Az utóbbi pár évben több hard- és metalcore gyökerekkel rendelkező banda fordult déliesebb irányba, elég csak az Every Time I Die-ra, vagy a mára gyökereit szinte teljesen elvesztő Maylene And The Sons Disaster-re gondolni. A kanadai Cancer Bats is hasonló metamorfózison esett át az évek során annyi különbséggel, hogy utóbbi zenekar megtartotta brutális és arcbamászó stílusát is, amely élőben sincs másként.

A nemzetközi áttörést hozó Hail Destroyer című albumon már a southern ízek is jelentős szerepet kaptak és ez a legújabb kiadványukon a Dead Set On Living-en sincs másként. Sőt!

Minden eddiginél több szerepet kapnak a mocsárszagú riffek, a koszsos-mocskos sound, meg egy jó adag füstös hippi fíling. Az igazság az, hogy valami ilyesmit ígértek. A délies témák mellet azért egy nagy adag düh is jellemzi a kanadai négyes muzsikáját, sőt azt kell mondanom, hogy itt-ott még dögös is a muzsika, elég, ha csak a Road Sick című klipes tételt nevezem meg.

Nekem kimondottan bejön az a változás amin ez a csapat átmegy, hiszen ez a zene a zsigerekbe eszi be magát. Scott Middleton olyan kifacsart, mélyre hangolt riffeket hoz, hogy azok tőből csavarják le a hallgató fejét, jó példa erre a Breathe Armageddon iszapos metálja. A The Void elején pedig olyan témákat vesz elő, mellyel kapásból megidézi a kultikus Black Sabbath-ot is.

A lemez második felét nyitó Old Blood a tekerősebb vonalat hozza, nekem egy kicsit a Kvelertakot juttatja eszembe, míg a Drunken Physics egy fals rakenroll bugi. A lemez hátralévő részében kapunk még egy lüktető, goove-os nótát, Bastards címmel, melyben a Coal Chamber egykori, a DevilDriver jelenlegi énekes Dez Fafara engedi ki a hangját. Aztán a Rally The Wicked rohan át az emberen valamivel több, mint két percben, míg a lemezt egy sötétebb tónusú már-már doomos ízeket is felvonultató darab, a New World Alliance zárja, amely a lemez egyik legjobb dala.

A 11 dalt 38 perben tudják le, de ebből a zsigeri zenéből elég is ennyi, azt gondolom. A Cancer Bats határozottan előre lépett, keresik azt a hangot, mely a sajátjuk lehet és jó úton haladnak afelé, hogy meg is találják. Aki pedig élőben is kíváncsi a kanadai négyes teljesítményére, az ballagjon le szépen április 25-én a Dürer Kertbe. Az arcletépős buli garantált.