RockStation

Fel kéne oszlani: Bon Jovi – What About Now (2013)

2013. március 14. - sunthatneversets

What_About_Now,_Bon_Jovi_album_artwork,_2013.pngÓ, Te Szentséges Atyám! Valahogy ezek a szavak jutottak először eszembe ezekben a Pápaválasztós időkben amikor először végigment a Bon Jovi új lemeze (ráadásul deluxe edition!) a What About Now. Utoljára 2009-ben jelentkezett stúdióalbummal a Bon Jovi. A The Circle egy minden pillanatában kiszámítható, pop-rock album volt Coldplay meg U2 stílusjegyekkel, azoknak is a gyengébb kivitelével. Gondoltam is, hogy rájuk férne egy hosszabb pihenő nem kellene ezt a két évenkénti albumkiadást erőltetni. És lám most majdnem négy év elteltével érkezett az új lemez, lehetett reménykedni. 

Mondjuk ez a reménykedés addig tartott, amíg az első kislemeznek szánt Because We Can meg nem jelent. Őszintén, ezzel ezerszer inkább lehetett volna foglyokat kínozni Guantanamoban, mint Metallica-val vagy Demon Hunterrel. A múltkori lemeznél tett megállapítás sajnos most is igaz maradt. Richie Sambora gitárjai többnyire maszatolnak, pár combosabb szóló maradt meg. A javarészt érzelmes dalok nagyrészét Jon Bon Jovi jegyzi, akinek sokszor besegített azok megírásába John Shanks producer, akit azelőttről inkább Miley Cyrus meg a Westlife lemezeiről ismerhettünk, na jó a Van Halen visszatérő lemezét is ő jegyezte.

Bon Jovi 2013.jpg

Itt már nyomokban sincs You Give Love A Bad Name, vagy Living On a Prayer, vagy akár Wanted Dead Or Alive, hogy a Bad Medicine-t már ne is említsem. Vannak bugyuta, érzelgős, arénákba való dalok, vonósokkal, meg akusztikus gitár hegyekkel. Konkrétan kettő, azaz kettő olyan dalt találtam, mely megüti a mércét: az egyik maga címadó, amely még bárgyúsága ellenére is szerethető, a másik pedig a kettes I'm Wih You, amelyben jól ragadják meg a hangulatot és végre Sambora is kigitározhatja magát.

A nyitó Because We Can, az Army Of One, a That's What the Water Made Me, vagy a What's Left of Me bántóan laposak, a Beautiful World eleje meg akkora Matchbox Twenty nyúlás, mint a ház.

Jó lenne, ha ilyen lenne ...

Ha a lemezek minőségének romlásával egyenes arányban állna a csapat sikeressége azt mondanám, hogy most kéne jól feloszlania a Bon Jovinak vagy legalább egy 3-4 évente világkörüli turnéra induló, régi dalokkal haknizó csapattá válnia. De a helyzet az, hogy például 2010-ben a legtöbbet keresték koncertezéssel ezen a sárgolyón, tehát bármennyire is szürke és rossz mindaz, amit az utóbbi időben kiadnak a kezeik közül, vevő az nagyon sok  van még mindig rájuk. Az együttes hozzánk legközelebb május 17-én Bécsben lép fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr415134598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TSK 2013.03.14. 17:54:39

Hahh ezek tényleg nyúlják a How far we come-ot. :D hangról hangra, csak lelassították. Legalább ne az egyik legismertebb számukat...volna honnan válogatni. behh
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum