RockStation

5 remek hardcore lemez, amiről majdnem lemaradtunk...

2015. február 26. - csubeszshuriken

sheerterrror01.jpgManapság olyan információs túlkínálat tombol az internet által, hogy a ránk zúduló oldal mennyiség következtében lesz néhány tucat a főcsapásokon ami elér minket, és lesz kis millió másik, ami azért nem. Vagy nem annyira. Azon a kis millió másikon pedig lesz néhány olyan bandáról szó, akik valahol a világ másik végén rendkívül jól tolják a tisztes földalatti színtéren, de akkora fényt még nem kérnek, vagy kapnak, hogy mindenkihez eljussanak akihez szólni tudnak. Arról nem beszélve, hogy akár a fiatal hardcore bandák száma is olyan magas, mint az élő koncertjeiken okozott szélső értékbe kilengő vérnyomás. Így képtelenség is volna mindet mindig megemlíteni, de hogy azért minél teljesebb legyen a kép a színtérről, itt van öt olyan mostanában lemezzel is előrukkoló csapat, amiről nem tettünk említést, de elég érdekesek ahhoz, hogy ezt pótoljuk.

A Turnstile például egy Baltimore állambeli ötösfogat, akik nem rég jöttek ki első nagylemezükkel Nonstop Feeling címmel, amit két kislemez és egy élő anyag előzött meg. És habár ők olyan nagy bandákat jelölnek meg hatásaikként, mint a Madball vagy a Breakdown, zenéjük ennél sokkal ruganyosabb, lazább, játékosabb. Inkább idézi az olyan abszolút pozitív hardcore - ban utazó dallamosabb bandák hangulatait, mint a Gorilla Biscuits és a 7 Seconds, némi rágógumit majszoló korai Red Hot Chili és örökmozgóként pattogó Rage Against ízzel megfűszerezve.

A Code Orange egy női és férfi énekhanggal is rendelkezik egymással párhuzamban, és most vannak túl a nem rég megjelent második nagylemezükön, aminek I Am King a címe. Stílusuk az olyan sötétebb tónusú, néha lassabban is mérgező bandák körül keresgél, mint a Black Flag, az Integrity, vagy a Converge, és olyan rideg, mint a fagyban kint felejtett svéd acél vágóeszközök.

A szintén Baltimore - i War On Woman egy önmagát feministának tituláló hardcore / punk csapat, akik felállásukban is három lányt tudnak, két srác mellett. Két évvel ezelőtt jelentkeztek először egy kislemezzel, és most néhány hete egy self - titled nagylemezzel. Zenéjük olyan, mintha a Cro - Mags nemzett volna utódokat az L7 nevű híres csajbandának, akikkel aztán hallgattak egy csomó pop zenét, Fugazi meg Babies in Toyland lemezeket és aztán felzavarták őket a színpadra.

A Trap Them a fentiekhez képest egy öregebb csapat, ők 2001 óta léteznek és grindcore állatba hajló hardcore / punkot nyomatnak. Tavalyi nagylemezük a Blissfucker már a negyedik kiadott nagylemezük a sorban, ami korántsem kapott akkora visszhangot a legtöbb helyen, mint amilyet megérdemelt volna. Az általuk képviselt színtér egyik legjobb lemeze volt mostanában ugyanis. Az Entombed körfűrész hangzásával, súlyos, sötét d - beat témákban utazó számaikhoz be kell kapcsolni a biztonsági övet.

Végül pedig szerepeljen itt egy nagy öreg, a Sheer Terror neve is. A klasszikus New York hardcore zenében utazó igazi nehézfiúk is tavaly adtak ki új nagylemezt Standing Up for Falling Down címmel, ami simán az egyik legjobb lemez volt a műfajon belül, még ha akkora figyelmet nem is kapott, mint mondjuk a Madball és a Sick of it All új nagylemezei. A zenekar egyébként idén lesz harmincéves, és ugyanazt bunkó, bakancsos proli punkot nyomja, mint a nyolcvanas évek végén. Hozzá kell tenni, hogy nagyon hitelesen és hibátlanul.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr57219995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

elgigante70 2015.02.27. 11:57:52

Baltimore állam! :)))
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum