Október vége egyértelműen az Ektomorfról szólt. Megjelent a gyilkos groove-okat toló banda legújabb, szám szerint a tizenharmadik stúdióalbuma az Aggressor. Ellenben most nem erről fogunk beszélni, hanem a frontember, Zotya életrajzi könyvéről, ami az Outcast - Kitaszítottan a világhírig címet viseli. Nem igazán szoktunk könyvismertetőt írni, így talán érdemes minél gyorsabban a hajtás gombra kattintani.

A hazai rock-metal világot az Tankcsapdánál jobban talán csak az Ektomorf osztja meg. A zenekar folyamatosan kapja a hideget-meleget, de mégis tolják az agresszív groove-okon alapuló kompromisszummentes zenét. Mit is várhatunk egy ilyen könyvtől? Kíváncsi voltam, hogy mik kerülnek be a könyvbe. Hallani mindig jó és rossz legendákat is a zenekarokról, érdekes, hogy ezekből miket vállal fel egy zenekar és miket nem. Belátja-e, ha hibáztak valaha, belátja-e, hogy mit kellett volna talán másképpen csinálnia.

A könyv alaptörténetét, szerintem, aki egy kicsit is beleásta magát a zenekar történetébe, az ismeri. Zoli az összes időszakról mesél, nem hagy ki egy apró részletet sem. Ami végig jellemző a könyvre, hogy mindenhol azt olvashatjuk, hogy mennyit küzdött ez az ember, hogy zenélhessen, mennyit küzdött az álmaiért. Ezt azért mindenkinek el kell ismernie. Lehet fikázni Zolit a kiejtése miatt, az akcentusa miatt, a riffjei miatt, de a kitartása az példa értékű. A könyv alapjáraton erről szól, a kitartásról, az akaraterőről. Talán ezt az olvasmányt olyanoknak lehetne a legjobban ajánlani, akikből hiányzik az a bizonyos ösztön, hogy kitartóak maradjanak. Mondhatni, hogy a több, mint háromszáz oldalon keresztül ezt lehet a legjobban megjegyezni. Nem kell semmi más ahhoz, hogy elérd az álmaidat, csak kitartás. Jó, persze benne van azért egy hatalmas adag munka is, és nem mellékesen rengeteg áldozat. Nem hiába nincs annyi világhírű zenekarunk, talán ezeket az áldozatokat nem képesek annyian meghozni, mint ez a mezőkovácsházi fiatalember.

A könyvben megszólal több ismert zenész, világhírű zeneipari cégek képviselő is. Érdekes volt olvasni, hogy mennyire sokan azt veszik észre, hogy tényleg a kitartás az, ami a legjobban jellemző erre az emberre. Amit viszont én sajnálok, hogy kimaradt a könyvből, az a régebbi zenekari tagok véleménye. Kíváncsi lettem volna, hogy például Janó Misi, Szakács Józsi, Michael Ranke, Ternován Csaba mit tudott volna hozzátenni a könyvhöz. Ne értsetek félre, nem a botránykeltés érdekelt, hanem, hogy ők hogyan élték meg a zenekarból való kiválásukat. Illetve egyetlen egy volt tag szólal fel a könyvben. Ő pedig Farkas Csabi, de hát fura is lett volna kihagyni azt az embert, aki a kezdetektől fogva ismeri a főhőst.

Alapjában véve a könyvet csak ajánlani tudom, mert sokat lehet belőle tanulni. Ha mást nem akkor a fejedbe verik, hogy NE ADD FEL! Ez a mentalitás nagyon tetszik, tehát tényleg tessék elmenni a könyvesboltba, és nem is horror áron (háromezer forintért) tessék megvenni! Ja, és mióta elkezdtem olvasni a könyvet, nem vagyok képes mást hallgatni csak Ektomorfot. Béke, Szeretet, Metal