Kedves Endre, Barátom!

Már elnézést a közvetlenkedő megszólításért, mindössze két-három hosszabb beszélgetés által érzem magam feljogosítva ehhez – melyekre valószínűleg Te már nem emlékszel, hiszen oly rég volt mindegyik, és azóta, gondolom, jó pár emberrel diskuráltál hasonlóképpen.

Egyébként e röpke órák alatt semmi olyat nem tapasztaltam, amiről a fáma szól; például a kritikára való érzékenységedet sem. De ez most mindegy is, hiszen – ahogy Te is több dalban szóltál erről – ki kell mondanunk (vagy éppen írnunk), ami a szívünket nyomja, bármi is az ára, más különben kesernyés szájízzel, szemlesütve baktathatunk tovább utunkon.

Ez a mostani egy olyan alkalom, amikor éppen nincs ellenpróbája a dolognak, de, hidd el, a „fenébe is, megtenném”! Azonban, úgy hiszem, apró hibák után nagyítóval vizslatni az új album dalait már a ló másik oldala lenne, egyfajta kötözködés. Ami rossz érzésem volt, azt is magamnak köszönhettem. A szokásosnál többet kellett várni az új anyagra, mint ahogy Ti is hangsúlyoztátok, hogy méltó legyen a negyedszázados jubileumhoz. Ráadásul az előző „gyermek” az Egyszer Az Életben eléggé combos lett, ezért érzéseim messzire szaladtak, és emiatt valami nagyon emberfelettit vártam. Jártam már így Dioval, vagy épp a Maidennel is. Sebaj, mert később felfedeztem mindegyik lemez értékeit.

Az Az Lesz A Győztes második-harmadik hallgatásakor már csak a „slágert” hiányoltam, hogy nincs Asszony Feketében, meg Külvárosi álmok. Végül rájöttem: ha úgy veszem, itt mindegyik (jó értelemben vett) sláger; minden dal „oda van rakva”, és többedik hallgatás után is felfedezhet az ember egy újabb szép ívű gitár-szólót, vagy éppen egy jó mondatot.

Hát igen, ezzel kellett volna kezdenem: gratulálok zenekarod 25 éves jubileumához, de mindenek előtt ahhoz, hogy ebből az alkalomból nem egy „best of 25 years”-típusú cd-t adtatok ki, plusz 1 „bónusz-dallal” (értsd ezalatt: élvezhetetlen minőségű próbatermi felvétel az amatőr korszakból). Ráadásul, ha valaki netán ezt szerette volna, az is „kárpótlódik”, ugyanis dalok tényleg mintha egy-egy Ossian-korszakot idéznének meg. A(z intro utáni) kezdő Negyedszáz az „ősidők” hangulatában fogant, az őt követő Viharban létezett, amolyan „szenvedély-típus”, majd a Végsebességet érjük el, mint egyfajta Ítéletnap-leszármazottat. A magam részéről szeretem az állandó dinamikus fejlődést tapasztalni egy-egy zenekar kapcsán, de a 25 év az 25 év: ez esetben furcsán venné ki magát egy „útkereső” negyedévszázados csapat. Egyébként található egy progresszívabb dal is a lemezen: a Kettőből egy, amely egy jó klippel megtámogatva új rajongók begyűjtésére is alkalmas lehet! (A merész dal-választásról amúgy is híresek vagytok.) Ezt a balladát még leginkább a Tél hercegnőjével tudnám rokonítani. Az Örök tűz világát pedig az Értünk száll címet viselő „nóta” idézi meg. „Kell ez nagyon, igen nagyon”, mert amég Dickinson vidáman lobogtathatja az angol zászlót, és a pesti külvárosi lakótelepek erkélyeiről amcsi zászlók csüngenek, addig még mindig „ciki” magyarságunk bármilyen módon való kifejeződése.

Ossian - Az Lesz A Győztes
 

A szövegek ezen felül is a Tőled megszokott színvonalon sikerültek. Az Ossian 25 évét feldolgozó dalok is költőiek, metafórákkal operálnak, így (hála Istennek) úgy tűnik, elmaradtak végleg a rockot, metált dicsőítő, számomra öncélúnak tetsző versek. A Démon-hajóban jól a képünkbe tolod, milyen is a világ, amelyet élünk, de - ritka kivételként kis hazánkban – képes vagy megadni a megfelelő válaszokat is az élet nagy kérdéseire, például a címadó dalban, vagy a Tavaszi ébredésben.

Nem hagyhatom említés nélkül zenésztársaidat sem, különös tekintettel Az ördög hegedűse című instrumentális tételre, mely ezúttal is a komolyzene tengeréből merít, ezúttal Paganinitől. Na és persze a szokásos intro is instrumentális, ezúttal is elég hatásos – mi lenne, ha egyszer-egyszer a régi koncert-kezdetét jelző Finálét lecserélnétek egy-egy ilyen aktuális kis dallamsorra?

Viszont ha Ti a Fináléval kezditek koncertjeiteket, én is megengedhetem magamnak, hogy az intro vesézésével fejezzem be a lemezkritikát...ööö...levelet!