A Skindred-et egy éve akarom látni úgy jobban élőben megint. Akkor a Hegyalja fesztiválon marhára megfogtak, és tényleg, ha tütüzik picit az ember haverok társaságában, akkor marha jó buli tud lenni. Ez a reggae keverve a metal-lal és némi electrós fűszerrel, marha megnyerő tud lenni. Olyan, mint a jó csalamádé, addig tömöd magadba, amíg rosszul nem leszel. Rosszul nem lettem az Akvárium klubban viszont roppant sok élménnyel gazdagodtam!
Az előzenekart sikerült lecsúsznom azért, hogy Ti tudjatok még interjút is olvasni a hétvégén, de sebaj, amúgy se nagyon mozgattak meg a YouTube-os hallgatás alapján. A Skindred kezdés 22:30-ra volt kiírva. Ennek tudatában boldogan álltam be a ruhatárba 22:15-kor, ám legnagyobb meglepetésemre elkezdődött a koncert. Na, mi a fene, gyors fizetés és irány be a terembe. Ez volt számomra az Akvárium klub felavatása, így még jobban vártam a bulit, hiszen annyi mindent hallani erről a klubról. Az első három számot, ha finoman akarom leírni akkor azt mondom, hogy ultra fosul szólt. Az ének olyan szinten előre volt tolva, hogy azonkívül csak a lábdobot hallottam, meg a recsegő-ropogó elektronikát, de még az ének is olyan szinten volt túlvezérelve, hogy erősen elgondolkodtam, hogy kimegyek inkább a koncertről. Aztán mikor már az utolsó cseppek kezdtek a pohárba csepegni, akkor minden megváltozott. Szerencsére!!
Innentől kezdve eléggé élvezhető volt a buli, nem is csoda, hiszen SOLD OUT bulik az esetek 90%-ban már hangulat miatt is marha jók. Sejtettem, hogy színes lesz a közönség, mármint minden stílus képviselői felütik majd a fejüket. Volt itt rasta, punk, kopasz bácsi, vad rocker az agyonmosott zenekaros pólóban, stoner arc, pláza cica, szóval tényleg eléggé sokrétű volt a közönség. Mondjuk ez nem is baj! Ahogy Benji is mondta koncerten, jöjjön előre mindenki, itt mindenki egyenlő, lehet meleg, fekete, fehér, ázsiai, tök mindegy, mi most bulizni vagyunk itt.
Itt már meg is kell említeni, hogy ez a feka-rasta énekes csávesz kegyetlen jó frontember. Képzeld el Michael Akerfeldt (Öpeth) stand up-jait két szám között csak sokkal több káromkodással, és reggae-s stílussal. Két igazán ütős beszólása volt, ami nekem nagyon bejött. Az egyiknél azt kérdezte, hogy kik azok, akik meg vásárolták a lemezt, és kik azok, akik pedig illegálisan letöltötték. Na, hát akik a letöltésnél ordibáltak, azok ki lettek osztva egy durvább ejnye-bejnyével, és, hogy tessék most azonnal fizetni. A másik pedig a "Kinek kell ingyen póló?" felkiáltás volt, amit hatalmas üdvrivalgás fogadott. Aztán persze helyre lett rakva a jó nép, hogy kell póló? Ott a merch kint vegyél egyet. De ezeket mégse bántó módon, hanem sokkal inkább olyan kis fanyar humorral mondta Benji. Az utolsó számnál pedig a koncert terem nagy részét rávette arra, hogy Warning című dal elején levegyék a pólójukat és azzal helikopterezzenek.
A hangulat valami irtózatosan jó volt. Mindenki ugrált, táncolt, énekelt, pogózott, tolakodott előre. Tényleg néha már nem értettem, hogy hol van egy jó kis metal villa, de Benji is inkább a rockosabb dalok felé terelte az irányt a buli közben. Érdekes látni, hogy a nagyadag Damian Marley-s gyökerek, hogyan tudnak egybe olvadni, a néhol Deftones-t néhol pedig Metallica-t idéző vadabb gitárokkal. Amit pedig még ennél is izgalmasabb látni az az, hogy az emberek, hogy tombolnak erre a zenére. Benji elmondása szerint a következő nyáron újból találkozunk velük, lehet találgatni, hogy melyik fesztiválon fognak fellépni! Béke, Szeretet, Metal
Fotók Réti Zsolt. A képek a tavalyi Hegyalja Fesztiválos koncerten készültek.
