Vasárnap este (nálunk hétfő hajnalban) megtartották az Egyesült Államok legnézettebb egyalkalmas sporteseményét, az amerikai foci nagydöntőjét, a Super Bowl. A mérkőzés mellet hagyományosan hatalmas figyelem összpontosul a félidőben híres előadók által prezentált Halftime Show-ra. Idén ezt Bruno Mars és a Red Hot Chili Peppers produkciója próbálta felejthetetlenné tenni.
A közel negyedórás műsor az elmúlt évek szokása szerint hatalmas díszletek között zajlott. A gyermekkórus után Bruno Mars egy jól begyakorolt dobszólóval csapott a lecsóba. E blog hasábjainak nem feltétlen lenne tiszte, hogy a hawaii zenész munkásságát méltassa, és valószínűleg e poszt se született volna meg, ha nem a RHCP a másik zenekar, aki fellép. A harmadik Bruno Mars nóta lett úgy átdolgozva, hogy fel lehessen rá fűzni azt az egyetlen dalt, amivel a los angelesi banda előállt (aki nem bírja kivárni, 8:10-nél kezdődik).
És persze, hogy a banda '91-es megaslágerét, a Give It Away-t kellett elővenniük - hiszen mégis ezt ismerik legtöbben tőlük. A hangosítás Bruno Mars zenéjére volt kitalálva, így a RHCP zenéjéből a vokálon és dobon kívül mást nem igazán lehetett hallani. A gitár erőtlenül szólt, de még így is sokkal hangulatosabb lett az este arra a pár percre, amit a pörögtek a színpadon. Egyetlen(!) dal erejéig voltak és máris takarodtak le onnan. Ez azért is fájó, mert ez inkább a zenetévék jó megszokott Bruno Mars feat. RHCP jellemezte az show-t, nem arról volt szó, hogy két egyenrangú partnerként zenélnek együtt, még ha így is próbálták eladni...
Főleg azért is gáz, mert először Bruno Mars nevét dobták be anno a szervezők, és csak később csapták, hozzá, hogy 'ja meg a Red Hot Chili Pepper is..'. Kissé kilógni látszik a lóláb, hogy csak azért kellett, hogy egy korosabb rockbandát is beolvasszanak a sztoriba, hogy a 24 év fölött fizetőképes egységsugarú focinéző nem hagyja el a fotel kényelmét Bruno Mars miatt, hanem maradjon csak a képernyő előtt és még lehessen némi reklámot (vásárolj és fogyassz!) beletolni az arcába. A marketingesek az elmúlt évek alatt szépen leverték Roger Goodell NFL főigazgató (komisszár) által korábban hirdetett igéjét, miszerint legendás rockbandákat hívjunk meg a Halftime Showra (The Who, Bruce Springsteen, Prince). Ez nagyon sajnálatos, mert azok az előadók nem a szó mai értelmében vett "sztárok", de nekik volt hangjuk, tudtak nagyszerű élőkoncertet adni és valóban élmény volt nézni, hallgatni. Valóban hozzátettek az amúgy nagyszerű sporteseménynek illő körítéshez.
Ez idén sajnos nem sikerült. Azért annyira nem volt rossz, mint 2011-es Black Eyed Peas, de unalmas és lagymatag volt, így egy kicsit hasonult is a meccshez is, melyet végül a Seattle Seahawks nyert a Denver Broncos ellen 43-8-ra.
