A közelmúltban szerzői kiadásban megjelent a 2007-es év egyik legnagyobb hazai felfedezettjének legújabb albuma Swimming In New Days címmel. A laza, jammelős, improvizatív hatású dzsessz- és dubhangulatokat lendületes rockzenével kavaró-keverő négyes kreatív, ötletes zenéje akkoriban nagyon jó visszhangot keltett a szakmában és a korosztályuknak megfelelő, agyas zenékre vevő közönségben is. Lássuk mi lett  a cserebogárból az elmúlt egy-két év alatt?

Korábban főleg EP-ket jelentettek meg illetve egy magyar nyelvű dalgyűjteményt Hiányzik a városnak a csend címmel, amelyről akkoriban írtunk is recenziót. Nem tudom, hogy ezt nagylemeznek lehet-e nevezni a maga 30 percével, talán inkább a Swimming In New Days tekinthető a zenekar első igazi nagylemezének, bár ennek végighallgatása sem kér tőlünk többet 40 percnél.
 

Szokatlan, de teljesen logikus viszonyban van a csapat a nagylemezekkel, hiszen ahogy azt Kocsis Bence a zenekar énekes-gitárosa elmondta, a zenekar nem nagyon hisz a fizikai CD formátumban, hiszen ma már alig vásárolnak az emberek ilyesmit. Az a pár száz CD, amit legyártattak szerzőiben inkább csak promóciós célokra van. Mivel nem szeretik szórni a pénzt kifelé az ablakon, ezért nem vettek igénybe kiadói támogatást több példányszámhoz és nem készült teljes artwork sem a lemezhez. 

A zenei tartalmat hallgatva el kell mondanom, hogy a védjegyszerű Metrosection dalszerkezet sajnos ma már korántsem olyan szexi, mint volt egy-két éve (sajnálom fiúk, az emberi elvárások már csak így működnek), de azoknak, akik szeretik az agyas, változatos zenét azért még mindig működhet, bár már messze nem okoz akkora katarzist, mint karrierjük elején. Néhány dalban szerencsére azért benne van a továbblépés lehetősége, amivel szinesíthetik a repertoárt és ezzel egyúttal eladhatóbbá és fenntarthatóbbá tehetik a Metrosection projektet.

Az albumon zömében angol szövegezésű dalok vannak, köztük néhány olyan, ami korábban már EP-n is megjelent, ezek most tisztességes hangszerelést és több figyelmet kapva, jobb minőségben maradhatnak meg az utókornak (Present Is Mine, High Life, Madness, Butcher’s Son, Ring The Bell).

A kezdő River is a már jól ismert Metrosection-recept szerint készült: lendületes, fémes gitárakkordok, majd ritmusszekció előretol, jön egy kis jammelgetés, azután refrén erőteljes gitártámogatással, na meg egy kis szólóval a végén. A korábbról már ismert, felfrissített  Present Is Mine után egy magyar nyelvű tétel a Party következik. Egy érdekes zenei stílusok közti utazás, amely nehezen sorolható be zenei kategóriába - de gondolom ez nem is volt cél. A Kispál-szerű alig követhető szövegvezetés alatt mindenki rendesen kiéli magát a saját hangszerén, a végén kaotikus öszeborulással...

Az October szintén magyar nyelvű dal, alapvetően egy lassú tempójú lírai tétel, jó kis merengős hangulatokkal, Pálinkás Tamás (IHM) közreműködésével. A dal elsőre akár jelentéktelennek is tűnhet, de ez ne tévesszen meg senkit, ugyanis az anyag egyik legjobb felvételéről van szó és ami külön pozitívuma, hogy a zenekar itt valóban új vizekre evez a dalszerkezetet tekintve. Ehhez hasonló dalt korábban nemigen hallhattunk tőlük.

A 70’s Rockstar a címéhez méltón jó kis retro  gitárakkordokkal nyit, hogy azután átmenjen egy kis Metrosection-ös metamorfózison és a két stílusból egy elég érdekes egyveleg jön ki végül.
A High Life megint egy korábbi felvétel erős kezdéssel, azután nyugodtabb részekkel  megnyugvás és a többi már a szokásos, a kétféle tempó közti ugrálás, de nagyon nagy feeling a tempósabb részek gitártémája és ahogy Koszti Márk szinte “ráfekszik” a cinekre és üti őket megállíthatatlanul.

Figures Are Fading mesterien játszik az érzésekkel és a hangulatokkal, alig észrevehető, finom  megoldásokkal,  és ebben a tekintetben az October stílusa köszön vissza, de itt is tetszik a megszokottól eltérő felépítés és meg kell mondjam ez is nagyon jól áll a zenekarnak, talán ez lehet a kilépési irány a saját maguk alkotta skatulyából, ilyen dalokkal tehetnék változatosabbá, színesebbé a repertoárt.

A Madness szintén nem új tétel, a 2008-as, három dalt tartalmazó koncept EP nyitó tétele nyomában a Butcher’s Son és a záró Ring The Bell is - ahogy az EP-n is hallható volt, de annál jobb minőségben. Ezek közül mindegyiknek van értéke, egyik sem rossz dal, de aki követte a zenekar eddigi munkásságát, a lemez vége felé már ne keressen újdonságokat. 

Az az érzésem, a Metrosection nagyon nehéz fába vágta a fejszéjét. Olyan stílusokat ötvöznek egybe a zenéjükben, melyek közönségbázisa nehezen átjárható; kevés olyan potenciális hallgatójuk van, aki minden felvonultatott stílust képes meghallgatni. Ezért sokszorta annyit kell dolgozniuk az elfogadtatásukért és az ismertségért, mint más, direktebb stílussal kísérletező bandának. Kicsit az az érzésem, hogy ebben a törekvésükben rendesen magukra is maradtak - a szerzői kiadás, a kevés új szerzemény, az indulásnál bevált témák vég nélküli halmozása és ismétlése nekem azt jelzi, hogy van némi tanácstalanság a továbblépést illetően.

Pedig még mindig a Metrosection Magyarország egyik legtehetségesebb underground csapata, bár a tehetség, a magabiztos technikai tudás ma már kicsit kevés az érvényesüléshez. Manapság túl sok minden követeli az emberek figyelmét, az óriási zajból csak nagyon szokatlan, kirívóan egyedi megoldásokkal lehet kitűnni. Az October és a Figures Are Fading nagyon jó, új irány lehet, egy újabb minőségi lépcsőfok felfelé, amennyiben nem esnek át a ló másik oldalára és nem lesznek power-pop csapatból ambient-pop csapat.

Az album dalai meghallgathatók a Metrosection MySpace oldalán. 
 

Élő fellépésen a csapat legközelebb október 1.-jén lesz látható a Dürerben, ahol 5. születésnapjuk alkalmából egy ingyenes bulit szerveznek.