A Képzelt Város megcsinálja a hazai underground bandák álmát. 4 éven belül a 3. nagylemezük jelenik meg, nemzetközi hírük keltik s éltetik a legzugabb blogoktól a legkifinomultabb zenei ínyencekig, mint egyedülálló post-rock egzotikum, egy rétegműfajnak tartott zenét széles tömegekkel szerettetnek meg, koncerteznek, hatnak, alkotnak, gyarapítanak és gyarapodnak; mindezt magyarul és magyar földön.

NM: Először is gratulálunk az új albumotokhoz! Sokkal sötétebb, delejesebb, nehezebb, mint az eddigiek, sőt, néhol az ambient és a post-metal felé húzó anyag lett. Mi „borított el” benneteket?

Szilveszter (basszusgitár): Köszönjük szépen, több minden, például a friss tagcsere, egy énekes csere minden zenekar életében nagy változásokat eredményez. Ákos korábban a marionette ID frontembere volt, ott Mátéval együtt is zenélt az utóbbi években. Az első közös próba után eldöntöttük, hogy Ákos kell nekünk, és májusban már nyomtuk is vele az újra-bemutatkozó koncertet! Az új énekhang mellé hozott még egy gitárt. Gergő zongorajátékának pótlására Marci vállalkozott nagy örömmel, aki most aztán alaposan kiélheti az analóg orgonák iránti szerelmét, miközben gitározik is. Ez a tripla átrendeződés eleve sok hangzásbeli változást eredményezett.

NM: Tehát mondhatjuk, hogy az Anatolij egy nehéz, szinte posztmetálba hajló konceptalbum? Ahogy elindítottam, le is döbbentem, hogy hú, mi ez a súly, ez a hideg? Eddig ilyen nem volt nálatok…

Máté: Mindenki azt hall bele, amit szeretne, szerintem nem csináltunk nagyon mást, mint régen. Ez a hangulat eddig is benne volt a zenénkben, most talán egy kicsit jobban előtérbe került. Persze az tény, hogy Ákossal szeretjük a Cult of Luna-t.

NM: Több Anatolij nevű asztronauta is eltűnt vagy megsérült az űrben, szinte mintha el lenne átkozva e név. Az album címadására melyik Anatolij története inspirált titeket? Nyikolaj Tokové?

Ákos: Igen, egyik forrás Anatolijnak, másik Nyikolajnak nevezi. Ez egy tipikus összeesküvés-elmélet, ami az egész album alapkoncepcióját adja. A történet szerint már Gagarin előtt lőttek fel embereket az űrbe, csak ezek a küldetések nem jártak sikerrel, a kozmonauták nem tértek vissza. Anatolij elsodródott egy űrakció során, és talán máig is sodródik valahol, valamerre… Több variáció szerint szintén űrhajós feleségével kettesben. Ez egy annyira gyönyörű szituáció… Ki tudja, mi lett velük? Milyen lehet bejárni a kozmoszt, csillagok mellett elhúzni, úgy, hogy mégis csak egy emberrel oszthatod meg, és vele is valószínűleg utoljára? Ez az emberi kapcsolat, a végtelen sodródás, az ismeretlenbe kilövés története… Hogy rád vár valami, hogy egyedül vagy, de közben mégis ott vannak veled. Ez egy mítosz, egy mese, nagyon bensőséges és varázslatos történet egy erős alaphelyzet körül, azonnal beleszerettünk, főleg a kérdéseknek köszönhetően, amiket felvet. Az emberek általában nagyon szeretik ezeket, könnyen beleélik magukat.

Máté: Első klipünk is, ami az Ég veled, Anatolij! című számra készült, ezt a témát járja körül. A kilpet minimális költségvetésből, Marci rendezésében és sok barát segítéségével mi magunk készítettük. Különlegessége, hogy a Ludmillát és Anatolijt alakító két főszereplő, Éva és Viktor a valóságban is házasok.  

NM: A Képzelt Város elkövette a közel elképzelhetetlent: rábírta a szélesebb magyar zenehallgatói réteget a poszt-rock felé nyitásra. Minek köszönhető ez?

Máté: Rengeteg energiát ölünk bele és nem adjuk fel, ha valamilyen akadályba ütközünk, persze valószínűleg aki hallgat minket, az azért teszi, mert tetszik neki a zenénk.  A kulcsa az egésznek, hogy valahogy eljuttasd a zenédet a hallgatóhoz, ami egy underground zenekar esetében nem a legegyszerűbb. Mi a kezdetektől igyekszünk kihasználni az internet adta lehetőségeket. Rengeteg potenciális rajongó van, csak egyszerűen arról van szó, hogy nem tudják, hogy ilyen is van, mert nem ezt hallják a rádióban, vagy látják a tévében. Az átlagos fogyasztó meg ugye lusta, nem fog magának zenét keresni, hanem azt hallgatja, amit egyből megkap. Sokszor kapunk olyan visszajelzést, hogy „Jé, ez ilyen jó? Miért nem tudtam eddig, hogy van ilyen zene?”

NM: A pécsi E78-s, háttérvetítéssel megspékelt koncertet máig emlegetik a helyi rajongók, most a lemezbemutatón pedig szintén vetített hátterekkel, papírgalamb-dekorációval, kisebb fényshowval támogatott titeket az A38. A vetítés, a színpadkép mennyire elengedhetetlen és mennyire tervezett része a produkciónak?

Máté: A mostani A38-as dekoráció a nemzetközileg elismert Kiégő Izzók munkája, főleg az utánunk játszó svéd EF koncertjére készült, de a miénkhez is sokat hozzátett. A jó színpadkép elengedhetetlen, egy rossz színpadi világítás, hozzá nem értő fénytechnikus tönkre tudja tenni a bulit. A háttérvetítés viszont egy kényesebb kérdés, szerintem nem mindig ad hozzá a zenéhez és ráerőszakol a hallgatóra egy bizonyos képet, elveszi azt a lehetőséget, hogy saját maga képzelje el a zenét.

NM: Van valaki, aki segít? Barátok, menedzsment, kiadó?

Szilveszter: Máté szervez, tart kapcsolatot, lényegében ő tartja össze a bandát, nélküle a közelében se lennénk annak, ahol most tartunk.

Máté: Alapvetően „csináld magad” zenekar vagyunk, az Anatolij egyik erőssége, hogy a zene mellett minden grafikai munka is zenekaron belül készült. A borító Marci keze munkáját dicséri és ő rendezte az első videoklipünket is. Persze vannak olyan területek, ahol vannak körülöttünk segítők, sajtózásban, koncertszervezésben is. Az Anatolij már nem szerzői kiadásban készült, a Mamazone gondozásában jelent meg.

NM: Hol lehet veletek találkozni legközelebb?

Máté: A következő koncertünk január 4-én a GMK-ban lesz, előttünk a Middlemist Red fog játszani. Várunk mindenkit az év első szombatján!

 (Az esemény linkje emitt: https://www.facebook.com/events/657798817616252)

NM: Ha kilőhetnétek az űrbe 3 számot, mik lennének azok?

Máté: Az egyik a 8-as.

Ákos: Nehéz kérdés… Szerintem egy pop-dalt. Talán Edwyn Collinstól a Never Met a Girl Like You Before-t! (röhögés) Most mi van? Egyszerű, de dögös és szép dal szerelemről és sok mindenről. Ez egy régi szám, mindenki ismeri szerintem, de azt kevesebben tudják talán, hogy Collins pár éve agyvérzést kapott, újra tanult beszélni, énekelni, a 0-ról kellett megtanulnia újra gitározni.

Szilveszter: Ez iszonyú nehéz… (hosszú-hosszú töprengés után) Biztos Mozartot. Hogy mit, azt nem tudom. Mozart zseniális. Agyi problémái miatt is tudott ilyet alkotni, az, hogy nem kicsit antiszociális volt, segített neki a fókuszálásban… Meg tudja ragadni az adott pillanatot. Szerintem minden zene erről szól, de ő nem akarta személyessé tenni, ő örökérvényűségre törekedett. Nem akar többet mondani, mint a szerelem, mint a halál, de fantasztikusan meséli el őket. Ezek a dolgok mindig voltak, lesznek. Akár a gyönyörű zene.

~

készítette Nemesúr (Nemes Márk)

a fotókat a zenekar bocsátotta rendelkezésünkre

az Anatolij innen tölthető / itt hallgatható ingyen: http://kepzeltvaros.bandcamp.com

2014-1-1