Mint azt már korábban megírtuk a marylandi Periphery új albuma július 16-án jelenik meg a Century Media Records gondozásában Periphery II: This Time It's Personal címmel. Most egy új dalt is tudunk mutatni Scarlet címmel.

A Lamb Of God még januárban jelentkezett új lemezzel Resolution címmel, melyről, ha emlékezetünk nem csal már a második klippel jelentkezik a banda. Ezúttal a Desolation című dalra készült mozgalmas koncertvideó. 

Ma reggelre ez a gyászhír jelent meg a Faith No More Facebook oldalán és a hivatalos website-on is. Hogy ez most vicc és a turné reklámozását segíti elő, vagy sajnos a valóság, azt még nem tudjuk, de a zenekar esetében egyiken sem fogunk meglepődni. A Faith No More 2009-ben alakult újjá és többször kijelentették, hogy csak turnékban gondolkodnak, új lemez már nem lesz. Ha ezt nézzük, akkor több, mint 3 év a turnézásból is rengeteg, így lehet, hogy itt a vége. Aki pedig ennek részese szeretne lenni, az a VOLT Fesztiválon június 28-án még elcsípheti a Mike Patton-t és csapatát.

RS: It’s your second show within almost a year Hungary. Do you remember the one you had here last year?
BB: Sure, as I remember it was a good show. But you know if you play as often as we do, days blend into each other. But I remember visiting your country several time either with this band or with my other band and it’s a always a pleasure to be here.

RS: Can you tell me a few words about Nick’s departure?
BB: Well, you know we had the lawsuit which Josh filed and Nick have his own personal legal issues. And the two lawsuits, together, it was too much for him. He did not want to be part of the two cases at once, neither in a direct or in an indirect way. So one day he thought that being in the band does not worth it. Of course it’s just my opinion, honestly, you have to ask Nick himself.

RS: So do you think if there would not have been the lawsuit which Josh filed, then Nick would be still in the band?
BB: I don’t know, but....very likely. In the beginning when we started to reform the band and started to play together, it was all going very good. But after Nick had that issue with the law in Los Angeles, things have changed. You could see that he had his mind on that issue, because what he is dealing with is pretty serious.

RS: So he could not concentrate on the band.
BB: Personally, I felt that his presence in the band... he wasn’t as present as he used to. These two lawsuits started to consume his inner consciousness and he was not the same after that.

RS: Another weird thing about your legal issue. As far as I know, Scott had been playing with you recently on some shows. Even so, after a while he joined Josh in the lawsuit. So what the fuck?
BB: You know, we were as surprised as the public. We only heard about the lawsuit when YOU heard about it. When Nick got into that trouble and he could not play with us, we naturally contacted Scott to fill the bassist role. And he was very pleased and he immediately said “yes”. We had a good time, we played great shows. Everything went fine util the end of the year, we finished the year at a high peak, we were motivated and had many plans for 2012. Still, the issue happened at the end of the year.

Aligha kétséges, hogy Mike Portnoy élete különösen izgalmas szakaszához érkezett. A nyughatatlan dobos ma szabadon, műfaji megkötések nélkül, a legkülönbözőbb formációkban játszhat a zenei világ krémjével, miközben a hajdani Dream Theater-arénaturnékat kisebb klubbulikra cseréli. Nincs ez másképp az Adrenaline Mobbal sem. Nálunk a PeCsa félig lezárt fedett koncertterme jelentette a kisebb klubot, ahol a rendelkezésre álló teret igen szépen megtöltötték az önfeledt tombolásra vágyók.

Úgy látszik, a Dreyelandsnek bérelt helye van a progresszív muzsika vezéralakjainak itthoni fellépésein, mindenesetre a Queensryche és a Fates Warning után most Portnoyék előtt is megmérettettek. Ám hogy ezúttal komoly újdonsággal is szolgáljanak, az eredeti énekes Nikola Mijic kényszerű távolmaradása miatt erre a félórára BZ ragadta magához a mikrofont. Vele, na meg az ő sok éves előadói rutinjával és a tőle megszokott szellemes konferálással egyből helyrerázódott a csapatnál sokat bírált frontemberi teljesítmény. Pedig büntetlenül megtehette volna, hogy papírról olvassa a dalszövegeket, tekintve, hogy az utolsó pillanatban ugrott be. Ehhez képest nemigen kellett puskáznia... Egy szó mint száz, profi módon oldotta meg a feladatot, és a zenekarnak szóló taps (jóval több mint udvarias tetszésnyilvánítás!) neki is kijárt.

Az Adrenaline Mob meg egészen egyszerűen hengerelt. Mike nem beszélt a levegőbe – lásd a vele készült interjút –, itt valóban intenzív, végig magas fordulatszámon pörgő show-t élhettünk át, ahol a muzsikusok irgalmatlanul feszes tempót diktálnak, miközben maguk is energiát merítenek a folyamatosan éneklő, ugráló vagy éppen ütemesen tapsoló közönségből. És amit nem lehetett nem észrevenni: túl azon, hogy maximálisan beleélik magukat a játékba, egymás társaságát is élvezik. Mi ez, ha nem abszolút örömzenélés?

Russell Allen énekes előtt külön megemelném a kalapomat, ha volna (neki történetesen volt; hol ledobta, hol meg visszavette). Színpadi munkája a Symphony X-ben is megnyerő, itt viszont még oldottabb közegben mozoghat. A hangja pedig továbbra is egy csoda. Az a legkevesebb, hogy lemezminőségben hoz mindent a legfinomabb melódiáktól a rekedt üvöltésekig, de talán Ronnie James Dio dallamait is ő adja vissza a leghitelesebben a mai mezőnyből. A most éppen kékre festett szakállát lobogtató Portnoy valósággal ringatózott a lüktető ütemek hátán. Láthatóan jóleső érzéssel töltötte el, hogy nincs más dolga, mint ütni a szigorú, de továbbra is rá jellemzően fifikás témákat.

Nemrég itt járt nálunk a Sleep, és adott egy hibátlan koncertet, most pedig egy remasterizált Dopesmokerrel is gazdagabbak lettünk. És tőlük ez már nagy szó! Már-már azt is hihetnénk, hogy a zenekar turbó sebességre kapcsolt, és a tetszhalott banda elkezd életjeleket adni. De valószínűleg ez egy amolyan hosszan tartó folyamat. Legalább is nem hiszem, hogy a Sleep ultra-lassú, végletekig elhúzott zenéjéhez passzolna egy friss, de elkapkodott lemez.

A Slipchaos pár éve már masszív része a budapesti klubéletnek. Idén tavasszal vidéken is megmutatták magukat, majd visszatértek március 10-én a fővárosba, hogy teltházas koncertet adjanak a Guilty Parties társaságában.

A remek előadásról készült egy 21 perces koncertvideó, amelyet a concertphotos.hu kamerás stábja készített. A Slipchaos-tól korrekt (bár nem teljes képet!) nyújtó anyag olyan Slipknot dalokat tartalmaz, mint a Wait And Bleed, a The Blister Exists vagy a Sulfur. A teljes maszkban, ütősökkel, DJ-vel, sampleressel felálló banda veszélyességét tekintve nem kispályás versenyző. Náluk bármikor eldurranhat egy pofon. Akár a színpad mögött, akár a színpad előtt. A koncert dalokra bontva (is) megtekinthető a Powerground Management Youtube csatornáján.

A banda legközelebb június 22-én játszik Budapesten, a DürerKertben, a Bury Your School Sulitemető bulin a Pantera, Korn és Machine Head tribute-ök társaságában. Másnap pedig Balassagyarmaton fűrészelnek a Madách Moziban.

A súlyos és egyedi hangzású, progresszív és groove-os elemeket egyaránt előszeretettel alkalmazó francia Gojira tipikusan az a zenekar, amely ha helyzetbe kerül, akkor ki is használja. A csapat az 1990-es évek második fele óta építi a pályáját folyamatosan, lépésről lépésre, és ma már kizárt, hogy a legrangosabb európai fesztiválokon ne fusson beléjük az ember (amellett, hogy a világ bármely pontján kimondottan jól cseng a banda neve). Kérdéseinkre Joe Duplantier válaszolt a Nova Rockon lezavart szettjük után.

Új albumotok, a L'Enfant Sauvage június végén jelenik majd meg. Addig viszont itt a The Flesh Alive koncertanyag (dupla DVD, valamint egy bónusz CD). Mi mindent tartalmaz ez a kiadvány?
Joe Duplantier: Két és fél órányi zene van rajta, három különböző buliról. Ezek a koncertfelvételek Franciaországban készültek, technikai okokból kényelmesebb volt odahaza forgatni. Aztán van hozzá egy jó órányi dokumentumfilm is, amely a legutóbbi albumunk, a The Way Of All Flesh életútját eleveníti fel: a dalírást, a stúdiózást, a turné előkészületeit, a lemez első Európa-turnéját, a Metallicával közös amerikai és európai túra első részét, szóval tényleg rengeteg mindent sűrítettünk bele. A filmet pedig mi magunk készítettük fényképezőgépekkel, telefonokkal, meg kézi kamerákkal, és magunk is vágtuk össze.

Az Al Jourgensen vezette Ministry még tavasszal jelentkezett új lemezzel Relapse címmel. Ehhez már a második videót készítette el a banda, most a Ghouldiggers című dalhoz készült félig animációs filmecske.

Ha már július 11-én a Zöld Pardon vendége lesz a Suicidal Tendencies, gondoltuk megmutatjuk azt a koncertet, amit a Rock Hard Live csapata rögzített június 1-jén a banda Sacramentoban adott koncertjén. Cyco Miko for President! :-)

Megjelent a Rockinform június-júliusi száma. Az összevont lapszám, nyolc oldallal kibővült formátumban és DVD melléklettel kerül a standokra. A DVD melléklet igazi rocktörténeti csemegét rejt, hiszen a legendás debreceni Lux együttes 40 éves jubileumi koncertjének felvételét csomagoltuk a magazin mellé. Jó hír még, hogy sokak kérésének eleget téve, dupla mennyiségű lemezajánlót találhattok a magazinban.

A Baroness hamarosan érkező Yellow & Green című lemezéről a legfontosabb infokat már elmondtuk, sőt mutattunk új dalt is. Most mutatunk még egyet, melynek címe March To The See.

Az igazi nagyság mérője nem az, hogy egy zenekar az utolsó pillanatig képtelen kilépni a saját maga által felállított falak közül, hanem az állandó megújulás élménye, amihez szervesen hozzátartozik az is, mikor a tanítványok építő jellegűen képesek visszahatni mesterükre. Ezért is örömteli számunkra a tény, hogy három év után ismét egy klubkoncertre csábíthatjuk Budapestre a kilencvenes évek egyik leginkább meghatározó metalzenekarát, a Fear Factoryt.

A 2009 óta ismét Dino Cazaresszel működő formáció ugyanis méltán képes mind a mai napig kihatni az azóta kissé megkopottnak tűnő extrém metal frissebb trónbitorlóira, és lássuk be: korántsem véletlen az, hogy a Roadrunner egykori aranytojást tojó tyúkját a mai napig nem tudta senki sem lelökni trónjáról. Mindezt az eddig megjelent nyolc nagylemez azonos vonásai teszik igazán tapinthatóvá, hiszen a nyolcvanas évek elidegenítő hangvételű elektronikájának szélsőséges metalba való beoltása képes volt új löketet adni a grunge-ba fordult keményzenének, és az így megnyílt, jóval tágabb zenei határok – amelyek a nu-metalnak is kellő táptalajt biztosíthattak – máig velünk élnek. Épp úgy, ahogy a Fear Factory is, hiszen a Félelem Gyára valóságos intézménnyé nőtte ki magát. Ez pedig nem a tucatnyi tagcserének és világkörüli turnéknak tudható be, hanem annak a ténynek, hogy a zenekarnak minden lemeze épp annyira különbözik a másiktól, amennyire képes megőrizni és felfrissíteni azt a karakteres arculatot, amely révén a Demanufacture 1995-ben egy egész világot képes volt meggyőzni. És ha az kétségtelen is, hogy alkalmi hullámvölgyek a kaliforniai formáció műhelyében is voltak, az idén megjelent The Industrialist mégis egy ereje teljében lévő zenekart tükröz, amely pontosan tudja azt, hogy honnan jött, min ment keresztül, és hogy ezzel miért nem szabad megelégedni.

Múltkor írtuk meg, hogy 10 év után új Matchbox Twenty album érkezik szeptember 4-én North címmel. Beharangozónak pedig máris van egy mostanában oly divatos szöveges videónk a She's So Mean című dalra. Csekkoljátok le!

Két éve olvastam, hogy Hank Von Helvete otthagyta, immár másodszor, a Turbonegro legénységét. Az okokról sokat nem tudok, de a tényen nem is változtat valami sokat, hiszen én ott, abban a pillanatban 6 láb mélyre ástam magamban a zenekart. 1998-as Apocalypse Dudes című lemezük minden valamire való zenehallgató polcán ott kell, hogy figyeljen, hiszen a punk, a metal és rock olyan tökéletes elegye, akkora középső ujj a magasba, egy olyan polgárpukkasztó és szexista, tabukat döngető és szemtelen műremek, amihez foghatóval azóta is adós a zenei társadalom.
 
Első Szigetes bulijuk örökre retinámba égette Hank férfias sziluttjét és elképzelhetetlennek tartottam, hogy enélkül a seggrakétás ürge nélkül ez a zenekar létezhet. És most, 2012-ben a lejátszóban egy olyan új Turbonéger anyag pörög, amin bizony nyoma sincs Hank Von Helvetének.

Tegnap mi is megírtuk, hogy a Novarockon ellopták a Limp Bizkit egyik nagyértékű gitárját. A lopással állítólag két színpadi munkást gyanúsítanak Az alábbiak változatlan tartalommal közöljük le a GD-Staff Event Kft. MTI-hez eljuttatott levelét. A cég felelt ugyanis a rendezvény színpadjainak építésért és bontásáért. 

A Magyar Távirati Iroda – az APA osztrák hírügynökségtől átvéve – június 11-én közzétett egy hírt, amely arról számolt be, hogy az ausztriai Novarock Fesztiválon elloptak a Limp Bizkit amerikai rockegyüttestől egy gitárt. A beszámoló úgy fogalmazott: az osztrák rendőrség közlése szerint „két magyar színpadi munkás a gyanúsított”.

Cégünk, a GD-Staff Event Kft. összesen nyolcvan emberrel végezte el a fesztivál kerítéseinek építését és bontását, mindkét színpad építését és bontását, mindkét színpad hang- és fénytechnikájának építését és bontását, illetve mindkét színpad főzenekarainak színpadi felszerelését, átszerelését és lebontását. A hír megfogalmazása még úgy is félreérthető, hogy nem nevesíti cégünket, mivel a hasonló profilú magyar vállalkozások közül 2012-ben egyedül a cégünk és a vele szerződésben álló cég munkatársai dolgoztak a Novarock Fesztiválon „színpadi munkásként”. A feltételezett elkövetők ezzel szemben NEM színpadi munkások voltak, hanem tőlünk teljesen függetlenül más területen tevékenykedő személyek. A szakmában érdekeltek tisztában vannak vele, hogy cégünknek van szerződése a Novarock fesztiválon a fent nevezett tevékenységekre és mivel a beszámoló pontatlanul fogalmaz, és az bejárta a hazai médiát, ezáltal minket kerestek a történtek után, arról érdeklődve, van-e közünk a történtekhez. Vagyis a hír miatt számos hazai és külföldi szakmai és üzleti partnerünknek kényszerültünk magyarázkodni egy olyan eset miatt, amelyhez cégünknek és az általa a rendezvényre biztosított szakembereknek semmi köze sem volt.

A színpadra és közvetlen környezetébe nem csak nekünk, hanem más feladatokat ellátó, de nem hozzánk tartozó személyeknek is van belépési jogosultsága, viszont a sajtóban használt megfogalmazás az általunk végzett tevékenységre utal leginkább. A hivatkozott hír ezáltal nagymértékben alkalmas volt arra, hogy rontsa a GD-Staff Event Kft. szakmai hírnevét. A velünk dolgozó tényleges színpadi munkások – mint azt magyarországi és külföldi fesztiválok, koncertek és egyéb rendezvények sora bizonyítja – egytől egyig kiválóan képzett, megbízható szakemberek.

Kérjük, tegyék közzé hírfolyamukban e közleményünket, vagy bármilyen ennek megfelelő helyreigazítást, ugyanis nem szeretnénk, ha a félreérthető megfogalmazás miatt cégünket erkölcsi vagy hosszabb távon abból származó anyagi hátrány érné.

Még közel másfél hónapot kell várni a FEZEN-re, de a székesfehérváriak már most augusztus első négy napjára készülnek: a Sepulturat helyi ínyenc pálinkával, a Machine Head tagjait bio vacsorával várják, a Tito&Tarantula Margarita koktélreceptjéhez pedig már készítik elő a hozzávalókat, hogy Robert Rodriguez házizenekara összedobhassa kedvenc koktélját. A négy naposra bővült székesfehérvári fesztiválon nem csak a legnagyobb külföldi ikonok, hanem a legpörgősebb magyar bandák is ott lesznek, sőt a legelszántabb fesztiválozók akár egy organikus tejes dobozra kanyarított Robb Flynn aláírással térhetnek haza.

A NYHC egyik alapcsapata, a Madball a hónap végén Rebellion címmel egy hat számos EP-t jelentet meg, melynek producere Erik Rutan lesz. A csapat korábban My Blood címmel egy dalt már megmutatott a lemezről , most pedig itt egy másik a The Beast hajtás után.

Az EP-re amúgy a következő dalok kerülnek: 01. Reap What You Sow, 02. The Beast, 03. Get Out ("Ball Of Destruction" re-recording), 04. Rebellion, 05. My Blood, 06. It’s My Life ("Ball Of Destruction" re-recording)

Itt a Five Finger Death Punch új videója, amely a Coming Down című tételre készült. Komoly téma, nyomasztó képi megvalósítással. Nézzétek, amíg le nem veszik :-)

A Nigromantia zenekar elkészült első nagylemezével, amely az  Inherited Burden címet kapta. A lemez ősszel fog megjelenni az osztrák Noisehead Records gondozásában. Addig is itt egy kis ízelítő az albumból. Nézzétek!

www.facebook.com/nigromantia