Mindenki értesült róla, aki kicsit is érdekelt hazai metal-ügyekben: június 7-én Pokolgép nagykoncert kerül terítékre a PECSA Music Gardenben, ahol sok-sok vendég mellett az úgynevezett klasszikus felállás is színre fog lépni. Ez alkalomból faggattuk Kukovecz Gábor zenekar-alapítót, aki a mai napig hűséges tagja az együttesnek, de a beszélgetés során nem csupán az említett aktuális esemény, hanem múlt és jövő egyaránt szóba került.

Egy reunió esetében a kívülállókat a szokottnál is jobban érdekli, mi zajlik a színfalak mögött. 2003 óta mintha minduntalan kitértetek volna egymás útjából: közös bulizásra hívtad a többieket, akik az időpontra vagy a helyszínre való hivatkozással mindig nemet mondtak. Adja magát a kérdés: miért pont most olvad újra egybe az első négy Pokolgép lemezt megalkotó felállás? Idáig bírtátok a közönség nyomását? Vagy van ennek az eseménynek egyfajta osztálytalálkozó jellege? Értem ezalatt, hogy alig várjátok már a közös fellépést, és a régi érzések nem csak a közönségéből, hanem a Ti lelketekből is előtörnek?
K.G.:Jubileumi koncertekre valóban többször invitáltam régi zenésztársaimat, s bár ez idáig  ténylegesen csak a 20 éves jubileumi bulit csináltuk meg együtt. A mostani jubileumi koncert, ha kicsit megkésve is, de összejött. Köszönet érte a koncertet felvállaló és megszervező Besnyő Lászlónak, aki kiváló tárgyalóképességü szervező! Ő az, aki még egy ilyen volumenű bulit is képes kivitelezni, tárgyalni tud a különböző érdekeket képviselő közreműködőkkel. Így nemcsak az én örömömre, hanem sokakéra tejesül a 30 éves jubileumi időutazás, azaz a június 7.-ei monstre buli, amit az előzetes tervek szerint CD-re és DVD-re is felveszünk. Ha minden jól megy, úgy ez év decemberében boltokba kerülnek ezek a kiadványok. Csakúgy, mint a legfrissebb, egyelőre cím nélküli sorlemez és a Pokolgép versmegzenésítések, ezeken kívül a "Tiszta szívvel Pokolgép" című szerzői lemezem, melyen új számokon kívül legkedvesebb szerzeményeimet éneklem s vesszük fel barátaimmal. A 7.-i bulira visszatérve: gőzerővel készülök rá, hisz én még a legkisebb bulira is a maximumot próbálom meg kihozni magamból! Talán annyival könnyebb a helyzetem a dalok felelevenítésénél, hogy a koncerten megszólaló dalok 85-% -át én szereztem és írtam.  

Arra kérlek, képzeletben vezess le minket a próbatermetekbe! Mit láthatunk? Öt profi zenész precíz készülődését egy adott produkcióra, vagy pedig egy vidám, két dal között hol sztorizgató, hol barátian beszélgető társaságot?
K.G.:A jelenlegi POKOLGÉP együttessel - Pintér Csabával, Tóth Attilával, Z.Kiss Zalánnal, Veress Mártonnal - évek óta heti kétszer próbálunk. A közös próbákon kipróbáljuk az új ötleteket és a zenekart építő terveinket beszéljük meg. Természetesen jelen pillanatban a monstre koncertre fókuszálunk. A 83-89-es felállás már gőzerővel dolgozik, s ehhez  júniusban én is csatlakozni fogok. Tekintettel, hogy magánéleti munkámban, tanárként is próbálok maximálisan helyt állni, így sok mindent bele kell préselni a 24 órákba. 

Leszámítva azokat a „slágereket”, melyek kihagyását botrány követné, hogyan áll össze a műsor? Készüljünk-e meglepetésre? Tekintve, hogy az új felállással – akiknek fellépéséhez rendkívül szimpatikus módon ragaszkodtál – nem hoztatok nyilvánosságra még új dalokat, hogyan osztoztok a régieken? Hiszen sokat közülük annyit játszottátok már Attiláékkal is, hogy azok már szinte az övéikké váltak.
K.G.: A műsor második részében a 83-89-es formáció által felvett dalokból, vagyis az első négy lemezből Kalapács Józsi állított össze egy másfél órás blokkot. Az előtte hallható másfél órában a jelen legénységével a ki nem csemegézett nótákból, s a többi Pokolgép lemezről válogattunk dalokat, alkalmazkodva a meghívott vendégekhez, és a közönségünkhöz.

Mivel a zenekarban Te jelented a folytonosságot, mindegyik Pokolgép-változatban érdekelt vagy, így „kicsit” sok időt kell a színpadon töltened. Hogyan készülsz lelkileg, de ugyanakkor fizikailag is június 7-ére?
K.G.: Mint már fentebb említettem, a koncertre tervszerűen készülök. Rendszeresen gyakorlok, hál’ Istennek szeretem csinálni! Ezen felül futok, súlyzózom, bringát tekerek – jelentős túlsúlytól szabadultam meg.

A Ti reuniótok, eddig úgy tudni, egy estére szól csupán. Nem gondoltatok arra, hogy Ti, az első négy ’gép-lemezt létrehozó ötös fogat kipróbáljátok, mire vagytok MA együtt képesek? Eszetekbe jutott már egy „Éjszakai bevetés kettő” ?
K.G.: A reunion szót nem szeretem, mert ez nem magyar szó, ráadásul több jelentése is van. Vannak dolgok az életben, melyek csak addig működnek, amíg őszinték és csak addig hitelesek, amíg nem a pénz motiválja a produkciót.        

Ha már időutazásra invitáltok minket szombaton, menjünk a dolgok elébe! Remélem, nem sértődsz meg, ha azt állítom: kevés olyan hányatott sorsú együttest hordott a Föld a hátán, mint amilyen Pokolgép . Legelőszöris: rossz csillagzat alatt született, mivel akkoriban még az ötágú vörös volt a menő. Buta szóviccel élve: sok BORSot törtek az orrotok alá az elmúlt rendszer „fura urai”, mégis az első számú magyar heavy metal zenekarrá tudtatok válni. De azután tagcserék tizedelték soraitokat, a kilencvenes évek második felében pedig jött a rockzene mai napig nehezen érthető válsága. Ekkor néhány évig szüneteltettétek működéseteket, hogy a tetszhalál állapotából a cd-másolások, letöltögetések korában ébredjetek fel. Honnan merítettél, merítettetek, ha kellett új erőt?
K.G.: Mivel szeretek zenélni, így nem is lehet kérdés, mi motivál! Valóban, amikor kezdtük ezt az egészet, még szocializmus dúlt, sok-sok nehézséggel kellett megvívni, de a közönség máig tartó szeretetével túléltünk minden nehézséget. Talán a kérdésre legmegfelelőbb válasz a most készülő egyik szám szövegrészlete:

Születtem, mint bárki más,
Számomra nincs határ,
Fémzenétől mérgezve,
Tudom ki az Istenem,

Rock and roll, így sírtam fel, mint kisgyerek,
Rock and roll, mondtam a lecke helyett,
Rock and roll, ez legyen az utolsó kenet,
Rock and roll, véssétek fejfámra fel,
Álljon a nevem helyett....

Nosztalgia-országban élünk, ami nem lenne baj, ha a múltba vágyódás nem lépne túl egy ideális mértékét. Minden régi zenekarnak leginkább saját magával, saját múltjával kell megküzdenie. Tipikus az Edda esete a „Slamó-korszakkal”, vagy az ortodox ossiánosok „Maróthy Zoli”-zása.  Új énekesetek, Tóth Attila szinte már mindenhol, mindent bizonyított, mégis sokan azt a korszakot sírják vissza, amikor a banda mindenki által ismertté vált, tehát a Kalapács, Nagyfi, Tarcza, Pazdera, Kukovecz összetételű csapatot. Van erejük a legújabb „gépészeknek”, és persze Neked cipelni ezt az örökséget, ezt a hátizsákot?
K.G.: Az általad említett régi tagok 1990-ben saját formációkat hoztak létre, s ott valósították meg saját zenei elképzeléseiket. Nélkülük élt tovább a zenekar, de én töretlen lelkesedéssel csináltam, csinálom és csinálni is fogom, illetve fogjuk mindenkori zenésztársaimmal ezt a muzsikát. Ha mindez a közönség szeretetével is párosul, akkor, hogy az általad említett ötágú csillag korszakából idézzek, bár kissé átalakított formában: a Pokolgép élt, a Pokolgép él, a Pokolgép élni fog!

Bár ez a szlogen zárszónak is beillene, befejezésképpen lazítsunk mégis a magyar heavy metal eddigi legnagyobb sikerének megidézésével: pár évvel ezelőtt Európa egyik (csúnya szóval élve) „piacvezető” power-bandája elkérte Tőled a Hol van a szó balladát, és lemezére rakta angol nyelven, átdolgozva, de a legnagyobb tisztelettel bánva a művel.
K.G.: A Hol van a szó című számom angol nyelvű felvétele a Hammerfall feldolgozásában nekem nagyon bejön! Számomra ez is egyfajta megerősítés.