2005 óta minden Hegyalján ott voltam, és ugyan ízlések és pofonok, de mondjuk úgy, nem az idei zenei felhozatala volt a legerősebb. De ne panaszkodjunk, azért voltak nyalánkságok bőven. Kiváló példa erre a csütörtök, ami számomra előzetesen a legjobbnak ígérkezett.

Kezdtem a sort Kowalskyval. Mivel szembesültem vele, hogy Black-out nem lesz, így még biztosabbá vált, hogy elindulok a koncertre. Nyomták a szokásos slágereket, Ennyi csak, Szarka Farka, valamint jött FankaDeli is, és elnyomtak két számot a készülő lemezről. Jó hangulat volt, Kowalksy továbbra is kiváló frontember, egymagában is betölti a színpadot, hátha még ekkora zenekart is kap maga mögé.

Aztán jött a fesztivál talán legjobb performansza, Danko Jones-ék Kanadából. Igaz, hogy az elmúlt években sűrűn jártak erre, aki akarta, mehetett bőven, de belőlük valahogy sosem elég. Nyomták a szokásos, fejrángatós rákendrollt, és valahogy mindenki őrjöngött a Pepsi-színpad előtt. Danko Jones frontemberként is elsőosztályú, kár, hogy a magyar közönség 70%-a továbbra sem beszél angolul, így bármilyen szövegre, instrukcióra kiabálással és tapssal képes pusztán válaszolni. Egyébként nagyon jó poénokat tolt, többek közt beszólt az első sorban egy arcnak, hogy örüljön már jobban, hiszen DJ koncerten lehet, és ehhez hasonlók. Sőt, amikor a dob szétesett a nagy rákendroll kellős közepén, akkor szabályos stand-up előadást hallhattunk tőle. Persze, a számok nagyjából egyformák, meg az utolsó albumok gyengébbre sikerültek, de hát pl a Motörheadre is igaz mindez, mégis imádjuk.

Aztán jött az eső és jött a Hatebreed. Ez a tömeg nagy részét nem zavarta, engem viszont igen, úgyhogy megvártam, amíg alábbhagy. Nagyon pörgős kis darálás volt ez is, Jastáék mozgatták a népet rendesen. Szerencsére sokan is voltak, vevők is voltak rájuk, sőt, még interjút is olvashattok velük. Volt még egy Grand Mexican Warlock is, de addigra már kívül-belül egyaránt eláztam, különösen az utóbbi, úgyhogy jobbnak láttam, ha távozom a sátramba. Folytatás következik az utolsó két nappal.