A Mayhem legendás. Nélkülük egyértelműen nem tartana ott a black metal, ahol tart manapság. Nekem is az egyik kedvenc zenekarom. Mégis sajnos azt mondhatja az ember, hogy Mayhem, mint zenekar, nem létezik. Inkább zenei kollektíva ez. Hiszen a haláleseteknek és a folyamatos tagcseréknek köszönhetően még az, hogy nincsen őstag a zenekarban (ha azt őstag, mint "mindvégig ott volt" tagot számoljuk), de még manapság is hatalmas a ki-be járkálás.







A Karma To Burn 2009-es újjáéledésével gyakorlatilag minden évben jelentkezik egy új anyaggal, emellett aktívan turnéznak - kétszer nálunk is tiszteletét tette az instru stoner trió a közelmúltban -, tehát kijelenthetjük, hogy hála a jó égnek nem egy egyszeri összeverődésről van szó. Mondjuk erre az évre „csak” egy újrakiadásra futotta, ami nem lenne egy nagy szó, ha nem az egyik személyes kedvenc, debütáló Karma To Burn lemezemről lenne szó. 15 éve annak, hogy a nyugat-virginiai banda kiadta a Roadrunner gondozásában a zenekar nevét viselő első albumát. A zenei aláfestés végtelenül fílinges, és dinamikus stoner rock muzsika, mint amit a legtöbbek által ismert Wild, Wonderful... Purgatory, és az Almost Heathen esetében megszokhattak a hallgatók.%20Offical%20Band%20Photo722_New%20Album%20'Les%20Fleurs%20Du%20Mal'%202012_web.jpg)








