Mindig keresem az új zenéket, és szívesen meghallgatok szinte bármit. A stoner-space rock elkötelezett híve vagyok, de mellette szeretem a modernebb metálokat is, meg tényleg rengeteg feelinges zenét.

Amikor megláttam az A Plateful Of Joy borítóját, és egyből kíváncsi lettem a zenére. Mindig is tudtam, hogy a nyulak nem csak csoki tojást, és egyéb finomságokat hoznak tavasszal, hanem igazi vérszomjas vadállatok. Ezt mutatja a borító is.
A gyilkos nyuszi brigád 2010. óta nyuvasztja ki az embereket.

Enyingien élő, vérnyulakat is megszégyenítő formák jelenleg dobost, és basszusgitárost keresnek, de addig sem pihenek!

Ez a rövidke EP mindössze tizenöt perces, viszont tele van mindennel. Tényleg minden stílusból találni itt valamit, ami a mai modern dolgokban benne van.

A mondhatni szokványos intro után egyből az arcomat marja a Chili Con Carne. Igazából erősen érzem a srácoknál a korai Subscribe, és Cadaveres hatásokat, ami igazából nem baj, csak tudjátok hallottunk már ilyet anno a kétezres évek elején. Kicsit színesíti a dolgokat néhol a szinti, de akkor is ez már egy kitaposottabb ösvény. Ráadásul a szám végén hallható kis „poénos” nevetgélés nálam sokat levont a produkció színvonalából.
A Liar-nél sem hazudtolja meg magát a csapat. Mondjuk itt pakolászás közben erőteljes bólogatásba  kezdtem néha-néha, és ebben a számban érzek némi erős potenciált is.

Mondjuk nekem fura dolog kicsit a dubstep-pel keverni a metált, és igen kevés bandának áll jól ( konkrétan csak az Enter Shikari-nak). Itt már inkább kezdenek rálelni a saját kis ösvényükre, ami még így is kitaposott út, de ez már sokkal jobban áll nekik. Visszajön az a feeling, mint anno a Cada, Soul Of A New Breed dalában. Nem azt mondom, hogy annyira erős, de ott van az a plusz, csak még egy kicsit farpofán kell billenteni, hogy jobban az útjára induljon.

Az Imagination nekem már tényleg nagyon kevert, és elvadult dolog. Indiai szitár-ral kevert, szaggatott, dallamos, üvöltős dal. Tényleg nem lehet a zenekart beskatulyázni, aminek viszont személy szerint nagyon örülök. Az EP-t záró The Butcher viszont kimondottan bejött. Azok a mély hörgések, és hozzá a gitár témák, nagyon oda vannak rakva. Plusz a szám közepén van kis xilofonos, gyerekdalos betét is nagyon illik a hangulathoz.

A két énekes sráccal teljesen elégedett vagyok. Ha élőben is hozzák ezt, mint a lemezen, akkor még nagy út vár rájuk. Amúgy az anyag végig teljesen jól szól, nincsen vele egyáltalán semmi probléma. Remélem, minél előbb meglelik az új basszert, és dobost. Utána meg persze irány Budapest, és tombolunk egy nagyot. Csak így tovább srácok, és meglesz a totálisan jó irány.

Lesd meg a zenekart ITT.