában. Helyükre érkezett Gem Archer, és Andy Bell, akik már a 2002-es Heathen Chemistryn szerepelnek. Az album kereskedelmileg sikeres lett, és a rajongók is jól fogadták. A 2005-ös hatodik stúdió-albumuk, a Don't Believe The Truth az évtized legjobban fogyó, és a kritika által is legtöbbre értékelt Oasis albuma lett. 

Mivel nem vagyok nagy szakértője a zenekarnak ezért én biztosan nem fogok összehasonlításokat tenni a korai lemezekkel. Elvileg minden lemez megáll önállóan a lábán és ahogy hallgatom a Dig Out Your Soul-t Gallagher-ék gyökeres változást most sem eszközöltek zenei téren, talán csak kicsit színesebbé tették magukat ilyen-olyan hangulati elemek nótákba csempészésével. 11 dalból tízet ők jegyeznek, csak egyet hagytak Gem Archer-nek. A lemezt a londoni Studio 2-ben rögzítették Dave Sardy producer felügyelete mellett.  

A Bag It Up-pal indul a lemez, tipikus Oasis kiváló énektémákkal (nekem kicsit a Nirvana ugrott be róla), abszolút sláger. A kettes kissé pszihedeliába forduló The Turning zongorával, hammonddal megtámogatott gitártémái egy sodró lendületű refrénbe torkollanak. A lemez a következő Waiting For The Rapture búgó gitártémáival sem veszt a kezdeti lendületből, jó kis bugi. Sőt a lendület The Shock Of The Lightning-gal még nagyobb lesz. Nem véletlenül ez az első klipes nóta a lemezről. Aztán a lendület a lassú, hegedűvel megtámogatott, kicsit Beatles-es I'm Outta Time-mal törik meg. Ha nem tudnám ki játszik, akkor is egyből ők ugranának be. A következő füstös western-kocsma hangulatot árasztó (Get Off Your) High Horse a vontatott tempója ellenére kellemes darab. A hetes Falling Down távolból jövő énekdallamai, hegedűvel kombinált arabosan legebő gitárjátéka megint telitalálat. Ezt követi a To Be Where There's Life szitárszerű gitárjátékával, magasan repülő hangulatával. Az Ain't Got Nothin a lassú lebegős témák után rock-szörnyetegként hat, pedig csak kicsit erőteljesebb, pattogósabb darab, mint az előzőek. A kilences The Nature Of Reality füstös blues hangulata kicsit vontatott befejezésbe torkollik, de alapvetően ez is jó nóta. Az ötven perces lemezt a Soldier On zárja. Amolyan tipikus Oazis, zongrás-gitáros lassú darab. 

Mivel a viszonylag népszerű zenekarokat, divat manapság élből fikázni, szép lassan már megtanulja az ember a helyén és legfőképpen objektíven kezelni a dolgokat. Márpedig ami jó az nem rossz és ez az Oasis-ra is igaz. Koncerten azért meglesném őket egyszer.

9/10  
 

Oasis : The Shock Of The Lightning

süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum