A Red Fang nevébe könnyen belefuthatott bárki, akinek bármelyik közösségi oldalon van (legalább) egy olyan ismerőse, aki szenvedélyesen szereti a sört, és/vagy az iszapos, rock and rollos sludgeot. Vagy csak simán oda van az ötletes, kis költségvetésű klipekért. A Prehistoric Dog egy igen jó videó volt ahhoz, hogy a laikusok megmosolyogják, az ínyencek pedig még a kalapjukat is megemeljék a zenei tartalom okán. Egy albumnál viszont nincs mód arra, hogy egy jó ötletű videóval kompenzálják az esetleges hátrányokat.
Mondjuk nagyon durván nincs is szükség itt arra, hogy javítani kellene azon, amit Red Fangék elénk tálalnak a Murder The Mountainsben. Meglepő lemez, annyi szent, de nem cseszegetik halálra az ingerküszöbeinket –habár néhol kisebb rohamokat tesznek ennek ügyében-. Persze, hogy elismerjük a Red Fanget, tudnunk kell két dolgot: 1- A Melvins jó zenét csinál, 2- A Queens Of The Stoneagenek voltak olyan lemezei, amik még nem kifejezetten a poszt indie tinédzsereket, és nihilista hipstereket késztette féktelen topogásra.
Merthogy! A Prehistoric Dogból kiindulva, látatlanban én egy szilaj, mocsáros, sörben tocsogó iszap muzsikát vártam (leginkább a zenekar videóban látott dolgaiból kiindulva). Ehelyett gyakorlatilag egy annál sokkal modorosabb, vagy ha úgy tetszik letisztultabb lemezt kapunk, ami csak épp annyira feszegeti a határait, amennyire szükséges. A fent említetteknél is előfordul, hogy néhány imádnivaló tétel közé beszorult egynéhány olyan agymenés, ami azért belerondított az összképbe. A Murder The Mountainsszel egy lényegesen egységesebb albumot kapunk.
Ha a Melvins, és QOTSA párhuzamot követjük, egyszerre van jelen a Senile Animal súlyossága, borultsága és a Rated R játékossága. Vannak itt könnyen a fejünkben maradó dalok, mint például a végtelenül laza, bólogatós Wires, vagy az akár Buzz Osborne gitárjából, torkából is kipattanható Dirt Wizard, a stoneres Number Thirteen, de az elszállósabb –és gitár témájában a Tool Gaping Lotus Experienceéből is merítő- The Undertow (erős kikacsintás, hiszen a Toolnak volt is egy Undertow című albuma). Így első hallgatásra ezek azok a számok, amik igazán ütnek; de kiemelem, van annyira összeszedett a Murder The Mountains, hogy sokadik hallgatásra is találjunk benne újdonságokat.
Ennek az összeszedettségnek viszont van egy hátulütője. Gyakorta úgy érezni a lemez hallgatása közben, hogy merőben el akarnak térni a megszokottól, és ahol evidens lenne egy-két hang, ott előszeretettel húznak valami újat Red Fangék. Kicsit öncélú megoldás, de hallhattuk ezt már, az általam előzőleg többször felcitált két viszonyítási alapként használt zenekar munkásságában is. Ha optimistábban nézzük, akkor viszont azt lehet mondani, hogy tele van zenei finomságokkal. Mindenképpen ajánlatos belehallgatni a Murder The Mountainbe, mert úgy őrzi a stoner-grunge-sludge hagyományokat, hogy közben nagyon mai marad amit csinálnak.
A Wires klipje:
