Valahogy úgy alakult, hogy eddig minduntalan „sikeresen” elkerültük egymást az Agregator együttessel. Hiába no, ők az utóbbi években fejlődtek komoly fesztivál-, és országjáró zenekarrá, miközben én meg családot alapítottam, így némileg kevésbé vagyok már napra-, és fesztiválra kész.
Éppen ez utóbbi okból drukkolnom kellett, hogy első Rock Station-os feladatomként nehogy valami olyat kapjak, amiről végképp semmi pozitívat nem lehet világgá kürtölni, és köpködős hangnemben indítsam pályafutásomat e nívós rock-blogban. Márpedig – mindkét oldalról megszerzett tapasztalatok okán tudom – a kritikus felelőssége igen-igen nagy. Sokszor van, hogy egy-egy ismertető alapján dönti el az ember, szán-e egy adott produkcióra pénzt – vagy (ne legyünk naivak) inkább csak időt.
Párhuzamosan azzal, hogy felvettem a kapcsolatot az (egyébként tatabányai) Agregator zenekarral, lekádereztem őket, a google segítségével. Szinte biztos voltam benne, hogy az első oldal tele lesz apróhirdetésekkel, melyek eladó áramfejlesztőt ígérnek jutányos áron, de szerencsére rögvest egy igényes zenekari honlapot dobott ki a kereső. A címlapon rögtön egy video-klip virított, Éjfél felé címmel. Félve rányomtam, de hamarosan könnyebb lett lelkem, mert éreztem: sodor a dal! Ha beszélhetünk az ő műfajukban slágerről, akkor ez bizonnyal valami olyasmi. Riff-parádé, hatásos verzék, fogós refrén. Mikus Tamás énekhangja olyannyira mély, hogy képzeletem azt játszotta velem: az öreg Hobo (mármint a „mi” Hobónk) valahogy összefut a Kreator zenekarral, és ha készítenek egy közös dalt, akkor az ilyesmi.
Később kiderült: ez az Éjfél felé az Emberség címre hallgató nagylemez (vagy nagy cd, vagy hogy híjják ma) nyitódala. És milyen kár, hogy ezzel a fajta előadásmóddal a továbbiakban már csak nagyon-nagyon ritkán találkozhatunk az albumon! Pedig Mikus Tamás hangja alapból olyan (még a telefonban is), hogyha nem magyarul szólalna meg, azt hihetnénk, ismét csak pletyka a Type o Negative-os Peter Steele halála. Sajnos a frontember később elkezdi erőltetni-hörögtetni a hangszálait, ami lehet, hogy (még) keményebb műfajoknál megkerülhetetlen szokás, de ezt a zenét még túl dallam-centrikusnak érzem ehhez. Jó hír, hogy ezzel nagyjából végére is értünk a negatívumoknak, bár ez a rekedtes ének is főleg annak szellemében negatívum, hogy néhány dalból azért kisejlik, hogyan is szólhatna meg az album egésze, ha Tamásunk saját hangját használná végig. (Kicsit emlékeztet a helyzet egy másik Tamás esetére, aki egy bálnáról elnevezett zenekarban játszott.)
Egy jó videoklipp engem mindig reménnyel tölt el, no nem, mert annyira imádom ezeket a kisfilmeket, hanem évek rutinjával hátam mögött általában meg tudom ítélni ez alapján, milyen anyagra számítsak. Tudom, a promo-film sose a legjobb dalból készült, hanem a leggyorsabban befogadhatóbból, és lehetőleg a legrövidebből, általában közép-kategóriásból. A mélyebb témák és a költőibb gondolatok sokszor csak az anyag második harmadnál indulnak el.
Nos, jelentem: a magam részéről négy jobb dalt is találtam a klippesnél (mivel 9 dalból áll a cd, igazam volt, a „képes nóta” pont középen van). Az egyik amiből, ha a büdzsé engedi, talán a következő filmecske készül, a Romok között címre hallgat. Zene és szöveg szempontjából egyaránt viszonylag könnyen befogadható. Szépséges kezdés után vadulás, majd egy jól eltalált refrén. Számomra az etalon azonban A zárt ajtók jogán, a maga költői gondolataival („hazudni akkor tudsz, ha már van igazság”), és ezt a gondolatiságot stabilan megtámogató zenével. Az ilyen típusú , egyszerre zúzós, de ugyanakkor dallam-centrikus bandáknak hihetetlenül jól állnak a lírai betétek!
Az ucsó két dalt – Semmi nincs semmi, és Tűz, jöjj velem - inkább power metal, szemben a megelőző hét thrashbe torkolló „dalocskával”. Talán a műfaj iránti elfogódottságom teszi, de részemről kultiválandó ez a fajta zárás, és a közvetlen előtte lévő tétel. De tulajdonképpen nincs olyan zöngemény ezen az albumon, ami – legalábbis számomra – nem szerethető; talán első két hallásra a Skorpió útja volt az (a második dal), de azután a pattogós verzék bevájták magukat agyamba (ahogy a skorpió is a porba vájja útját, amint a dalból megtudhatjuk). Nem csoda, hogy idő kell hozzá, hisz a lemez talán legsúlyosabb tételét kapjuk a képünkbe mindjárt a felvezető dal után.
Azzal kellett volna kezdenem a csapat bemutatását, hogy vajh milyen muzsikát játszanak, de nem vagyok túl jó skatulyás, meg amúgy is már néhány dolgot elárultam. Összefoglalva: a gitárok (Loderer Laci és Szabó Dávid kezében) poweresen szólnak, mindez hatásos riffek, és nagy ívű szólók által testesül meg. Az ének, és a dübörgő lábdob (utóbbi Erdei Attilától) a thrash felé húzza a produktumot. (Kimaradt a felsorolásból Liviczki Roland basszusgitáros, íme pótolva!) És ettől ebben az Agregatorban tényleg egy kellemes feszültség keletkezik.
A zenekar saját magát (több netes bemutatkozás keretében is) „skandináv metalnak” aposztrofálja, de ezért nehogy valaki Stratovarioust várjon, és a hírhedt skandi death metal-vonulattól is távol állás tipikus esete forog fenn. (Úgyhogy nem tudom, mire gondoltak, de ők biztos tudják Lehet, hogy az én zenei műveltségemben itt is lakozik egy fehér folt.) Maradjunk mindenesetre a már jól bevált Kreator-hasonlatnál, talán nem csak a két együttesnév hangzati hasonlósága miatt ugrott be nekem.
Szintén az elején felvetett dillemára válaszolván: igen, aki e leírásban kedvenc műfajára ismer, rendelje meg nyugodtan az agregator.hu-n ezt az Emberség címre tűzkeresztelt cd-t. Képtelen vagyok azt írni, hogy nem éri meg; az ezer forint nevetséges ár érte, ha még az extra tartalmakat is hozzászámoljuk – nem más ez, mint a zenekar eddigi életműve! – akkor már tényleg kifogytam a szavakból. (Ilyen paraméterekkel a letöltögetés szinte már lúzerség!)
Utóirat. miközben az anyaggal barátkozom, kisebb „busó-járás” van nálunk. Az emberkék megállnak egy pillanatra, belehallgatnak az éppen futó dalba, és – mintha összebeszéltek volna – megállapítják, hogy ez nem az ő műfajuk ugyan, de egészen jó… Azután másnap a 24-es villamoson arra eszmélek, hogy az Éjfél felé refrénje dübörög a fejemben.
Villax Richárd (viliricsi)
