Végre valahára elérkezett február hatodik napja, amely a lengyel MGLA koncertje miatt volt számomra kiemelt dátum, már jó pár hónapja. A tavaly megjelent Exercises in Futility című mesterművük, illetve az előtte megjelent lemezeik egy olyan bandát mutatnak be, amely hosszú idő óta az egyik legeredetibb zenét játszó formáció ebben a stílusban. Kíváncsian vágtunk neki a haverokkal, az útnak, hogy a Dürerben végre hallhassuk ezt a király bandát és három hazai előzenekarát élőben.

Sajnos kicsit csúsztunk, ezért amikor megérkeztünk a Svoid már javában tolta a fekete folklórt a jó népnek. To Never Return című anyaguk nekem kifejezetten tetszett. Emiatt is nagyon kíváncsi voltam élőben a Svoid-ra, de sajnos a hangosítás, illetve annak minősége miatt szemernyi esélyem sem volt arra, hogy mélyebben elmerüljek a muzsikájukban. Hangsúlyozom ez egyáltalán nem a zenekar hibája, mivel ők eléggé rendben tolták a dolgot, viszont a gitárból sok minden nem "szűrődött" ki a közönség felé. Két cimborám említette, hogy pár hónappal ez előtt Pozsonyban, a Mayhem előtt sikerült már végignézniük őket jó hangosítással és ott totál rendben volt a produkció, sőt kifejezetten hangulatos műsort nyomtak. A következő percekben a vásárfiát felvonultató asztal, a dohányzó helység és a sörpult által határolt mágikus bermuda-háromszög területén vesztegeltem és annyira elkalandoztam, hogy sajnos a Dunkelheit produkciója teljesen kimaradt. Amikor visszaértünk a terembe már a Lepra szórta az átkot minden jelenlevőre, nemtől, kortól függetlenül. Kicsit már jobb hangzással és gyertyatartókkal emelték az est fényét és hangulatát. A produkció végét egy Mayhem feldolgozás, a De Mysteriis Dom Sathanas zárta, amit a Svoid énekesének közreműködésével pakolt az arcunkba a Lepra legénysége.

Ekkor már elég jól megtelt fekete fém imádóval a kis terem, mindenki az est fő attrakcióját várta. Én is reménykedtem hogy az utolsó produkcióra már a hangosítás is pöpec lesz és úgy összeszarjuk magunkat a MGLA zseniális muzsikájától, hogy a bőrnadrágunk atomjaira szakad, de sajnos nem így történt. A lengyel srácok jöttek, elkezdték és tolták hangulatos és gonosz zenéjüket, csak éppen a leglényegesebb dolog nem jött át. A két gitár. Ugyanis, amint azt mindenki tudja a banda egyik védjegye a két gitár adta lehetőségek rendkívül ötletes felvonultatása. Sajnos az énekes gitárjából baromi keveset lehetett hallani, ráadásul a dob iszonyatosan hangos volt és ez még jobban elnyomta azt a kis összhangot is, ami átszűrődött. Több helyről is megpróbáltam hallgatni a produkciót, talán előrébb egy picit jobb lehetett a hangzás az alapok miatt. Amúgy a közel egy órás lengyel rituálé gyorsan elröppent, ahogy a közönséget figyeltem, mindenki élvezettel nézte és hallgatta a csuklyás, arctakarós négyes fogatot. Természetesen a legnagyobb tapsvihar és ováció az utolsó lemez "sláger" nótáit kísérte. Mindent összevetve a koncert akár király is lehetett volna és természetesen voltak akiknek az is volt, de sajnos én és a haverok kicsit keserű szájízzel távoztunk a koncert végeztével. Remélhetőleg legközelebb minden passzolni fog, hogy egy ilyen kaliberű bandához méltó koncert keretein belül, egy felejthetetlen élményt nyújtson az odalátogató publikumnak. Köszönöm a szervezőknek, hogy összehozták nekünk ezt a szombat esti rituálét és felvonultattak négy remek bandát az est folyamán.