Az Electric Wizard 1995 óta zúdítja ránk a mélyre hangolt, végletekig lassított sludge, doom zajongását, a Witchcult Today a hatodik nagylemezük. A ködös albionból való ez a banda, így talán meg se lepődünk azon, hogy a nyomott hangulatot szinte tökéletesen interpretálják nekünk, az egyik kezükben egy old school horrorfilm VHS-sel, a másikban egy bonggal.

Az Electric Wizard szövegeit ugyanis a leginkább ez a két dolog befolyásolja, amire a legkifejezőbb talán a Satanic Rites Of Drugula című számuk, a legutóbbi albumukról a Witchcult Today-ről. A mondanivaló tehát az ezt megelőző évek, és albumok óta nem változott, zeneileg azért még is másabb ez az album, mint az elődei. A fejlődés szót túlzás lenne használni, hiszen egy jól bevált recepthez nyúltak a varázslók, és előkapták az Orange erősítőket, meg a Black Sabbath korabeli súlyos riffeket, így egy egyszerű, de nagyszerű lemezt csináltak, ami azért elüt az olyan anyagaiktól, mint például volt a Dopethrone a maga velőtrázó basszusaival, torzított, ordibálós énekével.

Az eltérés elsődleges oka az ének. Jon Oborn énekes, gitáros előkapta a tiszta énekhangját, és noha nagy valószínűséggel nem fogja magát beírni a rock történelem legnagyobb csalogányai közé, de mindenesetre tökéletesen kiegészíti az album hangulatát ezekkel a kicsit monoton, és nem túl bonyolult dallamokkal. Mert az Electric Wizard ebben erős, a hangulatcsinálásban.

De milyen hangulata van a Witchcult Todaynek? Minden kiérződik belőle, amit a zenekar a zászlójára tűzött, a nyomasztó, és sejtelmes horror film hangulat, a fűszag, a 60-as, 70-es évek doom zenéje. Az olyan végletekig elhúzott számokat, mint a The Chosen Few, a Saturnine, vagy éppen a latin nyelvű rigmusokkal ékített Black Magic Rituals & Perversions, jól ellensúlyozzák a szinte slágeres öt-hat perces tételek, mint például a Torqumada 71, a Satanic Rites Of Drugula, és kapunk egy Dunwich-et is, ami talán az album legfogósabb nótája, és elképesztő atmoszférával bír. Van még bizarr tétel is a Raptus személyében, ami egy kétperces zajkeltés, de kétségtelenül sodor magával ez is.
 

Az Electric Wizard mondjuk nem az a banda, ami nagytársasági összeröffenéseken kirobbanthatatlan a lejátszóból (hacsak nincs egy sátánista áldozásra való kecske a közelben), szóval aki mondjuk a deathcore, metalcore, mathcore, szentháromságában éli ki zenei perverzióját, szinte kizárt, hogy valami maradandó agykárosodás nélkül ússza meg a Witchcult Today végighallgatását. Ez a monotonitás számlájára írható, de még azt is aláírom, hogy talán a harcedzettebb doomerek, is néha aggódva sóhajtanak fel egy-két tízen perces tétel hallgatása közben. Akik viszont szívesen térnek vissza a klasszikus leharcolt rockzenéhez, esetleg gyakran lamentálnak azon, hogy manapság mindenki csak gyorsítja, és bonyolítja a számait, azoknak kötelező a Witchcult Today.

Electric Witzard MySpace oldal