Az finn Amorphis 2009-ben jelentkezett utoljára lemezzel, azóta pedig nagy a pörgés a csapatnál. Koncert-turné koncert-turnét követett, hazánkban kétszer is jártak azóta, dvd kiadás, újra felvett dalok gyűjteménye, sőt még erre az új lemezre is volt idejük. Hova ez a kapkodás, gondolhatnánk, de akkor kell a dolgokat meglovagolni, amikor megy a szekér, nem igaz? Viszont most mintha a gyereket is kiöntötték volna fürdővízzel együtt.
Gyorsan szögezzük le, az Amorphis etalon. A Skyforger címre hallgató két évvel ezelőtti lemez nálam simán év lemeze volt, a legjobb, amit az Elegy óta készítettek. Viszont az Amorphis egymás után sosem készített két egyforma lemezt. A The Beginning Of Time-ban, mintha az egész pályafutásból merítenének, pluszban megspékelik ezt néhol egyfajta slágeres megközelítéssel (Mermaid, You I Need). Hogy ehhez mennyi köze van a Nightwish soraiból ismert Marco Hietela-nak – aki az énekproduceri szerepkört töltötte be - azt maximum csak tippelni lehet, de valószínűleg több, mint gondolnánk. A végeredmény egy jó dalokban most is bővelkedő, de kicsit felemás lemez.
A finn mitológia legismertebb személyiségéről Väinämöinen-ről szóló albumnak sajnos, most vannak hibái is. Míg a Skyforger egy magasztos, monumentális alkotás volt, addig ebben az újban ezt én nem érzem. Mondjuk a kezdő Battle Of Light és a hármas My Enemy kiváló, amihez Tomi Joutsen hörgése is hozzátesz, nem is kicsit .
Slágeressége ellenére a You I Need jó darab, de a fentebb említett Mermaid nagyon szürke lett és a négyes Song Of The Sage is furcsa folkos betétet tartalmaz. Több dalban is hallhatunk női énekkel felturbózott vokális megoldásokat, melyet Netta Dahlberg prezentál nekünk. A Three Words nagyon jó témákkal operál, és refrénjében ez is slágerorientált, de ebbe súly is szorult rendesen. A dalok nagy részét egyébként Santeri Kallio billentyűs és a zenekar alapító Esa Holopainen írta, a másik alapító gitárosnak Tomi Koivusaarinak két dal jutott.
A lemez második fele a Reformation-nel indít, és sajnos nem nagy durranás, amit a pörgősebb, hörgős éneket is bevető Sootsayer ellenpontoz, kicsit arabos énektémájú refrénjével. Az On A Stranded Shore-ból nagy sláger is lehet, az egész lemezen jól teljesítő Tomi Joutsen nagyot énekel benne. Mint egy korai Black Sabbath dal úgy kezd az Escape, persze a folytatás nem ilyen, viszont túl klisés zenei megoldások bőven felütik a fejüket benne. A két utolsó dal viszont végre azt az Amorphist idézi, amilyent régebben megszokhattunk. Mind a Crack In A Stone, mind a címadó őszinte, magasztos és monumentális zenei élmény.
Ha a lemez végig olyan lenne, mint a zárás újból elégedetten nyugtáznék egy Amorphis lemezt, azonban a The Beginning Of Time kapcsán bőven marad hiányérzet. A zenekar törekvései egyértelműek, azt meg az idő majd eldönti, hogy a The Beginning Of Time minek a kezdete lesz a zenekar életében.
