RockStation

Kell a segítség: Kid Rock – Rebel Soul (2012)

2012. november 27. - sebiszabi

CV_krREBELSOUL_FINALlayers.jpgEgy átlagos közép-európai rocker számára valószínűleg nehezen értelmezhető az amerikai kultúra szerves részét képező countryzene értelmezése, hát hogy még azt tiszta szívből szeressük is, arra talán még kevesebb az esély. Mindettől függetlenül a világ azon része boldogan elvan ezzel az enyhén szentimentális stílussal és ennek megfelelően töretlen népszerűségnek örvend. Ezen a biciklin ül évek óta Kid Rock is, aki kilencedik albumával jelentkezett november 19-én. A Rebel Soul egy alapvetően hard rock lemez, amin azért szép számmal bukkannak fel másféle hatások is. Ettől aztán lehetne akár változatosnak is és színesnek is nevezni a zenét, de ha egy kicsit érzékenyebbek vagyunk, akkor össze-visszaságnak tűnhet. A lényeg, hogy valószínűleg azok a nóták, amik el fognak jutni videó megosztó oldalakon és zenetévéken az átlag hallgatókhoz, azok tuti nóták, de mi nem csak ezeket tesszük a boncasztalra, hanem az egész albumot.

Kezdjük azzal, hogy a nem töltelékjellegű nóták, amik tényleg a nagyközönségnek készültek, és nem „csak” az albumra, azok valóban jók. Kellemes hangzású rock nóták, itt-ott még a himnikus jelzőt is megkockáztatom. A Let’s Ride például, amit például az amerikai hadsereg a Közel-Keleten állomásozó alakulatainak ajánlott, egy ilyen dal, és tényleg el tudom képzelni, hogy egy Hummerből bömböl kifelé a zene.

Egy kis történelemóra és szellemidézés a Detroit, Michigan, ami egy régi Ronnie Love dal leporolása. Egész jó hangulatú kis nóta, autóba (vagy csőrös kamionba) szerintem ideális. A címadó Rebel Soul az igazi county rock érzést hozza a hallgató számára, már ha értem, hogy miről szól a countryzene. Hangulatos, lazulós nyári slágernek tűnik. Nem feltétlen a leginkább kiemelendő dalok közé tartozik a Gucci Galore, de valamiért ezt érezték hú de erősnek, mert erről (is) készült videó, amit már korábban mi is megmutattunk. Kicsit van egy Nickelback Rockstar után érzésem a dallal kapcsolatban. Na nem a zene miatt (mert a Nickelback nóta jó), hanem amit kifejezni akar. Mindegy, a videó itt van, a vélemény meg szabad, nekem nem jött be:

A The Mirror is egy tök jó nóta…lenne, ha nem lenne benne az az auto-tune-os  szarakodás, szóval ezt is sikerült elrontani. Van itt még néhány szomorkás, önironikus dal, ami egyrészt valószínűleg önéletrajzi ihletésűek, másrészt a szokásos country-s fájdalmas zenélést hozzák. Ettől függetlenül a Cocaine and Gin és a Midnight Ferry is kellemes lazulást ígér, szerethető nóták.

Aztán persze vannak azok a dalok, amiket nem értek, nem érthetek. Most vagy azért, mert nem járok bazi platós furgonnak a ranch-re, vagy egyszerűen azért, mert tényleg nem annyira jók. A Chicken In The Pen és a 3 CATT Boogie-nak nem értem, miért kell egyáltalán szerepelnie az albumon. A többi dal pedig tényleg csak van, semmi különös, semmi maradandó, sajnos.

kidrock.jpg

Szóval jó nagy stíluskavalkád lett ez az album, és ez azért valószínűleg köszönhető részben annak is, hogy Kid Rock volt a lemezének producere. Néha nem árt, ha valaki ilyenkor rászól, hogy ezt ide így nem kellene. Ezt megtette a korábbi nagy sikerű Born Free albumon Rick Rubin, aki most nem foghatta a zenész kezét. Ezért szoktam mondani, hogy mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért…

Hivatalos weboldal http://www.kidrock.com/
Facebook https://www.facebook.com/kidrock
YouTube https://www.youtube.com/KidRockVideos

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr684927576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum