RockStation

Venomous Concept - Kick Me Silly - VCIII (Season Of Mist, 2016)

Álomcsapat tekeri a darálót!

2016. január 18. - csubeszshuriken

venomous-concept-kill-me-silly-vciii-lp.jpgAz ahogy a Venomous Concept név és felállás megszületett, talán az egyik legszebb történet amit valaha halottam. Ugyanis egyszerre játszott benne fontos szerepet a pizza, a Poison Idea, a Black Flag, a sör és a Napalm Death. Vagyis majdnem az összes csodálatos dolog, ami jelentősen emelheti a lét minőségét ebben a kurva életben. A történet pedig úgy szól, hogy Kevin Sharp volt a Napalm Death The Art of Noise nevű körútjának turnésofőrje, ahol egyik este a buli után fogták magukat Shane Embury-vel, leültek pár sör és egy pizza mellé, elkezdtek együtt rajongani közös kedvenceikért, a nyolcvanas évek gyöngyszemeiért, és aztán elég hamar eljutottak ahhoz a kérdéshez, hogy vajon miért nincs még nekik közös zenekaruk. Ezután felhívták fészekfejű cimborájukat Buzz Osborne mestert a Melvins soraiból, agitáltak még az ügy mellett Danny Herrera dobosnak és abban az évben már meg is született az első Retroactive Abortion című lemez. Aztán most, tizenkét évvel később eme remek történet folytatódik tovább, mert itt a harmadik lemez aminek Kick Me Silly lett a címe.

Ami annak ellenére, hogy még csak január közepe van, ki merem jelenteni, hogy rendelkezik először is az év legigénytelenebb lemezborítójával. Ami egyben a legszimpatikusabb is, mert sejtésem szerint az anyag ezt a részét úgy leszarták ahogy van. Ez pedig nagyon punk! Mondjuk nincs mit csodálkozni ezen, ha például az albumhoz a hangját adó Brutal Truth frontember Kevin mindig viselt kalapját nézzük, ami szintén olyan mintha körülbelül négyszázszor esett volna a fejéről a színpad elé, ahol miután jól megtaposták, valószínűleg mindig kapott a mosógépben egy erős kilencven fokot. Mellette és kalapja mellett pedig ott áll a színpadon a második lemeznél a Melvins bőgősét leváltó Dan Lilker. Akiről az mellett, hogy körbe pengetett már mindent, amit egy élet alatt körbe lehet, szintén el lehet mondani, hogy nem egy glancolós gyerek. Mint ahogy Shane sem, aki itt a kivételesség kedvéért gitáron játszik, hogy ő se unja el már magát a basszuson basszus. Őt egészíti ki a másik gitáros John Cooke563121f0-venomous-concept-featuring-napalm-death-brutal-truth-alumni-reveal-new-album-details-track-streaming-image.jpg

Szóval, ha eddig nem lett volna a tiszta a kép, a Venomous Concept nem más mint egy álomcsapat. Akik habár a borítón lévő pomogács megrajzolását talán a véletlenre bízták, de a lemez többi részével egészen biztosan nem ezt tették. Mert az az első hangtól az utolsóig úgy horzsol, mint a durvább smirgli egy belső combon. Fogták szépen az összes, annál a bizonyos pizzánál és söröknél körbe rajongott lehetséges hatást, beledobálták őket egy darálóba és mint egy közös kéz szépen áttekerték rajta mind. Ahogy az előző két lemeznél is tették. Ami viszont az egyik változás lehet ezekhez képest, és engem is körülbelül annyira lepett meg, mint egy pulthoz ragadt, elkötelezett önpusztítót az ásványvíz íze, hogy vannak számok amikben önmagához képest egy egész dallamos éneket hoz Kevin Sharp. Például mindjárt az elején a Rise és az Anthem, illetve később a Farm Boy is ilyen nóták. Másik bandája a Primate lemezén hallottam tőle ilyesmi, tényleg éneknek nevezhető énektémákat, de azt ha nem is ezért, egy közepes anyagnak gondoltam. Viszont itt baromi jól állnak azoknak a daloknak, amik közül szintén az egyik a Rise, a másik a zseniális című Head On A Stick, ahol több más számmal együtt visszanyúlnak a múlt legszimplább punk himnuszainak témáihoz. Ezekből erre a lemezre pedig még az előző Poisoned Apple anyaghoz képest is több jutott most ebbe a kicsit több mint fél órába, ha az utolsó Rocket Science tízperces kattogását, mint az album lelazítását nem számoljuk bele a játékidőbe. Lelazítani pedig van mit. A Holiday In Switzerland faragatlan d-beat témája, vagy az olyan kétszáz százalékos grind nóták, mint a Human Waste és a Leper Dog nem tágítják, hanem feszítik az elmét, de azt szanaszét.

Fele Napalm Death. Fele Brutal Truth. Szóval a csalódást szinte egészen ki lehetett zárni. Mondjuk a Good Times végén az a gitárszóló, és az, hogy talán két szám is három perc fölé merészkedett valóban kicsit öreges, de ennyi veszettkutya vágta után, megértem, hogy van már igény a virtuózkodásra. Kíváncsi vagyok, hogy miben lesz más, vagy mivel lesz több a Lock Up szintén hamarosan érkező lemeze, ahol most szintén Kevin Sharp acsarkodik majd a kalapja alól a mikrofonnál. De annak megjelenése előtt még tart a Venomous turné, ami január 21-én Bécsben közelíti meg az országhatárt és mindannyian sajnálhatjuk, hogy ha nem leszünk ott, mert ezzel a lemezzel és a hazai Blackmail zenekarral közösen ezek a fickók tuti minden arcot kicsit megmarnak majd.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr788280372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum