RockStation

Az őrület határain: Insane - Concord The World (2012)

2012. július 22. - KoaX

concord the world.jpgAhogy mondani szokták, csak egy hajszál választja el az őrületet a zsenialitástól. Lássuk az őrületet! Ugyanis pár hete jelent meg az Insane új lemeze a Concord The World. Ami anno a Subscribe-nak volt a Stuck progress To Moon, szerintem a srácoknak az lehet a polipos album. Megérdemelnék az elismerést, mert ez egy kiemelkedő album, a hazai színtéren, de még a nemzetközin is! A zenekart a különböző posztokon betöltött emberek váltakozása-cseréje sem tudta megtörni, és rendületlen erővel csapatják az egész országban.


Tömören, modern metal. Nem több, és nem is kevesebb. Már a nem hétköznapi borító felkeltette a figyelmemet. Ez a rajzolt polip, a gyönyörű kék, és sárga színekkel, valami eszméletlen szépen ki van dolgozva, és roppant ötletes.

Rengeteg banda (nem csak magyar) példát vehetne tőlük. Mostanában amúgy is nagyon rá vagyok kattanva arra, hogy egy adott zenekar mennyire figyel oda a booklet-ekre, meg a korongra, és most teljesen elégedett voltam. A másik példaértékű dolog, az a hangzás. Sokszor mondom, hogy „ez most mennyire jól szól”, de ez most TÉNYLEG atom-brutál-über hangzás. Nagyon keményen megdörren a lemez.
lastparty-1.jpg
Milyen a zene?
Igazából soha nem voltam, egy nagy Insane fan, sőt az előző albumuk a Our Island Our Empire nekem nagyon nem tetszett, de még az Oszikás időszakos dalokkal is küzdöttem néha. Most sem lettem elvakult Insane fan, de azért ezt az albumot fogom még hallgatni, biztosan.

A kedvenc tételem az albumról az instrumentális Waitng For The Summer Rain. Eszméletlen érzelmek jönnek át ebből az egyszerű kis dalból. Pont ezért a feelingű gitárhangzásért vagyok mostanában nagyon oda meg vissza. A másik nagy kedvenc az igazán zúzós címadó Concord The World. Hatalmas arcletépéssel indul az egész szám, azt se tudod, hirtelen, hogy most mi van. Aztán persze a lendület nem fogy el a lemez többi részén sem, maximum egy kicsit visszavesznek belőle.

Ami nekem annyira még sem tetszett az, a „tisztább” énekes részek. Kicsit olyan Darkest Hour, csak hiányzik belőle az a pici plusz. Ilyen például a Lighthouse is. Viszont meg kell említeni a basszerosból avanzsált énekes Bercit, aki hatalmasat alkotott az albumon. Természetesen a többiek munkája is kiemelkedő, és elismerésre méltó!  Le a kalappal a srácok előtt, és lessétek meg őket, ahol csak tudjátok, hiszen megérdemlik.

Az Insane facebook oldalát elérheted, ha IDE kattintasz

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr924670479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum