Ugyan már majd' egy hónapja véget ért a FEZEN, de még mindig van mit írni róla. Kicsit megkésve jönnek az interjúk is. Elsőként a nulladik napon a FEZEN Csarnokban fellépő Insane két tagjával, az énekes Bercivel és a dobos Érsivel beszélgettem.

RS: Ugyan tavaly jelent meg a lemez, de úgy tűnik, mintha az idei év lenne számotokra a nagy durranás. Egyre több fesztiválon egyre későbbi időben játszotok. Itt a FEZEN-en tavaly még a kinti sátorban volt a buli, idén pedig már a Csarnokban. Ti is úgy érzitek, hogy az idei nagyobb durranás az Insane-nek?
Berci: Szerintem az előző lemezünkhöz képest sok idő telt el. A negyedik lemezünk az 2009-ben jelent meg, de én is talán azt érzem, amit mondasz, hogy ugyan tavaly nyáron jött ki a lemez, de mostantól, illetve januártól kezdett leesni az embereknek, hogy "Ó! Itt egy zenekar, akinek van egy új lemeze!" - szóval ebben igazat tudok adni.

RS: A lemez intrójának címe magyar fordításban a "fény az alagút végén". Ti is sejtettétek, hogy ekkorát fog ez szólni, reméltétek, hogy ekkorát fog szólni, vagy inkább ez egy véletlen egybeesés.
Berci: Inkább véletlen egybeesés, de mivel, hogy külföldön masztereltettük meg a hanganyagot, Olaszországban, számítottunk rá, hogy a hangzás az rendben lesz. Ez egyfajta koncepció is volt a részünkről, hogy szerettünk volna végre egy olyan lemezt csinálni, ami úgy szól, ha valaki beteszi még egy "teszkós" fülhallgatóba is, akkorát szóljon, hogy leszakítsa a fejét...Szerintem ez sikerült!
RS: Abszolút sikerült, igen!
Berci: A hangzással kapcsolatban egyáltalán nem kaptunk negatív kritikát.
Érsi: A negatív kritika az volt, hogy nagyon rövid.

RS: Pont ez lett volna a következő kérdésem:) A két instrumentális átvezető nélkül huszonkét perc a lemez. Lesz ez hosszabb a jövőben?
Berci: Szerintem lesz. Igazából úgy voltunk vele, hogy ezek a dalok álltak össze egésszé. Ugyan mi is éreztük, hogy rövid lett, de nem akartunk még beleerőszakolni olyan dalokat, amik már akkor is megvoltak, de úgy éreztük, hogy nem illik bele. Inkább köztes "intermezzo"-kal töltöttük ki, mert inkább legyen rövid, de kerek és jó és érezze úgy a hallgató, hogy ez király, csak rövid, minthogy az legyen az érzés, hogy ezek igazából B oldalas dalok. Amik persze nem feltétlenül lennének azok egy másik környezetben.
Ebből a szempontból mi soha nem voltunk egy ilyen lekorlátozott zenekar, aki mögött kiadó vagy bárki állna, hogy adott időpontra, legalább adott hosszúságú lemezt kell készíteni...
Érsi: Az alkotói szabadság az megvan.
Berci: Abszolút, és nagyjából mindig is beleszartunk a kellős közepébe, minket tényleg csak a zenei része érdekelt. Lemegyünk a próbaterembe, valaki hoz témát, amiből ki lehet indulni, aztán lesz ami lesz. Ha az egy kétperces nóta, akkor az, ha tízperces, akkor az. Persze vannak stílusbeli korlátok, nem játszunk progresszív zenét. De ezért lett ez egy rövid, tömör, jó hangzású valami, mint egy futó vihar.
Érsi: Tornádóó!
RS: Igen, kicsit EP jellege van, de nagyon egyben van.

RS: Említetted az új témákat. Vannak új dolgok, dolgoztok új lemezen, vagy most az orrba-szájba turnézás megy?
Berci: Rengeteg koncert van mostanság, ezért ez a dolog egy kicsit most eltűnt, főleg idő hiányában. Ha le is megyünk próbálni, ha van rá idő, akkor is inkább a koncertprogramot gyakoroljuk, ha változtatunk valamit. Hála Istennek azért, hogy ez így van, a nyári fesztiválszezon ilyen. Éppen a jövő héten indulunk egy 12 napos balti turnéra, ahol tíz buli lesz 12 nap alatt. Erőltetett menet lesz, majdnem négyezer kilométer, aztán vissza és rá egy napra irány a SZIN-re [már túl is vannak rajta a srácok - szerk].

RS: És ez a balti túra ez milyen zenekarok társaságában lesz, vagy ez önálló körút?
Berci: Önálló turné.
RS: Nagyon komoly...!
Berci: Igazából visszatérő vendégek vagyunk. 2005-ben voltunk először, ott sikerült jó kapcsolatot kiépíteni. Vannak jól bevált fesztiválok és klubok, ahol várnak bennünket szeretettel, és szerencsére egyre jobb. Voltunk már kint interjúzni, volt rádióinterjúnk, TV-interjúnk, dedikálás satöbbi. Persze, hogy ez bepörögjön kellett pár év, de most már azt mondhatom, hogy nagyon jó a fogadtatásunk odakint - van már a zenekarnak neve.

RS: Európa másik irányban történő "meghódítása" mennyire cél? Nem összehasonlításképp, csak látva Leanderék példáját.
Berci: A zenekar történetét nézve rengeteg országban jártunk, huszonhét országban, ha jól tudom. Járunk Nyugat-Európában is: Ausztriában, Németországban, Franciaországban ...
Érsi: De ott a baj, hogy folyamatosan jelen kell lenni, nem lehet megcsinálni, hogy évente egy turnét szervezel. Kell mellé egy borzasztó nagy médiatámogatás is és ez nekünk nincs meg. Azt tudjuk tenni, hogy odamegyünk koncertezni, csak nincs annyi idő, hogy ezt pörgessük. Volt hogy a legkisebb klubokban játszottunk, meg volt, hogy a Soulfly előtt. De ez a történet most stagnál. Mostanában inkább ezt a balti, lengyel, kelet-európai részt kezdtük pörgetni.
Berci: Különbségként még azt tudnám felhozni, hogy abba a régióba rengeteg zenekar, akár az USA-ból eljut. Egy átlagos hétvégén fellép mondjuk egy Hatebreed, ez teljesen tipikus, ezért egy magyar zenekar élete így nem egyszerű. Azt is mondhatnánk, hogy ott már túltelített a piac. Ugyanakkor a keleti régióba valahogy nem jutnak el ezek a nagy zenekarok, és emiatt sokkal hálásabbak is ott az emberek. Nyilván nem lehet ez alapján különbséget tenni, de valahogy keleten sokkal jobban értékelik, ha a helyi bandák mellett egy külföldi zenekar is fellép. A turnék során már nagyon sok nagy zenekarral találkoztunk és ajánlottuk fel például az Ill Nino-éknak, hogy van ez a balti régió...
RS: ... hogy Uraim, ne csak Bécsig tessenek eljönni.
Berci: ...igen, mert ha ott Ti léptek fel, tényleg szétszedik a helyet! Már párszor eljutottunk konkrét dolgokig, de ők úgy vannak vele, hogy a bejáratott klubokban, a biztosra és persze a több gázsit ígérő helyekre mennek. Valahogy nem érezték, hogy egy 10-15 állomásos turné 100 százalékosan garantált lenne, pedig szerintem a mi kapcsolatrendszerünkkel ezt össze lehetett volna hozni. Sajnos nem jött össze, pedig nekünk is az lett volna az álom, hogy úgy lenyomni egy balti körutat, hogy egy nagy banda oldalán...

RS: Egy készülő új lemez stílusa gondolom marad a mostani?
Érsi: Szerintem biztos.

RS: Melyek azok a zenekarok, ami mostanában van időtök hallgatni és úgy érzitek, hogy hatással vannak az alkotói folyamatra?
Berci: Nálunk tényleg az van, hogy mindenkinek van egy kis szélső ága, hogy mit szeret. Persze megvannak a közös kapcsolódási pontok. Van aki a punkosabb vonalat favorizálja, van aki a nagyon durva-brutál progresszív death metált. Próbáljuk magunkat a lehető legjobban zeneileg "up-to-date"-en tartani. Talán konkrét zenekart én nem is tudnék mondani...
Érsi: ...talán mondjuk a Killswitch Engage.
Berci: tényleg, na az valóban közös pont. A Killswitch Engage és a Deftones.
Érsi: Amiből már vita van, az a Rage Against The Machine.
Berci: Áúúúú!!!
RS: Érthető...teljesen érthető.

A fotókért köszönet PÁTH DÁNIELnek!