Új cikksorozatunk minden zenefanatikusnak szól, főleg azoknak, aki előszeretettel költik azt a kevés kis pénzüket eredeti hanghordozókra. A Lemezgyűjtők büszkeségei címet viselő interjúsorozatunk első alanya Jakab Zoltán.

Emlékszel még az első eredeti hanghordozódra, amihez hozzájutottál? Mi volt az és milyen formátumban sikerült megszerezni?

Hatéves voltam, amikor bátyámtól megkaptam a Bad nagylemezt, Michael Jacksontól. Természetesen lemezen.

Az első, amit saját magad vettél meg? Régóta kiszemelt dolog volt, vagy inkább úgymond kötelező, hogy a gyűjteményedben tudhasd?

Biztos, hogy kazetta volt, de nem emlékszem, hogy mi volt az, amit saját pénzemen vettem, csak azt, hogy hogyan. Tippre azt mondanám, hogy vagy Annihilator vagy Machine Head lehetett. És természetesen régen kiszemelt dolog volt. Emlékszem kaptam napi 100 Ft zsebpénzt, hogy tudjak mit enni a suliban, ez középiskola első osztálya lehetett. Én inkább nem ettem és az ötödik vagy hatodik napon elbattyogtam megvenni a kazettát, mivel 5 vagy 600 ft volt akkoriban (1994 vége).

Régebben, aktív turnézásaid során, hogyan mentek a zenecserélgetések? Vevők voltak egy más országban az emberek, egy más zenét/zenekart megismerni hanghordozók alapján? Működött a dolog?

Általában jól működött akkor. Hiszen még az interneten sem terjedt el annyira a zeneletöltés a ’90-es évek végén, 2000-es évek elején. Sokat cserélgettünk. Általában, ha játszottunk valami zenekarral, aki tetszett, akkor egyből ment a kollektív CD, lemez vagy pólócsere. Ma már a zenekarok egy komoly rétegének kis túlzással engedélyt kell kérniük a menedzsmentjüktől, ha akarnak jófejségből cserélni valakivel.

Tudom rólad, hogy fanatikus vagy a zene terén (elég, ha csak a zenei kiadványokra gondolunk, a koncerteket felejtsük el ;) ) Mi volt az a pillanat, vagy esetleg melyik volt az a lemez, ami után eldöntötted, hogy gyűjteni fogod az eredeti kiadványokat?

Azt hiszem ez mindig is belém volt kódolva. Eleve szerintem van valami baj a fejemben, mert elég durván gyűjtőmániás vagyok, imádok listázni, rendszerezni. Kazetták, CD-k (bár ezek NEM annyira) meg a lemezek, ez utóbbi őrület a ’90-es évek második felében jött rám. A ’99-es Dawncore/Newborn Európa-turnéról már komoly mennyiségű lemezes dobozzal jöttem haza, ezeket jobb híján egy kukászsákban tároltam a turnébuszban és a végén alig lehetett tőle elférni. De van pár sorozatos DVD is, amit megszállottként beszereztem: Sopranos, Wire, Six Feet Under, Curb Your Enthusiasm, Lost, 24.

Rá állsz egy adott formátumra, vagy mindegy min jelenik meg az adott lemez, elég, ha ott látod a polcon?

Zenét csak digitálisan hallgatok, vagy gépről, vagy van egy nagyon jó kis iPod speakerem. Évek óta nincs működő lemezjátszóm, van vagy három itthon, egyik se megy. Igazából sajnálnám is feltenni ezeket, de megvan a fantasztikus érzése annak is, amikor szarakodsz a tűvel és recseg-ropog és berobban a nyers erő. Mindez a tinédzserkoromra emlékeztet a leginkább. A Newborn turnékra, a korai évekre, visszavisz az időben egy olyan színtérre, amiről már akkor is panaszkodtunk, de igazából sokkal jobb volt, mint ami most van. És akkor néha van egy olyan koncert, mint a Catharsis, vagy az Only The Raj Survive showcase, amit Ábri barátunkért szerveztek barátok és összejövünk és minden olyan jó és békés és kár érte, hogy ha látom, akkor szomorú apropóból, de igazából keveset találkozom olyanokkal, akik körül felnőttem. Viszont a szentimentalizmus mélységeiből kiemelkedve, válaszolok a kérdésedre is. Nekem lemezen kell minden. CD-ért nem, vagy nagyon ritkán adok ki pénzt. Az utolsó nagy CD-vásárlásom barátnőmmel volt, Szlovéniában. Elmentünk a Müllerbe Mariborban és volt egy irgalmatlan leárazás, így feltöltöttük a kocsit CD-vel, hogy legyen mit hallgatni, mivel barátnőmet az istennek se tudom rábeszélni az iPod-ra :-) Ott gyakorlatilag vettünk vagy 15-20 CD-t, Soilwork, Turbonegro, Sigur Rós, Tiger Army, AFI, meg jó sok baromságot, 2-3 EUR/db áron. A CD-k, amik külön helyet kapnak a polcon nálam, azok vagy az én zenei pályafutásomból vannak, vagy pedig az Ascension 46 bandák anyagai. Nekem a CD más, mint a lemez, de amikor valamelyik zenekar kész van egy gyönyörű kiadvánnyal, nagyon jó érzés a kezembe fogni a közös meló gyümölcsét.

Van olyan zenekar, akinek megszállottként gyűjtöd a cuccait (nemcsak hanglemez, egyéb merchandise termék is bejátszhat)?

Megrögzött merchandise termék gyűjtő nem vagyok, engem az érdekel, hogy valaki milyen művészi pluszt rak a munkásságába, vagy mennyire közeli barátom. Vannak zenekarok, akiket szeretek és beszerzek lehetőleg mindent, minimum egy példányban. Catharsis, Trial, Unbroken, Undertow, Morning Again a régiek közül, aztán persze tuti kihagytam valamit. Aztán ott van a frissek közül a Twitching Tongues, elképesztően egyedi banda, egy korai kislemezen kívül az összes kiadványuk megvan, mindet megrendeltem azonnal, persze ha nem felejtettem el egy-egy megjelenést. Ami még külön őrület nálam és büszke vagyok rá, az a Converge gyűjteményem. Mind zeneileg, mind szövegileg, mind vizuálisan a Converge a 20. és 21. század fordulójának egyik legfontosabb zenekara, aki mást mond, az hülye és nem ért a zenéhez. Érthetetlen számomra, hogy a mai magyar metálközeg a mai napig igazán nem fedezte fel magának ezt a bandát, bár a táboruk koncertről koncertre nő. Amikor brutális, extrém és modern zenéről beszéltek a ’90-es évek végén és jöttek a borzasztó Machine Head kópiák, meg az ütnivaló Nu Metal, a Converge már akkor is olyan kemény volt, hogy belefagyasztották a hallgatóba a szart is. Huszonhét Converge lemezem van, a No Heroes-ból négy példány, az All We Love We Leave Behindból kettő például. Még pár így is hiányzik. A Converge-nél a szabály, hogy minden kiadványból legalább egy példány kell, mindegy milyen színben. Még a Halo In A Haystack lemez hiányzik, a Napalm Death split (ennek a preorderét átaludtam gyakorlatilag), az On My Shield 7”, valamint a Black Flag tribute split 7” a Playing Enemy-vel, meg a Coalesce-kel. Aztán az Unloved And Weeded Out-nak például megvan az eredeti kislemez változata, aztán az újrakiadás 4x7” kislemez változata, az újrakiadás EU LP változata, még az USA LP változat hiányzik. Ugyanígy a Jane Doe, azt is kiadta a Deathwish még egyszer, és ugyan nekem megvan egy ritka példány az Equal Vision-ös nyomásból, de ezt is be kell szereznem. Ok, azt hiszem megszállott vagyok. Catharsis cuccokat hajkurászok még, anno CD-n vettem meg ezek egy részét, a box set kiadványt meg elfelejtettem megrendelni időben és utána kurva ideges lettem, mert lecsúsztam a színes lemez változatról (first world problems!) és dühből nem rendeltem meg. De ezen kívül még a Samsarának van két változata, amiből az egyiket Ernie, a zenekar bőgőse már odaígérte nekem. Na, Catharsis meg Trial pólóból van egy jópár, de azok sem megszállottság miatt, inkább mert emlék.

Általad szervezett koncerteken is vásárolsz? Volt már rá példa, hogy félrerakattál a zenekarral, mondjuk egy olyan lemezt, ami arra, az adott turnéra készült csak, és várható, hogy elfogy mire Magyarországra érkeznek?

Természetesen vásárlok és természetesen volt rá példa. A Comeback Kid újrakiadásból ha jól emlékszem egy darabbal érkeztek Pestre, de a délutáni rohanásban soha nem tudok számolgatni, csak odaszólok, hogy ha van lemez, egy-két darabot rakjanak már félre. Előre nem szoktam szólni, mármint úgy értem, hogy a pesti turnéállomás előtt. Az egyetlen szabály, hogy ugyan a Magyarországra érkező zenekarok 99%-a engem mindig ellát ingyen ruhával és zenével, de bevezettem jópár éve, hogy rájuk erőszakolom a pénzt, mert manapság ebből élnek meg a turnékon. Ha valakitől kapok lemezt ajándékba, veszek pólót. Ha pólót kapok, akkor lemezt veszek. Ez nálam fontos. Van aki nem fogadja el a pénzt, a Harm’s Way például adott két lemezt és egy pólót és kértek érte 1.000 forintot, mire adtam egy kétezrest és el akartam szaladni, de utánam jöttek :-) De ugyanígy költöttem a Boysetsfire-nál, vagy a Bane-nél is valamennyit, pedig másfél évtizede vagyunk barátok. Rájuk is úgy kellett erőszakolni. Viszont ahogy látom, a zenekarok nagyon örülnek ilyenkor, hogy valaki belegondol az ő helyzetükbe is, és nem csak a markát tartja.

Mi jut eszedbe az alábbiakról:

Audiókazetta: Carcass – Heartwork. Egyik kedvenc kazettám volt, ronggyá hallgattam, de még ma is megvan! Faterom járt ki Németországba meló miatt, adtam neki egy A4-es listát és mivel a Carcass volt az első az ABC-sorrendben, azt hozta. Amit nem bántam, mert ez minden idők egyik legfontosabb death metal lemeze!
CD: megvan ennek is a szépsége, de inkább dekor, vagy fogyóeszköz
Vinyl: legnagyobb szerelem

Ezek közül melyiket szereted a legjobban és miért? Szemét kérdés….

Vinyl. Egyrészt, úgy szól, mint a barom. Másrészt ezt a formátumot nem tudta megtörni semmilyen trend.

Mennyire ugrassz rá a limitált szériás dolgokra? Gondolok itt a sorszámozott vagy díszdobozos témákra… Vagy egyáltalán nem érdekel, mert szerinted csak egy ocsmány pénzkereseti lehetőség? :)

Amikor a Ghost műfaszt adott ki, akkor jelentősen csökkent a szembemben a zenekar, pedig az első lemezüket NAGYON bírtam. Azóta Pándi Bazsival gyűlölködünk sokat. A Ghost nem más, mint egy silány, szórakoztatóipari termék, igaz, abból elsőrangú, de művészetileg silány. Eleve az egész stílus egy merő nyúlás, csak már lement annyi trend, hogy a mai fiataloknak el lehet adni a Blue Öyster Cult-ot még egyszer, modernizálva. De az ilyen bohóc díszdobozoktól okádhatnékom van, ennek semmi köze a zenéhez. Mondjuk érted, ha a Slayer kijönne műfasszal, az egy dolog, ők egy stílus atyjai. De egy kétlemezes, jóléti, svéd bohóckodás innen-onnan lopkodott témákkal? Ugyanmár! Meg a Record Store Day-től is hányhatnékom van, ha már itt tartunk. Az is arra lett jó, hogy egyrészt meghúzzák anyagilag azokat a lemezkedvelőket, akik amúgy is a gatyájukat ráfizetik havonta a hobbijukra, másrészt meg minden tumblr-pozitív tüdőbeteg hipszter is At The Drive-In meg Refused újrakiadásokkal menőzik Cannibal Corpse pólókban. Egyikről se tudják, hogy igazán mi is. Visszatérve a kérdésre, ha van olyan díszdoboz, aminek van értelme (pl. Pándi Bazsi barátom megszerezte a Brutal Truth Need to Control dobozos változatát, ami egy zseniális kiadvány), akkor nem vagyok ellenére. Azt viszont ki nem állhatom, hogy a zenekarok mondvacsinált okokkal húzzák le azokat a rajongókat, akik felemelték őket a semmiből!

Hány darabból áll jelenleg a gyűjteményed?

Közel 1.000 lemezem van, van párszáz CD-m, kazettám. Újpest-mez ér, nem? Az utóbbi pár évben vettem mindig azt is, legalább egyet szezononként.

Mit sikerült legutóbb beszerezned?

A Go Deep-től vettem meg a kislemezüket két példányban, megjött a Twitching Tongues LP-m a Type O Negative előtt tisztelgő zöld-fekete vinilen, vettem egy This Routine Is Hell LP-t, Zódor Norbi barátomtól kaptam ajándékba egy Chuck Ragan lemezt, mert bejuttattam egy stuttgarti sold out Chuck Ragan buliba. Kaptam a norvég Social Suicide-tól egy lemezt, a Catharsis turnéról meg hazajöttem egy szigorúan limitált verzióval mindkét újrakiadásból, amit úgy kellett kisírnom a zenekartól, hogy egy darabot kaphassak. Ja, meg a Catharsis/Undying gitáros Jimmy új bandájának, a Gut Feeling-nek is elhoztam három példányban a kislemezét.

Megvan már, hogy mi lesz a következő, amit biztosan megvásárolsz?

Igen is, meg nem is. Egyrészt, a hiányzó Converge és Catharsis lemezeket be kéne szereznem, persze ez nem mindig olcsó mulatság. Így ezek be vannak tervezve. Minden más csak indulatból történő, impulzív vásárlás. Ahhoz túl sok dolgom van, hogy naponta kövessem, hogy mik a megjelenések, hol van preorder, stb. A Twitching Tongues előrendelést úgy ahogy van elfelejtettem, egy éjszaka ugrott be, hogy hoppá, ezt azonnal meg kell venni, aztán már ütöttem is a billentyűzetet és remegve klikkeltem a paypal gombra, nehogy lemaradjak. Ez van. Ha zenéről van szó, nincs megállás, ez az, ami mozgat. A mai napig. És egyáltalán nem unom.