Budai Béla (Leander Rising)

Tomas Haake (Meshuggah) - Az úr egyszerre technikás de végtelenül laza, kreatív de mégis tud döngölni... Abszolút pozitívan értendően BORZASZTÓ dobosról van szó, aggyal fel nem fogható, amit az agya képes üzenni a végtagjainak. A Meshuggah nekem amúgy is egy csoda, amit művelnek az a világon első osztályú és egyedül álló.

Érsek Gábor (Insane)

Mike Bordin (Faith No More) - Számomra az egyik legmeghatározóbb dobos Mike Bordin a Faith No More-ból. Jó mélyre kellene ásni, hogy miért pont ő, de ha az emlékeim nem csalnak, akkor talán ő azért lett a kedvenc dobosom, mert 1997-ben még 15 évesen, az akkori legjobb barátommal kilógtunk a Szigetre, hogy megnézzük a Faith No More-t. Ott teljesen lenyűgözött Mike Bordin dobjátéka, és még jobban megszerettem a bandát. Majd 3 évvel később ismét óriási szerencsém volt, mert Németországban a Rock Im Park fesztiválon ismét láthattam őt, akkor épp a Korn-ban segített ki. Félelmetesen jó és pontos dobos, és ő mindig csak annyit játszik, amit kell, nincsenek indokolatlan tekerések, nála a dobolás nem egy sport, hanem életérzés.

Fejes Tamás (Tankcsapda)

Borlai Gergő (Tzumo Electric Dreams, Charlie, Presser Gábor, European Mantra, stb.) Borlai Gergő a világ egyik legjobb dobosa, véleményem szerint ő az, aki például minden stílusban 100 százalékot nyújt, legyen az a jazz zene vagy akár metal.

Jancsovics Máté (Kistehén zenekar, a 2010-es Roland V-drums verseny első helyezettje)

Mike Portnoy (ex Dream Theater, Winery Dogs) - Nem szeretek kedvenceket kijelölni, pláne legjobbat, mert nem lehet megmondani. Rám a kezdetekben Mike Portnoy volt nagy hatással, az ő lemezeit hallgattam legtöbbet és az ő oktató videóiból lestem el sok mindent.

Jankai Valentin (Blind Myself)

Gavin Harrison (Porcupine Tree) – Nagyon-nagyon nehéz kérdés, mert nem lehet mindenben mindenki a legjobb. Összességében talán Gavin Harrisont (Porcupine Tree) jelölném erre a címre. Benne találom meg a legtöbb emberséget, tiszteletet és alázatot a játékában, a hozzáállásban. Ez ösztönöz, hogy fejlődjek és hogy a dobok mögött ne csak doboljak, hanem zenéljek is. Egyéni technikája és játéka borzasztó fogós és kiforrott, így onnan is van mit tanulni. Ez a néhány szempont szerintem a legfontosabb, nemcsak a dobolás esetében.

Makai László (Apey and the Pea, ex-Superbutt, ex-The Last Charge)

Vinnie Paul (Hellyeah, ex-Pantera) - 1994-ben mikor megláttam az egyik haveromon egy Pantera Far Beyond Driven pulóvert, akkor tombolt nálam a Sepultura láz és azt gondoltam, hogy nem lesz tőle jobb zenekar. Gondoltam rákeresek egy lemezre a hajdúszoboszlói könyvtárban, ami egyben cd és kazettakölcsönző is volt egyben, hogy megnézzem, mit tud ez a Pantera. Már amikor a borítót megláttam is kirázott a hideg annyira brutális volt. Hazavittem a cd-t, betettem...... Onnantól kezdve, ahogy meghallottam az első számot, aminek a címe "Strength Beyond Sstrength" az első refrénnél nem hittem hogy ilyen van, majdnem magam alá fostam, hogy hogyan tud egy banda így szólni, és hogy tudnak így játszani. Persze akkor még nem volt internet és utána jártam kik ezek az arcok.

A dobosát úgy hívják, hogy Vinnie Paul aki az óta is a példaképem-kedvencem, és amíg dobol az is marad. Nem a gyorsasága a lényeges, hanem a téma meg az ötlet, és ahogy játszik. Nincs olyan nagy szerelése, mint más dobosoknak, nincs 80 tam meg tányérerdő, amely mögül ki sem látszik. Rettenetesen ízléses a játéka és olyan ötletei vannak, amiről ha csak a dobot hallom 1000 dobos közül felismerem. Elképesztő zeneiség és tehetség szorult ebbe az emberbe, és ahogy jöttek a lemezek folyamatosan megújult ezért is, imádom. Nem csak egy sablon, hanem minden lemezen más dobolás, és ahogy megüti az maga az őserő! Na, ezért ő a példaképem!

Pándi Balázs

Weasel Walter - Játékban és hozzáállásban is az egyik legnagyobb hatásom. Mérő elé játszott termonukleáris tornádó, ami a fejeddel együtt tépi le a háztetőt. Teljes kompromisszum-mentesség, egy dobhártyát átszakító, hallójáratba tövig belebaszott véres középsőujj. Ezek mellett kétlábon járó zenei lexikon, akinek ajánlásával megismerhettem olyan előadókat mint például Cecil Taylor, Albert Ayler, Borbetomagus, Blasphemophager, Iannis Xenakis.

Rékasi Attila (Subscribe)

Abe Cunningham (Deftones) - Rengeteg kedvenc dobosom van,de ha egyet kéne mondanom, akkor Abe Cunningham-et emelném ki a Deftones-ból! Zenei pályám hajnalán hatalmas befolyással volt rám a személye és a zenekar is! Egyedi témái, súlyos groove-jai, lendületes és feszes játéka, irdatlan lábdob sound-ja abszolút alapját képezi a Deftones sötés és beton kemény hangzásvilágának, amit élőben is sikerült egypárszor megcsodálnom az évek során!Abszolút kedvenc!

Szakács Józsi (Cadaveres)

Lars Ulrich (Metallica) - Azèrt a legjobb dobos számomra mert kiszámíthatatlan, hogy mikor mit hangsúlyoz ki.

Veress Marci (Pokolgép, Poison Of Marvel)

Matt Greiner (August Burns Red): Úgy gondoltam, hogy a legnagyobb klasszikusok helyett (John Bonham,Portnoy,stb.) inkább egy olyan zenészt emelnék most ki, aki nem olyan rég került be a dobos köztudatba és az kezdetek helyett inkább utóbbi időben volt meghatározó számomra. Matt játékstílusa rendkívül egyedi, az összes lemezen trükkös, kreatív megfejtéseket használ. Az utóbbi 3-4 évben sok időt töltöttem játékának tanulmányozásával és rengeteget tanultam belőle. Muszáj megemlítenem itt még Adam Gray (Texas In July) ,Matt Halpern (Periphery) és Billy Rymer (Dillinger Escape Plan) nevét is.

(+1) RockStation

Mario Duplantier (Gojira): Habár a magyar dobosok közül nem jelölte senki a francia zsenit, nem engedhetjük meg, hogy lemaradjon a listáról. Élőben látni azt, amit a lemezeken hall az ember, még inkább megerősít bennünket abban, hogy istenadta tehetséggel van dolgunk és nyugodtan jelentjük ki, hogy korunk egyik legnagyobb ütősegyéniségét van szerencsénk látni. Fogunk még beszélni öregkorunkban róla, hogy 'emlékszel még arra a francia dobosgyerekre...'