Ó, Te Szentséges Atyám! Valahogy ezek a szavak jutottak először eszembe ezekben a Pápaválasztós időkben amikor először végigment a Bon Jovi új lemeze (ráadásul deluxe edition!) a What About Now. Utoljára 2009-ben jelentkezett stúdióalbummal a Bon Jovi. A The Circle egy minden pillanatában kiszámítható, pop-rock album volt Coldplay meg U2 stílusjegyekkel, azoknak is a gyengébb kivitelével. Gondoltam is, hogy rájuk férne egy hosszabb pihenő nem kellene ezt a két évenkénti albumkiadást erőltetni. És lám most majdnem négy év elteltével érkezett az új lemez, lehetett reménykedni. 

Mondjuk ez a reménykedés addig tartott, amíg az első kislemeznek szánt Because We Can meg nem jelent. Őszintén, ezzel ezerszer inkább lehetett volna foglyokat kínozni Guantanamoban, mint Metallica-val vagy Demon Hunterrel. A múltkori lemeznél tett megállapítás sajnos most is igaz maradt. Richie Sambora gitárjai többnyire maszatolnak, pár combosabb szóló maradt meg. A javarészt érzelmes dalok nagyrészét Jon Bon Jovi jegyzi, akinek sokszor besegített azok megírásába John Shanks producer, akit azelőttről inkább Miley Cyrus meg a Westlife lemezeiről ismerhettünk, na jó a Van Halen visszatérő lemezét is ő jegyezte.

Itt már nyomokban sincs You Give Love A Bad Name, vagy Living On a Prayer, vagy akár Wanted Dead Or Alive, hogy a Bad Medicine-t már ne is említsem. Vannak bugyuta, érzelgős, arénákba való dalok, vonósokkal, meg akusztikus gitár hegyekkel. Konkrétan kettő, azaz kettő olyan dalt találtam, mely megüti a mércét: az egyik maga címadó, amely még bárgyúsága ellenére is szerethető, a másik pedig a kettes I'm Wih You, amelyben jól ragadják meg a hangulatot és végre Sambora is kigitározhatja magát.

A nyitó Because We Can, az Army Of One, a That's What the Water Made Me, vagy a What's Left of Me bántóan laposak, a Beautiful World eleje meg akkora Matchbox Twenty nyúlás, mint a ház.

Jó lenne, ha ilyen lenne ...

Ha a lemezek minőségének romlásával egyenes arányban állna a csapat sikeressége azt mondanám, hogy most kéne jól feloszlania a Bon Jovinak vagy legalább egy 3-4 évente világkörüli turnéra induló, régi dalokkal haknizó csapattá válnia. De a helyzet az, hogy például 2010-ben a legtöbbet keresték koncertezéssel ezen a sárgolyón, tehát bármennyire is szürke és rossz mindaz, amit az utóbbi időben kiadnak a kezeik közül, vevő az nagyon sok  van még mindig rájuk. Az együttes hozzánk legközelebb május 17-én Bécsben lép fel.