Párszor már fellépett nálunk a Suicide Silence, de sajnos még soha nem sikerült elcsípnem. Az eredeti felállást most már soha nem láthatom, így kíváncsian vetettem bele magam a Hajó gyomrába… Hát, érdekesen sikerült.
Őszinte leszek, a két előzenekarról még a büdös életben nem hallottam. Megesik az ilyen, főleg, ha nem is hallgatok ilyen jellegű zenéket. Nevezzük deathcore-nak vagy minek. Mondjuk teljesen felesleges. A Fit for an Autopsy-ben viszont kellemesen csalódtam, bár elvárásom nem volt egyik bandától sem. Az egyik gitárosnak olyan szakálla volt, hogy a hazai arcszőr király Momóka simán megirigyelte volna, ha ott lett volna…. Csodálkoztam is, hogy nem akad be a szakáll a húrok közé. A basszusgitáros Robert Trujillo távoli rokona, ebben biztos vagyok. Nos, a másik gitáros, tar kopasz, agyontetovált (szó szerint) és nagydarab. A bandából már csak az énekes hiányzik ( a dobos is elég szépen ki volt varrva). Megjött főhősünk is, aki a keverőtől nézve Tauszik Vitya (Nadir) ikertestvére, csak magasabb verzióban. Ilyen arcoknak muszáj jó zenét csinálniuk, nem lehet rossz. És itt jön a fent említett, kellemes csalódás. Olyan paraszt módon robbant be a banda, hogy mosolyt csalt az arcunkra.A második daltól élvezhető is lett volna a hangzás, ha a basszusgitár nem szarakodik ( valami technikai gebasz volt, előbb gitárcsere, utána meg szarakodás), és ha az énekesnek torka is lett volna ehhez a fajta fejletépéshez. Szerintem ( és még pár arc szerint) a torok nagyon sokat rontott az összképen. Mindenesetre nekem nagyon bejött ez a banda. Rajongójuk nem leszek, de kezdésnek nagyon jó volt! Az meg tiszteletre méltó, hogy a második számnál kért circle pit, egyből beindult!
A jelenlévőktől megtudtam, hogy a Thy Art Is Murder mennyire jó zenekar, érdemes rájuk odafigyelni. Nos, én hiába próbálkoztam, nagyon nem jött át a zene. Lehet még a Fit For An Autopsy-t tettem össze a fejemben, de sajnos ez a banda tényleg nem kötött le. Most jön majd a savazás, hogy minek voltam és a „rohadjonmegezaszemétláda”. Hajrá! Hozzászoktam :D
Szerintem egy ideig még biztos szóba jön Mitch Lucker váratlan halála, ha a Suicide Silence kerül szóba. Sajnos, az eredeti énekessel nem láttam a zenekart, pedig lett volna rá alkalmam, hiszen párszor megfordultak már hazánkban. Hol klubkoncerten, hol fesztiválon, de mindig lehengerlő sikerre tettek szert idehaza is. Ami most azért is meglepő, hiszen nem teltház fogadta őket a Hajó gyomrában, sokan voltunk, de szellősen.
Próbáltam elvonni a figyelmem arról, hogy már nem Mitch áll a deszkákon, hanem Hermida, akivel ugye júliusban meg is jelentették a „visszatérő” lemezüket a srácok és turnéra is indultak. De nem mindig ment. Nincs ezzel a faszival semmi probléma, de szerintem túl sokat vártam a Suicide Silencetől… Természetesen kaptunk az új lemezről is egy pár dalt: Inherit the Crown, Cease to Exit, You Can’t Stop Me. De a koncert nagyját a jól bevált klasszikusok alkották: Wake Up, Fuck Everything és a többi.
A csapat nagyon egyben volt, a közönség is élvezte a bulit. Szokásos koreográfiák, amiket mindig örömmel nézek: circle pit, wall of death. Zseniális, amikor ennyire együttműködik mindkét fél, és nem unott egyik oldal sem. Koncert után (ami egyébként nagyon rövidnek tűnt), pengető/dobverő dobálás, pacsizás a rajongókkal. Ha jól láttam, az énekesen kívül, mindenki kint maradt….
Részemről az estét a Fit For An Autopsy nyerte. De jó volt látni a Suicide Silence-t is. Kár lett volna kihagyni.
