Hivatalosan március 13-án tette teljes terjedelmében hozzáférhetővé új kislemezét a Melvins. Az amerikai négyesfogat EP-je öt számot tartalmaz, és a 2010-es „The Bride Screamed Murder” lemez óta az első új anyag a bandától.

Milyen zenében utazik a Melvins? Aki már hallott tőlük legalább egy számot, az örökre megjegyzi azt – vagy imádni, vagy utálni fogja: középút nincs. A Mike Patton-féle Fantomas-ból is ismerős, bozóthajú Buzz Osborne énekes-gitáros által vezetett formáció egészen egyéni módon keveri a Black Flag-féle hardcore punk kitöréseket az experimentálisabb stoner, vagy doom témákkal. Egy Melvins-dalban sohasem tudhatod, hogy mire számíts - kezdve azzal, hogy a felállásban két rendes dobszerkós dobos is van, akik az agyahagyott ritmusképletek gyártásán kívül még vokálozni, hörögni is szeretnek.

Az új kislemezzel sem vett éppen popos irányt a zenekar: őrült énektémák és hatalmas riffek bújnak meg az albumon, maximum hangerős bömböltetésre várva.

A nyitó, és egyébként klippes „The War On Wisdom” nem hagy kétséget afelől, hogy itt bizony kemény metálvillás bólogatás lesz. A dobintro után berobban egy vastag riff, és elégedetten dőlünk hátra: ez itt kérem hamisítatlan Melvins!

A sorban következő „We Are Doomed” már címében kiteszi az irányjelzőt: itt egy elborultabb, epikusabb témával van dolgunk cirka 7 percben. A zajos, dobos közjátékokkal tarkított bevezető után egy elszállósabb, blues-osabb érzetű rész következik, amelyre kiválóan fekszenek rá Buzzo énektémái. Nem az a kifejezetten pogóra ingerlő szerzemény, viszont izgalmas szerkezete egy percre sem hagy unatkozni minket.

A „Friends Before Larry” jó szokásukhoz híven zajjal indít, hogy aztán dobokkal rendesen megpakolt gitárnyűvésbe csapjanak a srácok. Éneket 2,5 percig nem kapunk, utána is olyan, mintha Buzzo egy két emelettel alattunk levő lakásból üvöltene fel hozzánk. A hangulat itt nem túl kedves, egy horrorfilmhez méltó aláfestő zene válhatna belőle.

A „A Really Long Wait” című szerzemény nekem különösen tetszik, szerintem bátor dolog tőlük egy ilyet is feltenni egy kislemezre, tekintve, hogy végig kizárólag lebegő, úszó hangok, éteri vokálok hallhatóak. A Melvins valóban a saját útját járja, és nagy ívben tesz a trendekre, elvárásokra – megőrizték művészi szabadságukat.

A záró „National Hamster” már harap, úgy, ahogy kell. Középtempó, megtört riffek, erőteljes énektémák – méltó lezárása a „The Bulls & The Bees”-nek, úgy, hogy egyben meghozzák az étvágyunkat a júniusban érkező „Freak Puke” címmel bíró nagylemezhez is.