Az égalja 35 fokos, a házmester olyan 7, fortyog a művér, porzik a lép a FEZEN hivatalosan 2., gyakorlatilag 3. napjának délutánján, ahol is egy szórakoztatóan agyrozzant zenekarral volt módom leülni egy ismeretlen nedvektől száradó asztalkához, hogy ugyan, mutassák meg magukat újra a nagyérdemtelennek: Nektek. Mondjuk, nagyon nem kell elölről kezdeniük: a Gutting Revue összetételét tekintve nem más, mint a „régi”, vagyis a 2012-es fesztiválszezon óta megesett tagcserék előtti Yellow Spots, (a mostaniban amúgy csak Schleki, a dobos-bandavezér az eredeti tag). De miért kezd új útba egy egész zenekar, új néven, új felállással, „komolyabb” számokkal? Szifon valóban elmebeteg-e? Van-e élet a pina után, s a pinán innen? …
Vigyázat! A kérdésekre állítólag válaszokat kapunk… De még milyeneket.
NM: Sziasztok! Először is köszönjük, hogy így, soron kívül (akkreditáció/pass híján is) időt szakítotok ránk… Másfelől meg nyugtassatok meg így első körben, hogy Aberrált Atya még fog művért fröcskölni, és bugizik még mumifikálva a színpadon!
Aberrált Atya (szöveg, vérfelelős, frontmumus): Művérre még nincs pénzünk mindig. Ha van, van. Vagy kedvünk nincs. Akkor nincs. Sörre se mindig van pénzünk, de az mindig van. Ha meg elütünk egy őzet visszafelé, eltűnik a rendszámtábla, de van helyette bor. Így van, Szifon?
Szifon (nagybőgő, agybaj, májzsugor): Így van!
AA: Hát természetesen be leszek pacsmagolva sűrűn, efelől aggódni ne tessék! De sokra nincs szükség, hiszen tegnap óta itt vagyok és egy kocsi mellett aludtam a bogarak között, aztán reggel rögtön betámadtam a Fezen Klub pultját.
NM: Helyes, helyes. Viszont a magyar közönség java nem ismer titeket még Gutting Revue-ként. Nekik hogy mutatnátok be magatokat, kik vagytok, mit toltok?
AA: Hátööö! Asszongyahogy, szving és rákkendról alapú banda vagyunk mi, nagybőgővel, fúvósokkal, szépséges, véres vokálos leányokkal. Mondhatni olyanok vagyunk, mint a Tankcsapda, meg a Kispál és a Borz, meg a Quimby, meg a tököm tudja még mi, annyi különbséggel, hogy mi másmilyen zenét játszunk másmilyen szövegekkel, és az előadásmódunk és a mondanivalónk is más. Tudod, rockzenekar másképpen. Ez hardcore-swing!
Kezdeti mélasággal.
NM: Azért ez épp eléggé nem egy standard rockbanda felállása. Ebből meg a hangzásotokból kiindulva, van célközönség, vagy kiemelten hallgatónak javallott szubkultúra esetleg? Avantgárd arcok, psychók? Kinek játszotok igazán?
Szifon: Sarki zöldségeseknek. De ha van cipész, vagy suszterinas…
AA: (röhög) Nem, egyáltalán. Nincs úgynevezett célközönség, felmegyünk a színpadra aztán támadunk. Játsszuk, amit tudunk, páraknak tetszik, páraknak nem. Nem kivételezünk senkivel, aki kapható rá, az úgyis a sátorban lesz! Az is egy ilyen közkeletű félreértés, hogy a Yellow Spots egyfajta psychobilly projekt volt; mi legalábbis anno sosem gondoltunk magunkra aként.
Lepi (szaxi, tapasztalat, deres halánték): A Yellow Spotsnak mindig is sokkal több köze volt a Toy Dollshoz, mint a psychobillyhez. Meg inkább a neo-swing vonalra mentünk rá. Amit mi most tolunk, abban azért vannak bőven más hatások is.
AA: Szerintem műfajokban gondolkodni hülyeség. Recept alapján a tucatzenekarok születnek. Mi pedig ugyebár csodálatosak vagyunk.
A csipetcsapatás.
NM: Kerülgetjük itt az egész Yellow Spots témát, de elkerülhetetlen a ti történetetekben. Meséljetek, mik voltak az elválás okai, és hogyan tovább?
mindenki: (sóhaj) Ez egy hosszú sztori lesz…
Fenyves Márk (gitár, dalszerző, agyérgörcs): Röviden arról van szó, hogy Schleki kiírta magát a közösségből. Ő volt az alapító és a zenekarvezető, aztán ez hol jól jött ki, hol nem. De amire megjöttünk az azóta sokat emlegetett Benelux államokat, Franciaországot érintő külföldi turnénkról, egyértelmű lett számunkra (értsd: rajta kívül az akkori tagság számára) hogy ez már nem a mi zenekarunk. Non-stop főnökösködött, dirigált, nem partner volt többé, hanem góré, gondolta ő. Session-zenésznek éreztük magunkat a saját bandánkban! Meg jöttek az egyre inkább komolytalan, szójátékokra, altesti humorra görcsösen épülő szövegek…
AA: A zenekar az utolsó éveiben erősen túlfejlődött az ő elképzelésein, aztán mikor ezt látta, megpróbálta visszarántani arra szintre, amit mi már egyre kevésbé tartottunk vállalhatónak. Minden szempontból...
Lepi: Szóval komolytalanságba kezdett fulladni, legalábbis úgy éreztük. Kinőttük a gagyit. Jöttek az óráról órára, koncert előtti (!) átírások, krónikus besértődgetések, különvonulás… Világossá vált, hogy a zenekar kinőtte őt.
NM: Akkor hogyhogy mégis ő viszi a Yellow Spots nevet, és verbuválhatott egy új alakulatot?
FM: Mert ő az alapító és a névtulajdonos. Mi meg csapatként úgy gondoltuk, hát legyen jó neki, hagyjuk, megyünk a dolgunkra. Azóta se bántuk meg.
AA: A Yellow Spots gyakorlatilag feloszlott tavaly nyáron, de ő jogilag megtehette, hogy kilenc év után másokkal újjáalakítja. Ha megnézed, mit csinál most és mit csinálunk mi, egyértelművé válik, hogy mik voltak a fő okok a szétváláskor.
Szifon: De az új ’Spotsra nem fújunk, hát ha eccer’ nekik ez így jó, akkor csinálják… Akiket ismerünk benne, azokat szeretjük, nincs fújás, na. Könyörgöm, Eresz a tanítványom volt, és a mai napig jó haverom...
Ennyi oszt' kész.
NM: Milyen tagcserékkel járt az újjászületés?
FM: Dobost találni volt a legnehezebb Schleki helyett, egy év alatt megfordultak páran ezen a poszton, de úgy néz ki, épp megleltük hosszú távra a mi emberünket, Szepesi Viktort. Fúvóscserénk is akadt: Frankó Zsuzsi lett a bariszaxisunk, Papp Zoli a trombitásunk, pacsirtáink közül is van, hogy csak 1, van, hogy 2 tud velünk lenni (másik fronton lagzi, babázás), így kb. 8-9 fő körüli az állandó tagszám.
Szexi szaxik: vén hús & új hús!
NM: Miben lettetek mostanra más, mint a Yellow Spots, és miben hasonlítotok?
AA: Más a szellemiség... Úgy gondolom, hogy amit most csinálunk, az sokkal… komolyabb, letisztultabb és kevésbé mesterkélt. Zeneileg változatosabb és jóval rockosabb hangzású, szövegileg meg sokkal intellektuálisabb. Ami magát a show-t illeti, itt már inkább a rögtönzés van előtérben, nem a szándékos ripacskodás, bár annak is megvolt a bája. A régi jó cirkuszi morbiditást azért megtartottuk, hagyománytiszteletből.
FM: Hogy a külsőségekről is essen néhány szó, az elegáns egyenruha trendjét folytatjuk, csak most nem sárga-fekete, hanem vörös-fekete. Látok valami szépséget, összetartozás-érzést ebben, ilyen bandaként meg is engedhetjük magunknak, meg az emberek is jobban felfigyelnek így ránk, és fontos, hogy a beöltözés beindítsa a showt bennünk is.
Lepi: Hallgassatok bele a felvételekbe! Itt sokkal gazdagabb dolgok vannak zeneileg, mint amit eddig csináltunk… latin, nu jazz swing, induló-hatások, meg ennél nagyobb devianciák is előkerülnek.
AA: Az egykori Yellow Spots számokból is megtartottunk jó néhányat... tulajdonképpen a műsor felét még ezek teszik ki. De érthető, hiszen ez egy utódzenekar.
Az agyfasz áradását nem könnyű gyorsírni!
NM: Viszont a szakítás-újjászületés egyben elvett tőletek egy rakatnyi kapcsolatot is, mert Schleki volt a szervezőtök és kb. a menedzseretek. Nem nyögitek ennek súlyát?
AA: Valamennyire nyögjük, de itt nem elsősorban a kapcsolatokról van szó, ez némi utánajárás kérdése, sokkal inkább a szervezéssel járó hercehurcáról, ami kurva sok energiát és időt emészt fel.
Lepi: Persze, ennek megvannak az árnyoldalai. Elég szar új néven folytatni ennyi zenei tapasztalat után, a zenekar java egy-másfél évtizede él a színpadon, legalább fél életünket zenéléssel és koncertezéssel töltöttük mindnyájan. De ez van; lássuk, mire megyünk így!
FM: A nehézségek főleg abból adódtak, hogy új néven mentünk tovább és ugyebár szükségünk volt promócióra. Honlap, fotók, stúdióanyaganyag... ezek nélkül egy zenekart sem vesznek komolyan. Nemrég viszont elkészült az első EP-nk „Első menü” címmel, a honlapunkról letölthető. Lesz nagylemez is, ha lesz pénz…
AA + Szifon: Ohó, hát ha lesz pénz, minden lesz! Kurvák, vér, kurvák vére, eksztazi, na persze. (röhögnek)
FM: (röhög) Hát kábé így állunk. Sőt, most már valószínűbb egy 5-6 számos új őszi EP, ami valószínűleg ismét csak letölthető lesz. Ma már kizárólag élő produkcióból lehet nyereséget szerezni, a lemezeladás nem igazán működik. Meg hát ugye egy új, nem bejáratott névvel elég nehéz mozogni.
Lepi: Már mást is akarunk kicsit csinálni, mint eddig. A zenekar java már 30 fölött van, páran családosak, mint én. a Yellow Spots meg még 2003-ban indult. Például nézd meg ezt a vigyori aranyifjat itt! (Szifonra mutat, az nagyon röhög) Filozófiából doktorál, és majdnem olyan öreg mint én, de rajta nem látszik. Csak én nézek ki faternak.
Evribádi lávsz számbádi.
Fischer Adri (vokál, kenderkóc, véresszáj): Látjátok, az alkohol konzerváló hatása!
AA: Megmondom, hogy hétfőn próba van, oszt’ erre lám, van vagy nincs. Ha Márk is mordul egyet, gyakrabban összejön.
NM: Izgassatok minket! Milyenek a vérbeli Gutting Revue nóták?
FM: A bemutatkozó EP-nket direkt vegyesfelvágottra csináltuk, 3 egymástól nagyon elütő számmal, mintegy ízelítőül… A ’Kurvák vére’ egy laza, morcosan bulizós szám, a ’Nem élhetek muzsikaszó nélkül’ funkys és táncos elemekkel dolgozik… az ’Utolsó menü’ pedig fullos mulatós alapra íródott.
Szifon: (facepalm)… Úh bazdmeg, ne is említsd… Érted, mulatóst! Mikre rá nem vesznek ezek. Hrááh.
AA: Most rinyál, de ám szereti! Nem a Dankó-rádióra kell gondolni.
NM: Oké, ennyit a falak közti munkáról, teperjünk a szabadba. Mi a legbetegebb dolog, ami turnén vagy koncerten történt veletek?
AA: Állítólag egyszer nem rúgtunk be koncerten…
Szifon: Mii… MIII! MIKOR?!
FA: (röhög) Jó, neked lehet, az is kiesett, mert előtte már bekúrtál.
Szifon: Ja! …Ja.
Lepi: Mikor valahol még Breclavban, vagy merre játszottunk, vagy nem is, még előtte, hegyvidékről lefelé jövet… Valami nagy, falusias vendégházban… Gyönyörűen leitattak, megetettek, elszállásoltak minket, és mivel fizetni nem tudtak, mert nem készültek ránk, a gratulációk közben betették tiszteletünkre a helyi zenegépbe az egy szem magyar számot, ami Ganxsta Zoleeé volt. Képzelhetitek, amennyi szer volt bennünk, kb. megfagyott a húgy a zenekarban, és jó 5-10 percre azt hittük, halózzuk az egészet, és Magyarországon vagyunk, valami Isten háta mögötti vidéki klubban, mert mindenki itat, és szól ’A Jó, a Rossz és a Kartell’. Nem találtunk magunkra még másnap se.
Szifon: Na de azért ne nézzenek az olvasók, hallgatók minket teljesen aljának. Most visszafogottak vagyunk. DE CSAK LÁSS 1 ÓRA MÚLVA!
NM: Művér, bondage...?
Szifon: Minden lesz! MINDEN!
Lett is nyalifali, fülzsíroskenyér, egyebek.
NM: Kedves varietém, köszönöm Néktek ezt a sokatmondó kis beszélgetést, de 3 kérdés nem hagy nyugodni. Ezeket elsősorban Szifon tapasztalatára és műveltségére bíznám. Így zárásnak, jöhetnek?
Szifon: Naná!
NM: Szóval… Van-e élet a halál után?
AA: Ne hülyéskedj; csak az van. A Yellow Spots lett a halál. A Gutting Revue az új élet.
mindenki ("a Kar"): Ámen.
Lepi: Csak ideböknék azért egy kis idézetet. Freud mondott valami olyasmit (Szifon harákolva röhögni kezd): hogy “minden komoly tett egy apagyilkossággal kezdődik”. Ez egy kicsit olyan.
NM: Oké, oké, jegyzetelek! Második létkérdés: van-e élet… a pina után?
Szifon: (lemondóan) Áh, ne, nem, ugyan, dehogy! Az maga az élet. Előtte semmi sincs, utána… hát… néha utána se.
NM: Hümm. Akkor szakértőként, az utolsó: van-e élet 15 házmester után?
(mindenki éktelenül röhög, ráutalóan szegeződik minden szempár Szifonra, Aberráltra)
Szifon: Na, látod, ezt nem tudom. De úgy vigyázzál, hogy legközelebb kipróbáljuk!
Halkan jegyzem meg: megpróbálta, és legalább 7-ig eljutott egyedül!
…aztán elmentek beállni, minden értelemben. Meglepően kedves kis táncdal volt élőben is a Tajgetosz Kemping, hamisíthatatlanul szólt a Vérfertőzés Texas szélén, és mindenki vidáman ropta még a Nem vagyunk vidámak alatt is, na lám. Szifon is csak 2 piát rúgott föl és egész adekvátan le tudták támogatni a színpadról. Azért remélem, jönnek még FEZENRE és mindenhova, ahova csak lehet, mert én mennék reájuk, hisz egyértelmű a koncert alapján is: a véresbeles hardcore swinget meg kell tapasztalni, és ropni rá a dilitangót, ahogy a véred bírja!
Nággyon jóóó étvágyatö!
~
e hőbörgést rögzítette: Nemes Márk
e képeket készítette: Kékes Szaffi
2013-08-02
