Na, kisapám! Most ragadd meg a gótikus trónod karfáját! Itt a Hollywood Vampires, amelybe belezsúfoltak mindent, ami a rock történelemben megtörtént a 1965-től 1980-ig! Sőt, még annál is többet! Sőt! Olyan zenészek, hogy az egész rock enciklopédia megelevenedik egy lemezig! Sőt!! Johhny Depp!!! Sőt!!!!
Zavaros volt a bevezető? Lehet azért mert zavarban vagyok, mert soha életemben nem éreztem ennyire ’miafasz?’-ul egy lemeznél, mint a Hollywood Vampires kapcsán. Egyszerűsítsünk! Az alaphelyzet nagyjából a következő: kapunk egy rakás rock ikont, akik eljátszanak egy csokor ikonikus rock dalt. Hogy ez nagy szám lenne? Persze, hogy nem az, de a névsor megér másfél bekezdést.
A Hollywood Vampires turné felállás is elég impozáns (színpadképileg háttérből indulva így fest): A ritmus szekció nem kisebb párosból tevődik össze, mint a Matt Sorum - Duff McKagan duóból. Akinek ez nem mond semmit, az meg sem érdemli, hogy eláruljam, hogy az urak a (90-es évekbeli) Guns N’ Roses-ból már jól ismerik egymást. És ez még csak az előjáték! Van ugyanis három gitáros: Joe Perry, aki az Aerosmith nevezetű rock (később milf-rock) bandában nyomta az áll eldobásra szánt szólókat. A további két gityós egyike Tommy Henriksen (Alice Cooper, Doro, Warlock), a másik meg kifejezetten zöldfülű a rock világában, mégis a legnagyobb húzónév evör. Johhny Depp. Igen a színész. Az énekes meg Alice Cooper, aki teleszórta a lemezét szinte az összes session zenészével, így a további közreműködők közül jöjjenek csupán a kuriózumok.
Mert alapból van két úriember, akiket Erzsébet királynő ütött saját kezűleg lovaggá. Sir Paul McCartney, és Sir Christopher Lee (1922-2015), aki sajnos már nem hallhatta vissza magát a The Last Vampire intrójában. Még néhány név a teljesség igénye nélkül, hogy merevedése legyen a feketeöves rock tudoroknak: Brian Johnson (AC/DC), Dave Grohl (Foo Fighters), Slash (Slash’s Snakepit), Perry Farrell (Jane’s Addiction), Robbie Krieger (The Doors). Túl sok a jóból…
Amúgy a már említett intrón felül van két saját készítésű szám is. A Raise The Dead amolyan glames Alice Cooper utánérzésű döngölés, a záró My Dead Drunk Friends meg egy számomra nem túl jó szám, de kisugárzik belőle a bohókás, tim burtonös Depp esszencia, tizenéves, lázadozó kiscsajoknak garantált a nedvesedő bugyingó. A maradék tucatnyi dalt meg jobb helyeken senkinek sem kell bemutatni: My Generation (The Who), Whole Lotta Love (Led Zep), I Got A Line On You(Spirit), Five To One/Break On Through (The Doors), One /Jump Into The Fire (Harry Nilsson), Come And Get It(Badfinger), Jeepster (T.Rex), Cold Turkey (John Lennon), Manic Depression (Jimi Hendrix), Itchycoo Park (The Small Faces) , School’s Out/ Another Brick In The Wall (Alice Cooper/ Pink Floyd).
Túl sok volt az infó? Nem csodálom. A Hollywood Vampires leginkább csak egy kuriózum lemez. Hallgatás közben viszont nem feltétlenül ragad el a ’wow’ érzés. Legalább is nem jobban, mintha valamelyik bevásárló központban vennél egy rock hits válogatás cédét. Az a tudat viszont, hogy milyen figurák ragadnak hangszert, na az ad egy extrát neki. De az semmiképpen sem több, mint hogy elismerően biccentsek, majd menjek tovább. Azt gondolom, hogy ez nem sokkal több, mint egy örömzenélés a rock nagy öregjeitől, és Johhny Depptől. Akkor meg inkább nézd, hallgasd az eredetit, mert talán az egyetlen hely ahol működőképes lehet a Hollywood Vampires az egy koncert, az meg elég keveseknek adatik majd meg.
