Jó néhány, passzivitásban eltöltött év után ismét egyre gyakrabban hallat magáról az ezredforduló táján virágzó hazai prog metal színtér egyik túlélője, az Age Of Nemesis. Persze ez az aktivitás is viszonylagos, viszont lassan, de biztosan új stúdióanyaguk is készül a rendszeres koncertezés mellett. Fábián Zoltán gitárost, fő dalszerzőt a pár héttel ezelőtti Backstage Pubbeli fellépés után faggattuk arról, mi mindenre számíthatunk a zenekartól a közeljövőben. (Fotók: T. Erika)
Tavaly december óta kéthavonta koncerteztek a budapesti Backstage Pubban. Az elgondolás nyilván az, hogy minden alkalommal más és más programmal álljatok ki: egy-egy teljes album eljátszása, ritkán műsorra tűzött dalok, esetleg feldolgozások. Mesélnél bővebben erről?
Ebben nincs több, kb. ezek a célok. Minden az általunk ráfordítható időtől függ. Tavaly, év végén pl. eljátszottuk a teljes Terra Incognita albumot, ami így, teljes egészében a 2002-ben megtartott lemezbemutatón hangzott csak el. De leporoltuk szinte a teljes első albumot is, melyről szintén csendült már fel pár "ritka darab"... Lehet, hogy hívunk esetleg vendégeket is, ez majd kialakul.
Mi minden történt a zenekarral az utóbbi években? Úgy vettem észre, nem vittétek túlzásba a fellépéseket, és egyébként sem mutattatok túl nagy aktivitást.
Látszólag semmi. Úgy tűnik, nem volt igényünk arra, hogy aktívan működjünk. Mindenki elfoglalt... És hát valljuk be, ez a műfaj sohasem tartozott a legnépszerűbbek közé. Személy szerinti tapasztalatom, hogy még aktív(abb) korszakunkban is évről-évre egyre kisebb volt az érdeklődés. Ez nem nagyon lelkesíti az embert, főleg, hogy ez a műfaj azért igényli a befektetett munkát, időt, a gyakorlást. Ha folyamatosan ráfizetsz és a töredékét sem kapod vissza annak, amit befektetsz, könnyen megszűnhet a mágikus energia körforgás a zenész és hallgató között. Aztán, miután szinte véletlenül (melyek persze nincsenek állítólag), kialakult ez a felállás a Scenes From '99 D.T. Tribute zenekarból, úgy döntöttünk, megint aktivizáljuk magunkat a lehetőségeink függvényében. Nem volt túl sok S.F.99 koncert, de az utolsókon, már elővettünk pár AoN dalt is. Közben próbáltunk új dalokat is írni. Próbáltunk, költözködtünk, próbáltunk, költözködtünk, próbáltunk, tanultuk, gyakoroltuk, javítgattuk a régi dalokat, kísérleteztünk újakkal. Ha kész lenne az új album, azt is mondhatnám, hogy utolértük magunkat. Úgyhogy mégsem igaz, hogy semmi...
Reálisan nézve milyen elképzelésekkel és tervekkel működhet ma idehaza egy közel húsz éves zenekar?
Ez a dolog szerintem csapatonként, műfajonként változó. Kinek, mit, hol, miért, vagy ha tetszik: mennyiért... Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni. Ez a professzionális zenekaroknál működik így persze. Azt be kell látni, hogy egy zenekar csak akkor számít profinak, ha anyagilag el tudja tartani tagjait, stábját a koncertekből, jogdíjakból… stb. Attól, hogy valakik jól játszanak a hangszereiken, még nem profik. Ha ezt be tudja látni az ember, sőt el tudja fogadni, akkor nincs nagy baj. Olyan tervek kellenek, melyeket a lehetőségeidhez tudsz igazítani. Nem tilos persze nagyot álmodni, csak nem mindig és nem mindenkinek jön be. A nehéz csak az, hogy a közönség, a zenéd szubjektív megítélése mellett, mely, ha esetleg pozitív is, a tényleg profi produkciókhoz próbál hasonlítani... olyanokhoz, amelyek nekik mostanra már napi szinten elérhetőek, ám azok a produkciók költségileg nekünk viszont elérhetetlenek, teljesíthetetlenek. Lehet próbálkozni, de ha nincs az összes égtáj irányába szerteszéttalicskázni való pénzed kamionszámra, ha nincs kapcsolatrendszered, pár barátod jó helyeken, akkor még mindig jobb, ha inkább lelkes "amatőr" maradsz. Szerintem. De az is lehet, hogy ez hülyeség...
Kiss Zoli énekes a legelfoglaltabb közületek. Mennyire jelent nehézséget a különböző formációinak "menetrendjét" összeegyeztetnie?
Zoli zenekarainak számát összevetve az elmúlt évekkel, kijelenthetjük, hogy tökéletesen meg tudja oldani ezt a jelentéktelen problémát. Ám a többi tag is igen elfoglalt, rajtam kívül mindenki játszik más zenekarokban is és azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mindenki ugyanúgy, ugyanannyit gürcöl a megélhetésért, mint mondjuk a hallgatóságból, a publikumból bárki. Legközelebb ezek alapján kéretik a zenekar "aktívsági besorolását" megállapítani... :)
Készül-e új albumotok? Emlékszem, pár éve játszottatok friss dalokat az akkori koncertjeiteken. Ezeknek mi lett a sorsa?
Ha lassan is, de igen. Egy újabb koncept sztori a változatosság kedvéért. Mely most földhözragadtabb, ám paradox módon a Földtől még inkább elrugaszkodottabb lesz, mint mondjuk a Terra Incognita. A dalok 70%-ban megvannak, a sztori, a szövegek vannak éppen esztergálás alatt. Nagyon lassan haladnak a dolgok, sokszor állnak is. Mondhatni, nagyon nehéz szülés. Azért némelyik dal majdhogynem kész van. Amiket játszottunk már koncerten azok is fellelhetőek lesznek a sztoriban, legfeljebb kisebb-nagyobb módosításokkal... vagy esetleg bónuszdalként, ha mégis kiesne valamelyik valami véletlen katasztrófa okán. Mindent egybevéve, ha elkészül, remélem, mindenki elégedett lesz.
A külföldi kiadóval való együttműködést hogyan foglalnád össze? Mi a történet fő tanulsága, tapasztalata?
Igazából csak addig tudtunk együttműködni, míg a megjelenésekről tárgyaltunk, kijutottak a masterek, borítók, míg kijöttek az albumok. Ezek után, tudtommal egyszer sem volt semmiféle elszámolás. Nehezen jöttek kérdésekre válaszok... Ugyanakkor én sem tudtam a mai napig befejezni az instrumentális projectet, melyet kiadtak volna. A tanulság az, hogy igazán csak akkor érdemes külföldben gondolkodni, ha koncertezel is külföldön. De akkor ki keres az itthoniakra? Mert először azért nem fizetnek majd halálra. Ha ezt nem tudod vállalni, csak egy jó lehetőség, hogy talán többen hallják a zenédet. Itthon meg jól hangzik, hogy külföldi kiadónál... Aaaztaaaa. Nem akarom ezt alábecsülni azonban, mert persze iszonyatosan sok munka volt benne, hogy létrejött, meg ilyenek, de az meg ugye kit érdekel?
Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek első felében igen erős és aktív prog rock / metal színtér működött hazánkban. Milyen emlékeid vannak azokból az időkből?
Most mondhatnám, hogy hú, azok voltak ám a szép idők! Bár az igaz, hogy amúgy szép idők voltak, de a stílus már akkor sem tartozott a legnépszerűbbek közé. Nem mindig volt őszinte minden mosoly. Már akkor sem jártak annyian koncertekre. Bár az akkori nézőszámoktól szerintem ma, mindenki felugrana örömében a holdig... Ha az mond valamit, hogy ezekkel a bandákkal közösen még vidékre is elmerészkedtünk... De persze, egy korszak volt, barátkoztunk, figyeltük, hallgattuk egymást, tettük, amit akkor tenni tudtunk. Hittünk benne, bizonyítani akartunk. Mindenki. És szerintem bizonyítottunk is.
A jelenkori Prog Heaven fesztiválokon már zömmel a fiatalabb korosztály képviselteti magát (na meg egyes régi arcok mostani zenekarai). Van köztük olyan előadó, akit különösen nagyra tartasz?
Én Mindenkit nagyra tartok, aki a dolgok nehezebbik végét is képes megfogni, vállalva a sokkal keményebb munkát, esetleg a kevesebb elismerést minden szinten. Mindenkit, aki a mai, mondhatni még ínségesebb időkben is a zeneibb, szövegileg gondolkodósabb utat választja. Hovatovább mindezek művelése mellett, pluszban még meg is mer szervezni egy ilyen fesztivált. Az, hogy vannak újabb és újabb zenekarok ebben a stílusban, külön öröm. Nem emelnék ki senkit, Mindenkinek örülök! Nagyon köszönjük, hogy idén mi is kaptunk lehetőséget!
A mai mezőnyből mely zenekarok vannak leginkább hatással Rád, mint zenészre és dalszerzőre?
Igazából nem mindig jó, ha az emberre dalszerzőként vannak hatással más produkciók, mert hamar behajítanak a megfelelő skatulyába... Esetleg plágiummal vádolnak, netán még hasonlítgatni is kezdenek. Ez nem hiányzik. Zenészként néha nehéz kikapcsolni a "némá-miketfognakezekitt" üzemmódot, de nagyon megéri, ha sikerül. Én megpróbálom "lélekre venni", érzelmileg dolgozni hagyni magamban mások zenéit... Ha ez működik, teljesen mindegy, hogy milyen stílus, mezőny, vagy bánomisén. Hogy egy prog metálnak beállított stílusú zenekarban játszó "zenészembör" csak prog metált hallgat, az bizony téveszme. De ha annyira, ha mégis csak a prog mezőnyre kell hagyatkoznom, akkor a Haken, vagy John Mitchell több projectje is szóba jöhet (Lonely Robot, It Bites, Arena..) Úgy látszik most inkább az angolok a nyerők nálam...
A mostani Internet-korszakban egyre-másra kerülnek fel a különböző fájlmegosztó oldalakra és terjednek el egészen korai, eredetileg kazettán kiadott felvételek. Várhatóan az Age Of Nemesis tagság kezdeti bandáinak demói is fel fognak bukkanni ilyen helyeken, ha eddig nem bukkantak volna fel. Mennyire számítanak beszédtémának ma a közönség körében a Jericho, a Belfegor stb. dolgai? Szoktatok a rajongókkal ezekről beszélgetni?
Érdekes módon a legutóbbi bulink után volt már a harmadik alkalom, mikor szóba jött ilyesmi (ismét a saját nevemben nyilatkozom... Jerichoval kapcsolatos dolgokat említve). Ritkán, de megesik. Én nem nagyon foglalkozom ezekkel az oldalakkal, de egy kedves régi barátomtól én is hallottam róla. Amúgy a videó megosztón is elég sok ilyen dolog fellelhető. Van fent Classica, Belfegor, Jericho, Wellington – de ezek lezárult korszakok mindannyiunk zenei előéletéből. Ha valaki úgy érzi, hogy meg akarja osztani ilyen formában a "kincseit", tegye. Engem személy szerint nem zavar. Amúgy titokban (és kevés szabadidőm miatt ritkán) dolgozom egy háromalbumnyi zenét tartalmazó antológián, mely tartalmazza a Jericho három fő felállásának dalait... Ez, most még csak saját szórakozásra szánt, amolyan "mi lett volna, ha jobban tudtunk volna zenélni" kísérlet. Némelyik dal egészen érdekes módon jól hangzik, miután kigyógyítgatom a gyermekbetegségekből. Ki tudja, ha egyszer elkészül ez a 38 dal, talán majd az egész Jericho sztori ilyen oldalakon fog kikötni... Ez még a jövő, ja, nem, ez a MÚLT zenéje. Most inkább az új dolgokra kell koncentrálni.
