Itt már könnyebben válogattunk, mint a múlt héten, hiszen az idén 30 éves lemezek esetében már a bőrünkön is éreztük a jóságot. Ezen albumok esetében már konkrét emlékeink vannak, ronggyá hallgatott "lengyelpiaci" kazetták képében. Izgalmas időszak ez a kemény zene történetében, hiszen ez időben kezdenek kialakulni új stílusok (thrash, black) és kezd egyre szerteágazóbbá válni a metalzene. Nézzük hát, hogy a los angeles-i csonka olimpia évében milyen rock és metal albumok jelentek meg, amelyek aztán bőven kiállták az idő próbáját. Hajtás után a lista, lehetőség pedig a Tiétek, ha kihagytunk volna valamit.
Deep Purple - Perfect Strangers
A Deep Purple klasszikus felállása lassan kezdett atomjaira bomlani. Gillan (énekes) és Glover (basszer) hiányát még túl lehetett élni egy zseniális húzással: Dave Coverdale énekes-zseni, és Glenn Hughes basszusgitáros-énekes szerződtetésével. Azonban Blackmore nélkül már csak egy lemezre volt hivatott a banda. Külön-külön azonban nem túl sokra vitték a tagok, még a Blackmore-Gover fémjelezte Rainbow is földbe állt a végére. Miközben a Deep Purple név betűi szikrázóan ragyogtak az égen...
Csak idő kérdése volt, mikorra látja be a klasszikus felállás minden tagja, hogy "egyedül nem megy". Ez a dal persze nem szerepel a lemezen, de ott van példának a címadó, mely a kilenc közül legsikeresebben élte túl az évtizedek próbáját.
Dio - The Last In Line
Hiába volt áldott emlékű Ronnie-James Dio közismerten szerény ember, személyisége annyira erősnek bizonyult, hogy a világsztár ego-bajnokok zenekaraiban nem sokáig szorongathatta kezében az énekmikrofont. A megoldás: saját zenekart alapítani! A Dio zenekar első albumának, a Holy Diver fogadtatására kevés azt mondani, hogy pozitív volt. Nagy kérdésnek ott volt '84-ben, hogy vajon sikerül-e a szintet tartani második dobásra? Nos, nem sikerült tartani...mert túlszárnyalták! A nyitó We Rock minden idők legsikeresebb "listás" dalának bizonyult, de a mi fülünknek ízletesebb csemege a lírai-málházós címadó nóta. Csodás még a történelmi-epikus Egypt, a Black Sabbath-évek hatását mutató One Night in the City, a pörgős I speed the Night, vagy a későbbi szuper-sláger, a Hungry for Heaven előképeként számon tartható Mystery.
Fates Warning - Night On Bröcken
Amikor annak idején egy, a Ray Alder korszakbeli Fates Warning nagy rajongójának számító ismerősömnek mutattam ezt az albumot, azzal passzolta vissza, hogy „Nem tetszik, mert nem progresszív”... Igaz, ami igaz, így utólag hallgatva a lemezt – magam is az 1990-es évekbeli anyagokkal ismertem meg a zenekart – igen nehéz összekötő kapcsot találni a Ray-jel készült érett és egyedi alkotások irányvonalával. Részben persze magyarázatot ad erre az a tény, hogy a korai időkből ma már csak Jim Matheos gitáros és fő dalszerző tagja a FW-nak, emellett azonban az ő esetében is igaz a régi mondás, miszerint mindenki elkezdi valahonnan. Ha röviden kellene jellemezni a csapat debütálását, elvileg elég lenne egy másik szállóigével élnem: „Csak két szót mondok: Heavy Metal!” Konkrétan az Iron Maiden vágtázós, ikergitáros témákkal teli és operás énekdallamokkal tarkított muzsikája jelentette a fő csapásirányt. Az eredmény egy nem túl egyéni, de nagyon is élvezetes dalgyűjtemény; lényegében a demók teljes nagylemezzé duzzasztva. A komplexitásra való törekvések is tetten érhetők helyenként, mégpedig a címadó tételben és a Damnationben (a Hallowed Be Thy Name-mel való párhuzam több mint nyilvánvaló, ám a nóta ettől még csodás). Az akkori énekes, John Arch hangja és stílusa pedig egy még magasabb fekvésekben szárnyaló Bruce Dickinsont idéz. A vele rögzített további két lemezen egyre inkább az összetett szerkezetű, epikus szerzemények felé mozdult el a banda – és kezdte megtalálni a saját hangját is...
Iron Maiden - Powerslave
A power metal alapzenekarának, az Iron Maidennek fénykora '82 és '92 közé tehető. Az ez idő tájt készült albumok közül egyike a leghangulatosabbaknak a Powerslave című alkotás. Kezdésnek rögtön két nóta zúz le minket: az Aces High és a Two Minutes to Midnight. Mindkettőt a legnagyobb Maiden-slágerek között emlegetjük a mai napig, de a címadó dal is becsatlakozhat melléjük ebből a szempontból. Érdekesség, hogy a Back in the Village
gyakorta elhangzott ebben az időben a Petőfi Rádió kívánságműsorában, Poór Péter és a Boney M produkciói közé iktatva. Az utolsó szám, a "röpke" negyed órás Rime of the Ancient Mariner szinte új korszakot nyitott a heavy metal történetében; ettől kezdve rengeteg ilyen felépítésű (és hosszúságú) epika tette próbára a zenehallgatók türelmét.
Queensrÿche - The Warning
A „gondolkodó ember heavy metal zenekaraként” is emlegetett Queensrÿche gyökerei a hagyományos fémzenében keresendők, az 1983-as bemutatkozó EP és az egy évvel későbbi első teljes album legalábbis egyértelműen ide kötődik. Viszont már ekkor is kimagaslót alkottak a seattle-iek, legyen szó a dalírásról, a hangszeres teljesítményről vagy a sötét jövőt vizionáló szövegvilágról. A The Warning lemez is kiállta az idő próbáját, elég a tavalyi pesti koncert számlistáját felidézni...
Scorpions - Love At First Sting
Rudolf Schenkerék kilencedik sorlemeze már a slágerkorszak tetőfokán (ez többszörös arany-és platinalemezek egész sorát jelenti) született. Ki ne ismerné az olyan dalokat, mint a Rock You Like A Hurricane, a Big City Nights vagy a Scorpions-viszonylatban a „balladák balladájának” számító Still Loving You? Ezek mindmáig kirobbanthatatlanok a banda koncertprogramjából is. A Schenker-féle kivételesen feszes riffekre épülő nótákból Dieter Dierks produkciója sem ölte ki a kellő erőt, de még ennél is többet elmond arról, mennyire stílusos a banda, hogy még Klaus Meine jellegzetesen sarkos akcentusa sem szabott gátat a világsikernek. Sőt, mondhatni, a Scorpions egyik védjegye lett...
Metallica - Ride the Lightning
Az első Metallica lemez, a Kill 'Em All sikerén talán éppen maguk a zenekari tagok lepődtek meg a legjobban. Visszasiettek hát a próbaterembe, és létrehozták sokkal érettebb, intelligensebb "testvérkéjét", a Ride the Lightningot. A címadó nóta, és még néhány - For Whom The Bell Tolls,Creeping Death - a mai napig is gyakori szereplője a 'tallica koncertek setlistjeinek. A Fade to Black az együttes történetének egyik legsikerültebb balladája. Kétség kívül: a Ride the Lightning - Master of Puppets - ...and Justice for all egymást követő hármasa a Metallica csúcsidőszakát jelöli ki - ezek miatt kedveljük még ma is a bandát.
U2 - The Unforgettable Fire
Sokan máig az egyik legjobb U2 albumnak tartják. Ez volt a U2 negyedik albuma és ez volt az első, melynek elkészítésében Brian Eno és Daniel Lanois volt a segítségükre. A felvételeket a Slane Castle-ben kezdték el – ahol majd' húsz évvel később, 2003-ban koncertet is adtak. Olyan klasszikusakat rejt a lemez, mint a címadó, a Pride (In The Name Of Love), vagy akár a Wire. A lemez előkészítette a nagy befutást, mely 3 évvel később jött el a The Joshua Tree képében.
Van Halen - 1984
Vagy MCMLXXXIV, kinek hogy tetszik. A zenekar aranykorának kellős közepén vagyunk és talán ez is a zenekar egyik legjobb lemeze, de hogy a legjobban fogyó az biztos, merthogy csak az USA-ban 10 millió darabot adtak el belőle, ami mondjuk a Jump és a Panama című örökzöldek ismeretében nem is olyan meglepő.
W.A.S.P. - W.A.S.P.
Hej, gyerekek, soha rosszabb debütálást! El tudtok képzelni egy olyan debüt-albumot, mely az I wanna be somebodyval nyit, és a L.o.v.e. Machinenel folytatódik? Oszt van még egy csodálatos balladánk, a Sleeping in the Fire, nem is beszélve arról, hogy tavaly az On Your Knees még mindig kezdőszám volt a Wigwamben. De mintha a The Tortune Never Stopsis (f)elhangzott volna. Hát, Blackie Lawlessen kívül nem sok mindenkinek sikerült elsőre ekkorát dobnia!
