Tudom értékelni, ha egy lemezkiadó az iPool rendszerében jóval a megjelenés előtt elérhetővé tesz egy éppen aktuális albumot. A göteborgi The Haunted hetedik albuma Unseen címmel csak március 21-én jelenik meg, de már egy hete hallgatom, melynek több oka is van. Legutóbbi Versus című lemezükről így kezdtem a kritikát: az At The Gates romjain 1993-ban alakult The Haunted már bebizonyította, hogy lehet modern felfogásban is játszani a death/thrash metál zenét. Na, ezt most mindenki felejtse el.
Már a promó szöveg gyanús. "Nem hamis büszkeség, nem divat, nem hamis értékrend". Ezt követően pedig olyan szavakkal megtűzdelt mondatok, mint innovatív, megalkuvást nem ismerő, merész, kreatív, vagy zenei sokszínűség. Ebből talán már sejthető, hogy miért pörög a lemez egy hete nálam. Nagyon meredeket váltott a svéd ötös, pedig a felállás egy jottányit sem változott a múltkori album óta, hiszen az Unseen-re is a Peter Dolving – ének, Patrik Jensen – gitár, Anders Björler – gitár, Jonas Björler – basszugitár, Per M. Jensen – dob felállású ötös pakolta fel a zenét.
Thrash-es elemek maximum a gitárjáték terén tűnnek fel, az ének (csupa nagy betűvel) abszolút dallamos és abszolút slágeres is egyben. Maximum a hozzáállás és megközelítés hasonló az eddigiekhez viszonyítva. A csőlátású rajongóknál nagy a valószínűséggel hamar ledobatja láncot a lemez, ha meghallják mondjuk a címadó Tool-os, A Perfect Circle-re hajazó énektémáit és zenei megoldásait. És nem ez az egyetlen ilyen dal.
Természetesen a súly azért nem veszett ki a The Haunted-ből (például The City) és ez főleg a lemez második felére igaz, de a megközelítés abszolút más. Peter Dolving-ról idáig is sejteni lehetett, hogy jó énekes, most mindenki hallhatja is. Rendkívül sokszínűen énekel, amibe a kicsit üvöltözősebb vokál még bőven belefér, de ez a z ezerszínű ének jól is áll neki, mint ahogy a lemeznek is jól áll a Tue Madsen által az Antfarm-ban kreált öblösebb, de dögös hangzás, ami jól egészül ki a picit szellősebbre vett részekkel.
Aki nem vaskalaposként közelít az albumhoz, annak azt gondolom simán bejöhet ez a lemez, amely több hallgatás után teljesen kinyílik és simán leveszi a lábáról a hallgatót. Az olyan dalok, mint a nyitó Never Better, a stoner No Ghost – amit a COC is simán írhatott volna -, az ultra dallamos refrénnel operáló Catch 22, a szín Tool Disappear, a slágerlistákra való dallamos metalcore Motionless, a borultan kezdő majd szintén mega-dallamossá terebélyesedő All Ends Well, vagy a már említett, egyébként zseniális címadó mind hihetetlenül jó dalok.
Eklektikus, néhol hektikus, de baromi erős dalcsokrot rejt az Unseen, amely nagyon megosztó lemez lesz, főleg úgy, hogy máshonnan már ismerős zenei megoldások is bőven felütik a fejüket rajta. Biztosan sokan lesznek azok, akik azt mondják ez a tipikus esete az elkurvulásnak, mások pedig majd azt, hogy itt volt az ideje a tovább lépésnek. Hogy melyik az igaz, azt majd az idő eldönti, én minden esetre az utóbbi táborhoz tartozom majd.
