Sokszor beszélgetünk arról, hogy vajon jó korban születtünk-e!? Inkább tíz évvel később, vagy hamarább kellett volna a világra jönni ahhoz, hogy az ember megismételhetetlen dolgoknak lehessen a részese? Amikor túl vagyok egy ilyen estén, mint a mai, nincs kétségem afelől, hogy soha jobbkor nem lehetnék ott, ahol vagyok.
Vannak, akik szimplán azért hoznak lázba, mert olyat hallok, ami örömmel tölt el, emlékeket idéz, szórakoztat, ez lett volna aznapa este a Power Trip. Ez a texasi thrash/over/core banda rendesen feldobta az estémet! Sokan várták a fellépésüket, én magam csak a napokban néztem utánuk, és élőben nekem nagyon adta. A színpadon szereplők pólói (Exodus, Carcass, Metallica, Mercyful Fate) elég egyértelmű útmutatással szolgáltak a követendő irányról. Volt aki nem ájult el a hallottaktól, én végig mosollyal az arcomon bólogattam, a program pedig kellően rövid volt ahhoz, hogy ne telítődjek el a tömény gitár riffektől.
Aztán vannak olyan zenekarok, mint például a Bane, akit jóformán születése óta szeretek, minden hazai koncertjén ott voltam, és mindig öröm őket látni a színpadon. Aaron Bedardék haza járnak Budapestre, nagyon szeretik azt, ami itt rendszeresen fogadja őket. Anno a Trafóban elkezdődött egy kapcsolat, ami azóta is tart. Volt ahol kevésbé szikrázott a levegő (A38-as koncertek), volt, hogy majd felrobbant (Corvin tetős a legjobb bulijuk evör). Akkor is gyorsabban ver a szívem, ha az üzenetük célt is téveszt. Mégis jó érzés énekelni a Count Me Out-ot, hiába nincs, és nem is volt soha egy nagy X rajzolva a karomra!
Ez a színtér kitermelte a maga hőseit, felállított egy világos irányvonalat, és erős közösséget alkot. Vannak átjárók, mint jómagam is, aki sosem tartozott se ide, se oda, de az ilyen esték, mint a mai, meggyőznek arról, hogy a hardcore az nem csak egy tánc. Ami az H2O-n legutóbb egyáltalán nem működött, az itt be lett pótolva részemről. Jó volt látni Nick Branigant a dobok mögött, és jó volt hallani azt a pozitív megnyilvánulás lavinát, amit leborítottak a színpadról irányunkba. Van jó pár zenekar a színtéren, akik nagy szeretettel gondolnak az itteni közönségre, promoterre, amire szerintem rá is szolgáltak az érintettek. Nem lenne Bane buli a Bane buli, pár technikai malőr nélkül, de ezek elenyészőek voltak. Azt meg csak csendben jegyzem meg, hogy nem volt Swan Song, amit most kicsit sem bántam...jó kis old school szett, annak minden jóságával. Jókor, jó helyen, de azért '70-ben megnéztem volna egy jó Black Sabbathot!
FOTÓK ÉS VIDEÓ: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.
