A veszprémi csapat, a GuilThee, A Rock STATION MySpace oldalán keresztül hívta fel a figyelmet magára, de már korábban is halottam róluk, pont ennek a lemeznek a kapcsán. Az mindegyik erről a lemezről írt kritikából kiderült, hogy a Lustration-nel való ismerkedés nem lesz azonnali barátság kezdete.
Magyarország valahogy táptalaja a különleges zenei kísérleteknek. Idén itt a Watch My Dying Moebius című remeke, vagy a Thy Catafalque Róka Hasa Rádió-ja, melyek mindegyike unikális zenei csemegének számít. Ezeknek a zenéknek egy apró „hibája” van csak: nevezetesen vagy megszokod, vagy megszököl, csúnya magyarsággal élve. A GuilThee is ebbe a sorba fog tartozni: aki ráérez a Lustration zaklatott, kísérteties, mégis egyedi világára annak hű társa lehet a Lustration, de akit ez egy kicsit sem érint meg, az nagyon nem fogja szeretni ezt a zenét.
A Lustration a Csula Emil - hörgés, ének, vokál, Greskó Károly - szóló-, ritmus és akusztikus gitár, Bachstetter Balázs - ritmus és akusztikus gitár, Vértesi István – basszus, Tóth Gábor – dob, programozás felállású ötös első nagylemeze, melyet két EP már korábban megelőzött. A srácok állítása szerint a cél az volt, hogy ötvözzék a death metalt a 70-es évek pszichedelikus, analóg hangzásával. A hangszeres témák megírása közel egy évig tartott, az énekes Emil viszont fél év alatt kellett, hogy megírja az összes szöveget, aminek jó része a bűn témakörének boncolgatása.
Nos a Lustration azért több annál, mint analóg hangzású death metál. Tény, hogy a gitárjáték terén inkább ez a stílus dominál, de ott sem mindig. Csula Emil hörgése sokszor back-metálos károgás-szerű kántálásba megy át, ráadásul Varga Betty női éneke is sokszor teret enged az elszálltabb témáknak. Az albumot a Learn To Obey foglalja keretbe a Biblia Mózes könyvének idézeteivel, de van itt elektro-hangjáték (Thor) vagy mezopotámiai teremtésmítosz magyar szavalattal, minimál zenei aláfestéssel (Enuma Elis),és széteffektezett Pataki Zoltán vers (S Eljön Értünk A Fény) is.
A többi dalban a „könnyebben” értelmezhető zenei megoldásoké a főszerep: a Embarrassment Of The Fall And The Fool As Well-ben a döngölő kétlábgépes témák viszik a prímet és Csula Emil is okosan váltogatja a károgásszerű hörgést a tiszta énekkel, de a dal elszállósabb vége is igencsak jól sikerült. A Conomor The Accursed And Tréphine egy black zúzda, melybe fellazításként egy csodás női énekes rész is került. A Lilith And The Serpent a biblia bűnbeesés keleties énekkel megtámogatott zaklatott illusztrálása, míg a The Conqueror Worm From E.A.Poe pörgős death/black szörnyeteg egy sejtelmes énekdallamra épülő refrénnel. A Minor Disturbance In The Spirith Sphere In Antiquity inkább az oldszkúl thrash-metál témákra épít egy kis samplerrel megtámogatva, de a Beloved Wife Of Man sem sokkal marad el mögötte, melybe egy kis folkos rész került, mind az ének, mind a gitárjáték terén.
Nehéz anyag a Lustration, de többszöri hallgatásra igencsak erős is. Az általam csak hangulati átkötőnek nevezett megoldások idejéből és szerepéből én visszavennék egy kicsit, mert egységesebb és folyamatosabb lenne az album, de nyilván a koncepció nem ez volt. Aki szereti a nem mindennapi zenéket, annak érdemes egy lehetőséget adni a GuilThee-nek, de tessék óvatosan közelíteni hozzá.
A lemez teljes egészében meghallgatható a GuilThee MySpace oldalán.
