Lassan vége a nyárnak. Ez szomorú hír, hiányozni fognak a meló utáni sörözéseek a Track előtt, hiányozni fog, hogy a hídról nézzük azt a koncertet, ami alapjáraton nem a kedvencünk. A hosszú nap után most is úgy döntöttünk, hogy megiszunk ezt azt a Barba Negra Track előtt, ellenben most be is mentünk és a nyár egyik legjobb estéjén vettünk részt. 

Az este fő zenekarja a Leander Rising volt, Mi viszont főképp Apeyék miatt mentünk. A korai fél nyolcas kezdés rányomta a bélyegét a bulira. Nem voltunk sokan, de az idő teltével ez természetesen változott. Az emberek rájönnek, hogy ezt a zsigeri zenét csak úgy lehet igazán élvezni, ha oda állsz a színpad elé és ahogy csak bírod rázod a fejed. Egyszerűen, ha akarnék se tudnék rosszat írni a srácokról. Vér profi zenészek, atom király dalokkal. Mostanában egy régi nagy kedvencemmel a Hashman-nal nyitják a bulikat, ami egy remek ötlet. Egy pörgős pattogós dal felhívja magára még annak az embernek is a figyelmét, aki mondjuk nem rajong egy Judas vagy Hellish kaliberű dalért. Ahogy a lemenő nap előtt ordítottunk, tomboltunk az a gondolat villant be nekem, hogy ezek a gyerekek többre hivatottak. Elfogult vagyok lehet, de akkor is az a véleményem, hogy világszínvonalú amit leművelnek, mind lemezen, mind pedig élőben. Ennyi. A nyár egyik legjobb buliját adták, szerintem.

Rövidke szünet, és jöttek az olyan slágerek, amiket még én is ismertem. Viharom Tavaszom, Szívidomár, Szomorú Vasárnap. Igazából a Leander zenészei is vérprofik, de számomra a zenéjükből hiányzik valami. Hiányzik az a plusz, amitől azt mondom, hogy könyörgöm csak még egy dalt. Persze abszolút nem rossz zenekar és egy serdülő metallal ismerkedő srácnak, vagy lánykának egy tökéletes belépő lehet a keményebb zenék világába. Hallottam a srácokat már a nyáron, de most valahogy nem voltak formában, lehetséges, hogy így a nyár végére egy kicsit megfáradtak, de nem volt bennük az az energia, ami amúgy jellemezni szokta őket a koncerteken. Amit még sajnáltam, hogy nem volt Pantera feldolgozás.

Azt tudom csak mondani, hogy mindenki járjon minél több koncertre a szájízének megfelelően, hogy lássátok ezeket a tényleg tehetséges zenészeket. Nagyon bízom, hogy van még mind a két zenekarban bőven kraft.

A képekért köszönet Máté Évinek!

Béke, Szeretet, Metal!