Miután terrorfenyegetettség miatt a Lamb Of God lemondta a bécsi koncertjét, számomra idén már csak egy igazi nagy megmozdulás maradt. Na és persze mi történik ilyenkor az emberrel? Lebetegszik. Hiába zabáltam a C-vitamint marékszám, hiába tömtem a pofazacskóimat tele multi-vitaminnal, hiába ettem minden áldott nap az elmúlt két hónapban valami gyümölcsöt .... 

Az elején még nagyon vacilláltam, hogy a Dead Soul nevű formációra érdemes-e lemenni, vagy maradjak addig is itthon meleg teát szürcsölve. Úgy voltam vele, ha belehalok is, de végignézem az egész estét. Mondanom sem kell, hogy rossz döntés volt. A rémhírekkel ellentétben, hogy über lassú lesz a beengedés, kb. fél perc alatt bejutottam, bent a bejárat mellett egyből a merch pult fogadott, ami nem annyira meglepő árakkal dolgozott. Sejthettük, hogy a Ghost nem négy ezerért fog adni egy pólót. A legolcsóbb póló ára is tízezret kóstált, a számozott plakátoké pedig nyolcat (Aki szemfüles volt a városban a két választható poszter közül az egyiket egy kis csellel be tudta szerezni). 

Közben elfoglalta a színpadot a Dead Soul. Be kell valljam úgy jöttem le, hogy semmit nem tudtam a brigád munkásságáról, az előzetes információkból is csak annyit csíptem el, hogy illenek Ghost elé. Igaz ez? Nem feltétlen. Azt mondom, hogy a duó, ami most trió ként állt a színpadra, nem igazán hiányzott senkinek. Teljesen jól meglett volna a misére kiéhezett közönség akkor is, ha csak a Ghost játszik tegnap este. Az előzenekar zenéjében külön hátrány volt, hogy a két gitár + ének kombó mellé samplerről ment a dob, ami elől egyszerűen borzalmas kásának hatott. Nem tudom, hogy gondolták ezt az egészet, ráadásul még basszusgitár sem volt, hogy egy kellemes mély alapot hozzárakjon a zenéhez, amire mondjuk lehetne építeni valami alapot. Hamar túllendülve ezen a zenekaron irány a pult egy újabb fröccsért, utána pedig az első sor, hogy onnan figyeljük milyen áldást is osztanak ki ma ránk Lucifer legnagyobb tanítványai.

A svéd okkult rockerek az egyetlen olyan csapat, akiket még nem láttam élőben és hiányoztak a bakancslistámról. Eszméletlen nagy igényekkel és várakozással kezdtem el ordítani, mikor felcsendült az új album a Meliora első dala a Spirit. Itt ragadnám meg rögtön az alkalmat arra, hogy megemlítsek két fontos dolgot is. Az eszméletlenül magas jegyár mellett nem hittem volna, hogy ennyien kíváncsiak lesznek Papa Emeritus III-re és a Namless Ghoul-okra. Hatalmas pozitív csalódás volt, hogy ez a fajta muzsika ennyi embert össze tud hozni a horrorisztikus jegyár mellett is. A másik számomra abszolút meglepő dolog az a hangosítás volt. Gőzöm nincs, hogy mi történt. Már az ősz eleji Machine Head-en is azt mondtam, hogy  hmmm, nem is szar a hangosítás most elől. Akkor teljesen hallottam Mr. Flynn-t bár kicsit halkan. most azonban.... Nem tudom hova rakni azt ami történt, egyszerűen tökéletes volt a sound a legelső sorban is. Végig hallottam az összes hangszert és az éneket is kristály tisztán. Lehet, hogy lemezről ment az egész és azért volt ennyire élvezhető, ennyire király az egész? Nem hinném, de akkor is megemelem a kalapomat a ma esti hangmérnök előtt.

A zenekar a már megszokott setlisttől nem tért el, így aki egy kicsit utána olvasott, tudhatta, hogy mire is számítson az este folyamán. Igazi slágerparádéra, ahol az este fő irányvonulatát az utolsó, azaz a Meliora című album fogja képviselni. Alig vártam, hogy erről az albumról a kedvencem a From The Pinnacle To The Pit is felcsendüljön és nem is kellett sokat várnom rá. Egyszerűen az a basszus sound ami a lemezen is hallható élőben magával ragad és el nem ereszt az egész dal alatt. Mi az, hogy a dal alatt? Az egész este folyamán. A refrén közben pedig nem kell bíztatni a népet egyből heves ordítozásba kezdett mindenki. Az első albumot az Opus Eponymous-t első ízben a magyar közönségnek bemutató Ritual vezette fel. Mondhatjuk, hogy ez egy igazi Ghost sláger, amit mindenki ismer? Ahogy körbenéztem a teremben bátran kimerem jelenteni, hogy igen! Körülöttem azt láttam, hogy mindenki énekel vagy éppen a fejét rázza. 

Aztán persze idővel a süveges Pápa meglepett minket a kellemes tömjénnel is, amit bátran lengetett maga előtt. Ha nem lett volna elég a koncert elején gyújtott füstölök illata, akkor ez az adag füst biztos segített sok embernek, hogy transzba essen, hogy csak a misére figyeljen, semmi másra. Azonban, ha ez még mindig kevés lett volna (amit azért erősen kétlek) Papa segítségül hívott két gyönyörű magyar apácát is. A Bloody And Blood című szerzemény alatt a két hölgyike az első sorokban állókat kényeztette egy kicsit. Na, nem kell rosszra (vagy jóra) gondolni. Egyikőjük ostyát a másik pedig bort rakott/öntött a szánkba. Egyszerűen nem tudtam uralkodni magamon és az élményből én is kivettem a részem, mire pedig felocsúdtam a finom borból arra lettem figyelmes, hogy Papa előttem áll és két szemét rám szegezi, hogy vajon tényleg rendesen kortyoltam-e a borból. Meg kell mondjam, ritkán ír ilyet a férfi ember,de az a szempár egyszerűen ezzel a muzsikával megbabonáz és mikor visszajöttek a hölgyek ismét vettem az ostyából. Nehogy szó érje már a ház elejét....

Papa mellett fontos kiemelni az öt Namless Ghoult! Egyszerűen nem lehet a munkásságuk mellett szó nélkül elmenni. Gondolhatnánk, hogy ugyan miért fontos annyira egy hátul álló szintis, vagy egy olyan basszusgitáros/dobos, akikről azt sem tudjuk, hogy kicsodák. Azért mert ezek a zenészek olyan szikla szilárd alapot (basszus/dob) nyújtanak a két gitár és a szinti alá, hogy azt tanítani kéne. Nem lehet egyszerű dolog ilyen maszkokban ugrálni a színpadon, de a szellemek egy percre sem hajlandóak megállni. Arra lettem figyelmes a buli közepe felé, hogy folyamatosan az előttem álló "Tüzet" azaz a szóló gitárost figyelem Papa helyett. Egyszerűen nem lehetett levenni a szemed a srácról, vonzotta az ember tekintetét. Persze, akik középen álltak azok ugyan ezt mondhatják el a Pápáról is.

A harmadik Papa Emeritus egy rendkívül bohókás figura. Sokkal lazábbra van fogva a személyisége, az egyénisége, mint mondjuk az "őt" megelőző pápáé. Sokkal többet kommunikál a közönséggel, többet mókázik, jobban keresi a kontaktust az első sorokban állókkal. Sokak szerint ez így már nem az igazi, hallottam azt is, hogy cirkusz az egész és ez már nem az a Ghost, mint aminek indult. A fanyalgók számára tudnám javasolni, hogy parancsoljatok, mutatjuk az utat! Igen, arra hátra van a kijárat jó felé mentek...

A buli végeztével olyan csemegéket kaphatott a kiéhezett rajongó, mint a Jigolo Har Megiddo akusztikus változata, amiben csak három gitár és ének kapott szerepet, semmi egyéb. Emellett persze kaptunk még olyan dalokat, mint a Ghuleh/Zombie Queen klasszikus, a Mummy Dust vagy a koncertet záró Monstance Clock. Az biztos, hogy az este folyamán senki nem csalódott. Ez egy vérbeli, minden igényt kielégítő mise volt. Persze, én is mondhatnám, hogy miért nem volt Secular Haze vagy mondjuk Elizabeth, de igazából nem hiányzott egyik sem. Egy tökéletesen kerek estét kapott, aki ellátogatott a Barba Negrába. Nagyon remélem, hogy sikerült meggyőzni a svédeket, hogy érdemes hozzánk többször is ellátogatni. Béke, Szeretet, Metal

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.