Ha a heavy metal műfajban létezik a kult zenekar fogalma, akkor a német Stormwitch jogosan birtokolhatja e címet. Hozzám hasonlóan barázdált arcúak, mint a nyolcvanas évek második felének meghatározó heavy metal élményére emlékezhetnek a „Viharboszorkányra”. Státuszuk akkoriban hasonló volt, mint manapság a Sabatonnak: rengeteg itteni fellépésük okán hazánk második hazájukká vált. Még koncertlemez-anyagot is vettek fel nálunk!
Sajnos első számú hazájuktól nyugat felé már nem sikerült terjeszkedniük, a világra szóló nagy bumm – számomra eléggé érthetetlen okokból – elmaradt. Lehet, hogy ez volt az oka a zenekar útkeresésének, majd a tagcseréknek, időnkénti hibernációknak. Ez idő alatt felnőtt egy rocker-nemzedék, akiknek a Stormwitch szóösszetételről maximum valamelyik televízió „időjós” hölgyeménye jut eszükbe. Meg talán a Ravenlord – ugyanis a Hammerfall nem csak Pokolgépet dolgozott fel, hanem a szebb napokat látott germán hadtesttől is ezt a számot. Viszonyításképpen: „holló úr” csak nagy jóindulattal férhetne be egy Stormwitch top tízbe.
Jellemző, hogy kerek egy évtizedet kellett várni erre a „boszorkányszezonra”, az ezt megelőző lemez, a Witchcraft 2004-es. Az új évezredben nagyon rákaptak erre a boszorkányozásra, a 2002-es lemez címe Dance with the Witches – több nem volt 2000 után!
A magam részéről már rég meguntam a honlapról rám bámuló „The Witch is alive” feliratot, a főszerk szólt, hogy végre eljött a boszi-szezon. Túl sokat nem vártam tőle. Láttam, hogy a Halford-iskolás énekes, Andy Mück, mint egyfajta kristályosodási pont, ismét maga köré gyűjtött egy vadi új csapatot. Mintegy legitimizáció gyanánt beszervezte basszernek Jürgen Wannenwetsch-et, aki még az első Stormwitch-lemez megjelenése előtt (!) valamikor a dínók korában volt a csapat tagja. Sajnos Lee Tarot gitáros, a legnagyobb SW-slágerek szerzője pedig már nem lehet a zenekar tagja, hiszen tavaly előtt tavasszal stroke következtében elhunyt (’89 óta nem volt tag már).
Arra gondoltam: ha Andy fantasztikus hangja biztosítja a védjegyet, és életet lehel gyengécske dalokba is, a többiek pedig néhány tipikus Stormwitch-riffet alábazseválnak, az éppen jó arra, hogy a nagylemez ürügyén (újra) turnéra induljanak. Az új zöngeményeket majd udvariasan megtapsoljuk, a klasszikusokra meg beindulunk, mint az állat, de legalább tartalommal telítődik a „witch is alive” szlogen.
Ehhez képest teljesen jó, amit kaptunk! A kritika kedvéért próbálom nagy adag szigorral kompenzálni negyedszázados szerelmemet a boszorkány iránt, de kifogás-listám így is szerény. Írhatnám a soványka hangzást, a két gitáros felállás alig-alig kihasználását, de a ’89-es Eye of the Storm album óta tudjuk: Andy és társai nincsenek valami jó viszonyban a stúdiókkal. Különben is: a Last Warrior nóta viszont egyfajta ellenpontként fantasztikus hangmérnöki munkára utal.
Kifogásolhatnám, hogy az alapkiadás miért csupán kilenc tételből áll – de legalább nincs köztük töltelék, mely a Stormwitch-lemezeknek mindeddig sajnos védjegyeként működött. Most azonban nehéz volna kiemelni dalokat. Olyannyira, hogy ha a Season of the Witch nincs is ott a Stronger Than Heaven (’86) – The Beuthy and the Beast (’88) kettős mellett, de centiméterekkel mögéjük már besorolható!
Még a 2011-es előzetes EP-n szereplő Runescape, a zenekar Eye of the Storm albumának korszakát idéző, country-pop ballada is egészen hallgatható így, ahogy az előtte sorjázó dalok feszes tempóját oldja. De mindenképpen fantasztikus, ahogy meghallod a Stronger than Heaven lemezre hajazó intrót, majd a rajongói fülnek oly ismerős riffekkel rázendít az Evil Spirit! Tudod, hogy jó helyen jársz! Talán ennek az első dalnak a bridge-ét én átformáltam vagy kihajítottam volna, mert nagyon visszahúz a tempóból. Mindegy, a Taliesin kárpótol mindenért – szvsz a lemez legsikerültebb nótája! Ha meg új ösvények kitaposását várod a zenekartól, akkor ott a Last Warrior, mely – furcsa egy SW-szám esetében leírni, de – tipikus Stratovarious! Klassz, ahogy ezzel a dallal, s még talán a Runescape-pel kiskaput nyit magának a gárda egy esetleges stílus-váltás felé.
De mégiscsak a lényeg, hogy a boszorkány él, és a stormwitch.de tanúsága szerint szeptember 19-én Budapesten tervez landolást! Ez a Season of the Witch, ha nem is tökéletes, de jobb, mint négyes. Ja, és a lemezborító is tipikus Stormwitch.
