1991. Nem ma volt az első Tankcsapda koncertem, ahova még szülőkkel mentem ki, de ez érthető is ugyanis még a kis ovit is éppen taposó srác voltam. Azóta sok minden változott, de Tankcsapda még mindig van, és talán nem túlzás kijelenteni, de népszerűbb, mint valaha. Illetve sokkal több emberhez elér, mint mondjuk öt-tíz-húsz évvel ezelőtt. Élményekkel telve írom most a gépen a cikket. Hajtás után pedig minden kiderül.
Ha az ember városában Tankcsapda koncert van, arról könnyű megbizonyosodni. A koncerthelyszín környékén minden kis bolt előtt, kocsmában, és most már cukrászdában is! Tankcsapda pólós arcok vannak. Ez nem változott X év alatt sem. Vicces látni mikor a koncert előtt már totál kész van egy-két arc. Még a klubig se jutnak el, de már okádnak az út közepén. Ez valahol megmosolyogtat, valahol meg elszomorít is, de ilyen az élet.
Nem sokkal kilenc óra után érkeztem, így sajnos az Uzipov-ot lekéstem. Sorry srácok... Ellenben a Phoenix RT.-t sikerült elcsípnem. Igazából a zenéjük a srácoknak soha nem ragadt meg engem annyira, de hangulatot tudtak csinálni. Ellenben az utolsó szám alatt a zenekar abszolút leszerepelt, hála a gitáros értelmetlen kirohanásának. Nem ő Axl Rose, hogy neki álljon hisztizni a színpadon azért, mert valaki megdobálta egy metropol újsággal. Egyszerűen zenészhez nem méltó viselkedést prezentált, ahogy elkezdett káromkodni, szitkozódni. Szegény énekes gyerek próbálta a végén menteni a menthetőt, de az egész zenekarra nézve roppant gáz volt az egész helyzet. Mi lenne vele egy Slayer koncert előtt? Ezen érdemes mindenkinek elgondolkodnia, aki színpadra áll. Lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni, amit csinálsz, ezt el kell fogadni. Plusz nem söröskorsókkal dobáltak meg, hanem egy újsággal.....
Már itt a Tankcsapdás rész elején meg kell jegyeznem, hogy a srácok tök jól zenéltek, fasza volt a program is, mégis életem egyik legfurcsább Tankcsapda koncertjén voltam. A tank közönség nagyon széles lett. Ezzel a hígulással jár az is, hogy elkezdenek olyan arcok is koncertre járni, ami egy ősrajongónak fura lehet. Persze, ha egy zenekar népszerű az jó dolog, mert lesz pénzük új lemezre, koncertezni stb. stb. Csak egyszerűen van, ami már nekem sok. Amikor a bunkó parasztok oda mennek egy lányhoz, aki egyedül van és csak úgy megfogják a mellét, mert az "vicces".... Azért mindennek van egy határa. A másik pedig az a lányka, aki a párjával bejön előre, de tényleg előre, és elkezd káromkodni, mint egy kocsis és szid mindenkit, mint egy kocsis, hogy mekkora parasztok, hogy őt lökdösik. Anyukám....KONCERTEN VAGY!!!!
Amúgy a koncerten tényleg rohadt jó számok voltak többségében. A 2006-os Mindenki Vár Valamit album utáni dolgokkal annyira nem vagyok kibékülve, szerencsére ezekből nem is volt olyan veszett sok. Ellenben volt tényleg minden albumról valami kis csemege, méltóan ünnepelve a huszonöt évet. Különösen kedves volt a szívemnek a Connektor 567-ről származó Bárány-Kérdezz! páros. Ez a két kedvenc dalom a debreceni srácok munkásságából, és így egymás után hallani, nagyon jó érzés volt. Viszont a srácok játszhattak akármilyen profin a hangzással igen is akadtak gondok bőven. Volt, hogy egyszerűen a cintányérokat nem hallottam, máskor a gitár ment el, aztán meg Laci hangja volt marhára előre tolva. Pedig a keverőnél álltam, tehát elvileg ugyanazt kellett hallanom, mint a hangmérnöknek.
Az biztos, hogy a Tankcsapda rengeteg embert megtalált magának, vérprofik abban, amit csinálnak. Példaértékűek lehetnek sok zenekar számára, hogy nem szabad feladni, és tolni kell az ipart. Persze sok minden változott azóta, de a zene megmarad nekünk. Nosztalgikus élményekkel tértem haza. Be kell ismernem, hogy idősödöm.... Fura látni, hogy régi osztálytársak már gyerekkel jönnek koncertre. Béke, Szeretet, Metal
FOTÓK: TÖRÖK HAJNI. TOVÁBBI KÉPEK ITT.
