Az idén jubiláló legendás lemezeket bemutató sorozatunk utolsó részéhez értünk 2015-ben. Azok maradtak hátra, amik ebben az évben töltik/töltötték be a tizedik életévüket, és ez az idő is elegendő volt ahhoz, hogy kiérdemeljék a legendás státuszt. Termékeny év volt a 2005-ös is, szóval simán előfordul, hogy valami elkerülte a figyelmünket, de ilyenkor szoktuk kérni, hogy segítsetek nekünk. Hajtás után 2005-be ugrunk vissza, hatalmas zenékkel.
Avenged Sevenfold – City of Evil
Tetszik vagy nem tetszik, volt amikor az Avenged Sevonfold is jó lemezeket csinált. A 10 évvel ezelőtti City Of Evil meg pont ilyen.
Pedig nem úgy indult, hogy viágsiker lesz ebből, de aztán valahogy a tengerentúlon csak rákaptak a népek és meg sem álltak a platinalemez státuszig
Bullet for My Valentine – The Poison
Az akkoriban még színtiszta metalcore-ban utazó walesi Bullet For My Valentine-nak mindjárt az első lemezével sikerült az áttörés. Igaz mondjuk, hogy sikerüket pont a tengerentúlon alapozták meg, ahol akkor hasított a metalcore rendesen.
Dark Tranquillity – Character
A svéd melodeath receptje alapján a DT ezzel a lemezzel elérte zenei evoluciójának csúcsát. Ez és a két évvel későbbi Fiction is a színtér legjobb lemezeit adták. Kötelező.
Disturbed – Ten Thousand Fists
A Disturbed már lassan minden listánkon szerepel, de az az igazság, hogy a chicagoi brigád a rockzene megkerülhetetlen zenekarává vált a 2000-es évek első évtizedében. Legsikeresebb albumukat pedig pont 2005-ben jelentették meg.
Dream Theater – Octavarium
A "klasszikus Dream Theater" album. Legalábbis anno a banda így harangozta be a lemezt. A koncepció a zenei oktáv köré épül, oly módon, hogy nyolc dal egymás után olyan hangnemben (F, G .. F) szól, hogy az egy oktávot ad ki. A dalok között átvezető effektek pedig olyan hangnemben (F#, G# ...), hogy azokat is beszúrva a zongora billentyűinek egy oktávját adják ki. Elég kocka, nem? De hát ők már csak ilyenek...
Gojira – From Mars to Sirius
A francia négyes olyan szörnyet szabadított a világra, hogy csak imádni tudjuk őket érte. Kőkemény és brutális tech death, ami emellett kreatív és egyedi. Ennek csúcsa a From Mars To Sirium lemez 2005-ből. A repülő bálnás lemez minden perce élmény, még ha nem is egy könnyen emészthető anyag.
High On Fire - Blessed Black Wings
A High On Fire maga a lápi iszapban fürdőző varacskos disznó, a mocsári Motörhead.
Blessed Black Wings című számos elismerést hozott a zenekarnak. Nemcsak európai és amerikai fesztiválfellépések következtek, de többek között a Kerrang!, a Revolver, vagy a Pitchfork zenei magazinok is a 2005-ös év legjobb lemezei közé válogatták az anyagot. Nem véletlenül.
Opeth - Ghost Reveries
A svéd mesterek nyolcadik nagylemeze az Opeth eleddig legjobb lemeze. A Mikael Åkerfeldt vezette banda klasszikus felállása is ehhez a lemezhez köthető, nem véletlenül. Tökéletesre csiszolt progresszív death metal lemez, egyszerre lágy, felemelő és pusztítóan brutális. Fura kombináció, de pont ezért zseniális.
Soilwork – Stabbing the Drama
A Soilwork utóbbi két lemeze simán veri a korábbiakat, de ez a lemez nagyon szorosan követi őket. Tipikus Soilwork: kemény és dallamos, ahogyan szeretjük. A Nerve kezdete meg elpusztíthatatlan.
System of a Down – Mezmerize/Hypnotize
Egy azon évben két állatian erős lemezzel előrukkolni, tényleg csak a legnagyobbak sajátja. Billboard lista első helyezések, rá egy évre Grammy-díj, szóval amit be lehetett söpörni azt igazából besöpörték.Máig érthetetlen, hogy azóta egyetlen lemezt sem adtak ki.
