Így a nyár vége közeledtével egyre jobban tépkedik a kommentelők az idegszálaimat. Tudom, tudom mindent megpróbált a szervező, de még se jött a kedvenc, sőt még olyan indok is van, amiért utálhatod még egy ponton az éppen aktuális kormányt. De tényleg elhiszünk minden közleményt, amit nem maga a zenekar köt az orrunkra, hanem a szervező. Tudod olyan ez, mint a Sziget, ami minden évben bukó, még is húsz éve minden áldott évben meg van rendezve. Szóval ilyenkor mihez kezdesz, amikor kiakasztanak ezek a fotel rockerek? Úgy döntöttem, hogy, ha már ennyire igénybe vagyok véve, akkor igazi thrash muzsikával nyugtatom magam. Na, és mivel? A most megjelent Chimaira album, a Crown Of Phantom tökéletes erre a célra. Hajts, hogy megtudd milyen az új anyag.

Kezdjük először a borítóval. A letöltögetős világban, akik még vesznek „bakelitet” vagy CD-t azoknak ez igen is egy fontos dolog. Igazán izgalmas borítóval van dolgunk.  Természetesen a megszokott logó is helyet kap a booklet elején, de ezzel a kék – vörös kombóval nagyon eltalálták, hogy milyennek is kell lennie egy albumborítónak.

Jöjjön a lényeg, a zene. A hangzás az egyszerűen tökön rúg. Úgy szól, ahogy egy vérbeli thrash albumnak kell. Semmi cicoma, semmi lágy hangzás, csak is a zúzós kemény sound, ami a jó dalokkal olyan elegyet alkot, mintha egy kombájn hajtana át rajtad. A háromnegyed órás anyagon igazi gyöngyszemek is fel tűnnek. Két nagy kedvencem van, amik egyből ledöntöttek a lábamról. Az egyik a No Mercy, amiben a „No more lies no more goddamn Hollywood vampires” sor totál megfogott. Tökéletesen megfogalmazva, hogy milyen is az élet. Tényleg nincs még véletlenül sem megbocsátás annak, aki nem ismeri be, hogy a srácok tényleg valami komolyat pakoltak le az asztalra. Azt meg pláne el kell ismerni, hogy ez a mai világban, annyira már nem egyszerű feladat. A másik kedvencem, amit egy hét alatt rongyosra hallgattam a lassabb, döngölősebb Wrapped In Violence. Itt is olyan sorok ragadnak magával, amik tökéletesen tükrözik a mai világ hozzáállását az élethez. Talán jobban oda kellene figyelni ezekre, a szövegekre, hátha a rossz útról letérnek a fiatalok. Nem azt mondom, hogy reménytelen a mai helyzet, de a fiatalabbaknak jobban oda kell tenniük magukat már. Úgy látom, hogy Mark-nak van mit a világ elé tárnia, és ha ezt ilyen szövegekkel oldja meg, annak csak örülünk. Végre nem a totál lerágott „fuck you bastard’s” hangulat van, hanem tényleg mélyebb gondolatok. Jó azért ne TOOL mélységekben gondolkodj, de azért érdemes figyelni rendesen. Az album címét is adó Crown Of Phantom egy kicsit vegyes érzéseket keltett. Itt a refrénnel nem igazán vagyok, kibékülve. Ez a dallamos éneklős dolog nem annyira állj jól a lemeznek. Olyan, mintha megpróbálnád felvenni a két éve kihízott farmert, ami természetesen nem jön rád, vagy csak erős reccsenő hang árán.

Igazából a tizenegy dalról el is mondtam mindent a három szám alapján. Nincs lazítás a lemezen, nincs üres járat. Tény, hogy nem egy olyan lemez, amin csak tökéletes dalok vannak, de azért igényesen összerakott dalokról beszélhetünk, amiknél még mondani való is akad. Gondolkozzatok csöppet a szövegeken, hátha nektek is támad valami hatalmas, világmegváltó ötletetek! Kövessétek a srácokat a FACEBOOK-on, és reméljük, minél előbb elhozzák ide is az új albumot! Béke, Szeretet, Metal