GARÁZSADÁS sorozatában Nemesúr olyan régiókba kalauzolja avatott, fekete körmű (festett vagy koszlott) és bőrbe vont kacsójával rockeri figyelmedet, ahová magától az talán sosem tévedne... Meglepő, bizarr, innovatív színterek, műfajok, előadók, rockkultúrák tablójaként alakulnak majd az adásaink - ha mást, ha újat, ha mait akarsz hallani, akár kimondhatatlan messzeségből, akár egy fővárosi pincéből csupán, lesd az adást a garázsból. Recsegni fog, ráz a kép, nem is érted elsőre, aztán rájössz majd lassacskán, hogy mi hiányzott az életedből!
...Mondjuk annak az alapvető ténynek a fel- avagy elismerése, hogy vajon 2 fő elég lehet-e egy teljes értékű rockshowt összehozni? Hogy ki lehetséges-e tölteni 2 elmével és akár csak 2 hangszerrel a teret? A 2. adásban - stílszerűen - mindkét kérdésre IGEN & IGEN a válasz! Élőben is megbizonyosodhatsz erről, személyesen méghozzá, amikor is mindjárt az első páros 3x kúr oda Magyarországnak a héten...
~
A finn lápok világába transzponált Louisianai fekete mágia, redneck türhőségű elektromos garázsblues és párszor hat negyedkomoly sátánkodás kb. jól körülhatárolja J-Tan & Motherfuckin' Japa, vagyis a Black Magic Six világát... Az urak 3 nagylemez, közel 2 óra önálló hangzóanyag felvétele és 666 show után már szinte rituálisan szórják a rontást szerte az Öreg Kontinensen újra meg újra átlag kétévente: az észak-európai garázs-színtér talán legdolgosabb rohadékjai! Hozzánk se először jönnek, és két ilyen borult finn csókát komolyan kell venni, mikor azt mondják, ránk, magyarokra, hogy "ha annyit innánk, mint ti, már rég belehaltunk volna"... Ne is, inkább tessék beállni a füstbe a jó öreg gyászos-uras göncökben a shakerekkel és distrokkal, és basszátok szét a fejünket! A tökéletes barátság kémiájában számos fura vegyület átüt: psychobillys-deathrockos somfordiság, bömbölő-ütlegelő erejű vezérriffek, nyelvi játékosság (HUDAA & TPTPATFOTHM), pofátlanul egyszerű önvallomások (mi szerint: szeress úgy is, ha rossz vagyok, ld. Evil!) és egy kis white trash horrorfíling a domináns ritmusokon. Semmi cécó, semmi bonyolítás: tiszta, arcba durranó rákkenró ez, mint a sörét, jó adag, de inkább forrón hívogató, mint dermesztő sötétséggel meg némi faízű viszkivel csőbe töltve. Már megint a RNR 666 jóvoltából sorozatos elsülések várhatók: 26.-a csütörtökön Budapesten a Corvintetőn, 27.-én Debrecenben a Felezőben és 28.-án Szolnokon a Fedélzeten! Mindezt egy MÁSIK párossal, az underground üszkéből kifelé kapaszkodó, közel debütáló Kőszívű Ember Fiaival... Az már csak grátisz, ha hozzáadjuk, hogy a dobos úgy néz ki, mint egy cingár Walter White, a másik meg, mint valami prosztó, kikopott porondmester...
~
Ha már az ördögöt emlegettük... Mindig van egy keményebb rokk. És az a Jucifer. NYUGI! Szerencsére NEM a Németh Juci újabb fárasztó-szóvicces brandjéről/bandjéről van szó, hanem egy szürreális élettörténetű, a Georgia-i Athensből elszármazott konceptuális sludge-doom-noise-metal-garagerock duóról. Ha ez nem elég hihetetlen, sorolom: ...Egy O. J. Simpson tárgyalásán elhangzott punról vették a nevüket... A markos doboslegény és a bacchánsszerű gittyós-énekes asszonyka férjjé s feleséggé váltak... 22 éve turnéznak MEGÁLLÁS NÉLKÜL, egy kisbuszban élnek és büszke nomádok... Ez nem akadályozta meg őket abban, hogy 2007-ben, majd 2010-től minden egyes évben mindenestül(!) átruccanjanak Európába... 4 éven át a tönkrement kiadójuk után maradt munkások gyakorlatilag feketén/nem hivatalosan adták ki és és menedzselték őket, aztán leigazolta őket a madafakin Relapse... Gazelle Amber Valentine mindig brutális hangerővel, gigászi méretű hang-FAL előtt játszik, amit akár 2 tucat innen-onnan szedett, házilag tuningolt láda alkot - a fal akkora, hogy még kedvesét Edgar Livengoodot is bőven körbeéri dobszettestül ... Lemezenként más-más, témakört járnak körül, és az idő során folyamatosan haladnak a garázsrocktól a legsúlyosabb torzítós-hörgős drone-ig, így szinte nem is ugyanazt a bandát fogod hallani albumról albumra... Az If Thine Enemy Hunger és Throned In Blood felfoghatóak kortárs reflexióként a heavy metalra, a L'Autrichienne (Marie Antoinette életéből merítve) a naiv nők és a hatalom viszonyaira tapint véres csipkekesztyűben, a beszédes nevű За Волгой для нас земли нет pedig Leningrád ostromát durrogtatja körbe halálba hangolt gitárokkal, orosz átvezetőkkel, ipari zajokkal és acélos menetekkel. ...Pfhű. Ezt még leírni is fárasztó volt. Ha ezek se hoztak lázba, kezdhetsz pörgetőt szedni. Mára a Jucifer minden korábbinál agresszívabb és nehezebb zenét csinál, valahol a garage-trash, a sludge és a crust vad határvidékén. Csutkára a tekertyűt!
~
Mindig feszegetni a határokat a Garázsadások egyik célja - a rock, a hangzás, sőt: a hallgató határai sincsenek biztonságban... Mégis, aki erre nem akar egy lágyat pogózni egy meleg nyárestén, akinek nem indul be erre a hedbítje, annak már valszeg a dajkája is szűzvéres denevértejet adott Sabbathonként, és már előbb rászokott a darkra, mint a beszédre. Mindenki másnak pedig, akinek befér egy kis brüsszeli báj (igen! MÁR MEGINT EZEK A BASZOTT BELGÁK!) és egy egészséges teli szájnyi Tom Waits-utóíz (kevesebb keserűséggel, több zengedelemmel) meg egy csipet Gogol Bordello, itt van ez a két dilis hapek, akik egy pici dobszetten, egy orbitális orgánumon és egy mesterien megbűvölt harmonikán teremtenek valamit, ami... Ha talán nem is, vagy nem is egészen rock, ahhoz mindenesetre túl pörgős és lehengerlő, hogy popnak hívjuk... De, tudjátok mit, csakazértis, a The Summer Rebellion mégis csak valami rockfajzat. A 2014-es Ördögkatlan fesztiválon nagyon meggyőztek, meg bő még tán ezer embert, volt ugrálás, volt borfürdő, volt minnndeeen. Az alig 2 éve összeállt, épp debütlemezüket turnéztató David Koczij és Arthur Bacon mellé ugyan nem mondom, hogy nem férne el egy nagybőgő meg egy megpedálozott akusztikus gittyó... De vannak akkora étkűek meg karakterek, hogy még tán ez sem ziher; no meg hogy amit tolnak, az így is maradéktalan, ahhoz sem férhet a bagót és féldisznót vásárban mezítláb lóbáló kétség. Nem ilyen ugrálós, de legalább ilyen szenvedélyes tőlük a Penultimate Revolt, a Restless Soul, a remek Tom Waits-coverek... "Úgyhogy gyerünk, tánc!"
~
Hazánkban sem ismeretlen a garázs-duó fogalma, de kevés olyan zenekar van, aki annyi mindent (vidéki és regionális fesztiválok tucatjait és tavaly a Sziget színpadát is!) megjárt, ennyire remek dalokat írt, ilyen horzsolós, egyedi zenei világot dolgozott ki, s mégis: ennyire nincs radaron, mint a pécsi The Tablespoon. De tényleg baszki, van animációs klip, van egy KURVAJÓ TELJES LEMEZ INGYEN, van egy élőben sikerre ítélt produkció, és SEHOL se hallani róluk, milyen dolog ez?! Bikacsökkel anal-izálni a felelősöket tüstént...! Némi utánajárással, de csak kiderítettem, hogy gimibanda mellékprojektjéből nőtte ki magát az abszolút virtuóz Wirth Bazsi és torzítás-fetisiszta Szotáczky Gergely a.k.a. Szota kettőse. Hallhatóan nagy Foo Fighters és Local H-fanok, de a végeredmény, ez a zajos, garázs-rockos indie-grunge akármi, ami szaglik a 90's évek azon oldalától, ami csak kéken átszűrt zenés kultfilmekben és első fesztiválszerelmekben ég az emberbe, na, ezt tömény élvezet hallgatni. Bár játszhattak volna együtt a Pablo Hunnyval, valódi nosztalgikus nerdgasm lett volna... És mindvégig fel se tűnik az, hogy csak ketten vannak, a produkció teljesen hiánytalan. Az itt-ott megkérdőjelezhető hangminőség és akcentus csupán, amin fennakadhatunk ezeken az egyébként Petőfi Rádióba is simán illő (és akusztikus verziókkal is rendelkező), príma dalokon. Külön fülhúzogatás a tkp. idényszerű online aktivitásért, de külön pacsi az élettől lüktető koncertekért (volt szerencsém, és lenyűgözött!) és a hazai viszonylatban is kiemelkedően igényes, sarkos, énekelhető dalszövegekért, amik tökéletesen simulnak a fülbemászó témákra... Ilyen tökéletes összhang csak igazi barátságok és évek közös végigrészegeskedése (-s gyakorlása) keresztmetszetében kovácsolódik. A Computer Cliché fappolásba hibbant modern fiúja, az Underwater Song azonnal agyfertőző melankóliája és az Away torkaszakadtából üvöltő életigenlése egyenként elvittek volna egy-egy brit bandát az Atlantic Recordsig 20 éve. Hol vagytok hát, vidéki srácok?
~
Ennyi fért a garázs(p)unkba ezúttal. Következő találkozásunkra 2 hét múlva olyan előadókat kapok elő, akikkel szívesen maradnál te is kettesben... De addig is, a terem, a garázs, a pince sötétjében, próbálgassátok csak ki egymást a hozzád legközelebb álló muzsikus komával! Csak ti és más senki! A Bulbs óta tudjuk, hogy a zenésznek még a legjobb barátja (a dobos) sem kell feltétlen, hogy hathatós muzsikban megtestesülő szerelmük foganhasson! Ja és persze #nohomo.
~
by Nemesúr(/Nemes Márk)
