Utoljára nyolc éve volt Budapesten Undead fesztivál, ami most visszatért a Dürer Kertbe, szeptember 25-én pénteken, főzenekarkén a Suffocation és a Nile zenekarokat felsorakoztatva. A hét zenekaros rangos rendezvényen, a színpadra lépés előtti utolsó percekben kaptuk el Karl Sanders-t, a Nile alapítótagját, énekesét és gitárosát egy rövid interjúra, mielőtt kiöntött volna a nagyteremben a jó pár száz látogatóra a Nílus.

Mi volt a koncepciótok az új lemez írásánál? Lehet még a nyolcadik lemeznél is cél, hogy valami jobbat és erősebbet csináljatok az előzőeknél?
Karl: Nem hiszem, hogy célunk lenne még az, hogy valami óriásival jöjjünk elő. Hogy őrültebbek legyünk vagy ilyesmi. Az elképzelésünk csupán az volt, hogy tudjunk még olyan jó számokat írni, mint eddig, ez pedig okozzon örömöt nekünk és azoknak akik hallgatnak minket. Ez és ennyi volt az új What Should Not Be Unearthed lemezzel a cél.

A legutolsó At The Gates of Sethu című lemezetek, kicsit kísérletezőbb volt önmagatokhoz képest. Nem akartátok követni azt a vonalat? Mondhatjuk, hogy ez lemez ismét visszafordulás a gyökerekhez?
Karl: Az egy másik lemez volt, amit akkor csináltunk. Ez pedig megint egy másik lemez, amit most csináltunk. Az pedig azért mindig fontos, hogy önmagunkat ne másoljuk, szóval nem is akartuk, hogy ez az új olyan legyen, mint az előző. Azt a lemezt megérdemelték a rajongók, szuper éles és csavaros volt, de most nem szerettünk volna ilyen köröket leírni. Sokkal inkább a legrövidebb úton menni a cél felé. Egyszerűen, minden kanyar nélkül menni, bumm, bele a közepébe.

Ezért is van az, hogy valamivel kevesebb az egyiptomi téma a lemezen? Jól hallottam ezt?
Karl: Igen, ezen a téren már megmutattuk, hogyan tudjuk ötvözni a metált és ezeket a dolgokat, sok lehetőséget kihasználtunk és nem éreztük, hogy akkor ebből most a legtöbbet kellene kihoznunk. Ahogy mondtam, nyers és arcba mászó lemezt szerettünk volna, egyszerűbbet, ha úgy tetszik, szóval ez is talán ezért sikerült így.

Kimeríthetetlen folyó a keleti mitológia a szövegek írásához számotokra?
Karl: Ez egy abszolút végtelen történet, igen. Olyan, mint a korsó, amiben sör van. Az sem ürülhet ki és nem is ürül ki soha. Ez a dolog sosem lesz véges sem a történelmen gondolkodók számára, és számunkra sem.

A Call to Destruction című számotokban súlyos utalások vannak, amik mintha párhuzamot vonnának múlt és jelen között. Ez valamiféle analógia a történelemből, ami szintén üzen a mának?
Karl: Azt gondolom sok ilyen párhuzamot meg lehet húzni és a metálban ezt tesszük sokan, hogy élünk ezekkel az utalásokkal, még ha ezt én például nem is szánom világmegváltó üzeneteknek. Viszont tény, hogy mi emberek kiábrándítóan tudunk viselkedni, és ez időről időre, korról korra ismétlődő dolog. Az ókori Egyiptomra ugyanúgy jellemző volt, mint más időkre. A játék valahogy mindig ugyanaz. Vannak emberek akik az akaratukat mindenképpen keresztül akarják vinni másokon, és vannak emberek akiknek mindig fel kell ébredniük, hogy ezt lássák és megpróbálják megakadályozni.Mikor azt énekeljük"all pyramids must be torn down" az inkább egy szarkasztikus utalás a seggfejeknek akik ennek a játéknak a rossz oldalán állnak.

Számomra egyértelmű, hogy nagyon szereted a történelmet. Tudsz, vagy hallottál valamit rólunk magyarokról? Utána szoktál nézni, ha jársz valahol a világban és felkelti valami az érdeklődésedet?
Karl: Nagyon szeretem a történelmet valóban és ezen belül sok minden érdekel, de veletek magyarokkal kapcsolatban nem sok mindent tudok. Voltak helyek ahol jártunk korábban és visszamentem körülnézni. Ehhez azért kell pár nap, elmenni pár helyre, utánanézni kicsit a dolgoknak. Egy metál turné erre nem alkalmas. A zene és a pihenés van a fókuszban, ilyenkor semmi más nem létezik, meg nincs is másra idő.

Valószínűleg olvasni sincs időd a turnékon, de mikor otthon vagy sokat olvasol? Mik a kedvencek?
Karl: Persze, szeretek olvasni és komoly könyvgyűjteményem is van, amire büszke vagyok. Nos, ahogy kérdezted sokat olvasok történelmi könyveket, ez belül ókori dolgokat, de nagyon szeretem a horror témájú regényeket is. Ezek is állnak legjobban egy metál zenésznek, de nem csak ezeket olvasom természetesen, tulajdonképpen jöhet bármi, most nem tudok konkrétat mondani.

Sokszor úgy tűnik, hogy manapság még mindig a nyolcvanas és a kilencvenes évek metál zenekarai csinálják a legjobb dolgokat és mintha ez a death metál színtéren is így volna? Te is így látod ezt? Mi lehet ennek az oka?
Karl: Mikor mi elkezdtünk zenélni, már voltak zenekarok, akik gigászi magasságokba jutottak, főleg onnan nézve ahol mi álltunk. De azt hiszem ilyen már soha többé nem lesz. Úgy értem, nem lesz újabb Metallica és a többi banda akit itt fel lehetne most sorolni. Az ok pedig több dologból áll össze. Egyrészt akkoriban ezek egészen új dolgok voltak és aki amit elkezdett csinálni, azt akkor még csak néhányan csinálták. Ma már mindenből nagyon sok van és a világháló segítségével mindenkit el is érsz fél perc alatt. Ráadásul ingyen. Nincs az ismeretlen misztikuma. Aztán nincs a pénz ebben, ami azért kell, hogy magasra tudjon emelni egy zenekart. Ez már nem lesz. Nem érdekli ma már az embereket sokáig ugyanaz a dolog, és főleg nem érdekli annyira, hogy költsön rá, lemezt vegyen és a többi. Szóval szerintem nem fogunk látni ebben a műfajban már nagy szárnyalásokat a csúcsra, vagy gyorsan a nagy ismertség felé. Ez az ilyen kultusz dolog talán ki fog halni.

Lesz még szólóalbumod a későbbiekben?
Karl: Van egy csomó ötletem és dolgoztam is vele, de hogy ezekkel mi lesz ahhoz később fogok csak visszatérni. Mindenképpen szeretnék még ilyesmit csinálni, de most szuper pörgésben vagyunk a zenekarral, és még arra sincs időm, hogy ezen gondolkodjak.

Mi az ami még a zenén kívül nagy örömet okoz neked?
Karl: Hát a metál zene az mindig az első helyen lesz. Jó számokat csinálni a legjobb dolog a világon, de emellett, tudom ez is nagyon metálos lesz, nagyon szeretek még dugni is. Ha pedig komoly akarok lenni akkor a Brazil Jiu a másik hobbim. Imádok lemenni a dodzsoba és küzdeni, edzeni, vagy csak nézni ahogy mások megküzdenek egymással. Látod a pólóm? Red Dragon, ez az én klubom ahova járok néhány éve és nagyon szeretem, remek dolog gyűrni egy másik fickót.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT