Bő egy hónapja, a Gorguts legutóbbi budapesti koncertje alkalmával az est egyik színfoltját a nyitózenekar, az olasz Nero di Marte jelentette. A banda stílusában egyszerre van jelen a klasszikus, a kortárs progresszív, és az extrém underground zene, ami szavakkal nehezen írható körül precízebben, ám annál izgalmasabb hallgatnivalót takar. Az amerikai származású frontember, Sean Worrell állt rendelkezésünkre röviddel a fellépés után.
Először Luc Lemaytől hallottam rólatok pár éve. Akkor azt mondta, hogy számára az egyik legizgalmasabb fiatal zenekar vagytok, és hogy ő maga hívott meg benneteket a Gorguts akkori amerikai turnéjára. Most ezek szerint másodszor túráztok velük.
Sean: Így van, és nem is lehetnénk boldogabbak emiatt! Hatalmas rajongói vagyunk a Gorgutsnak, ami talán érződik is a zenénken valamennyire, ami a komplexitást és a hangulatot illeti. Vannak bizonyos közös vonásaink, amelyek talán nem tükröződnek a zenében, de mindannyian nagyon szeretjük a kortárs klasszikus vagy éppen az ambient irányzatot.
Elmondható, hogy a baráti viszony is kialakult a két zenekar között?
Sean: Igen, persze, már három éve jó barátok vagyunk Óriási élmény volt, hogy megismerkedtünk Luc-kel, Colinnal, Kevinnel és Pattel, na meg John Longstreth-tel is, aki már nem tagja a Gorgutsnak, de a közös turnén ott volt.
Igen színes ez a mostani turnécsomag!..
Sean: Érdekes ez a dolog. A Dysrhythmiával együtt mi vagyunk az este csodabogarai, náluk ráadásul nincs is ének. De a Gorguts is egy különc death metal banda. Aki tipikus death metalt hallgat, annak valószínűleg különös, amit játszunk. A visszajelzések viszont csodálatosak! Még ha dallamosabb is a zenénk, el tudjuk juttatni szélesebb közönséghez. Úgyhogy ez egy jó összeállítás. Sőt, nálunk a dallamosságot disszonáns és ambient elemek ellenpontozzák. Ez is csak zene, de minden benne van.
Konkrétan kiket tekintesz a fő hatásaitoknak?
Sean: Ami engem illet, mostanában nemigen hallgatok metalt. Igaz, a többiek sem. Rendkívül válogatósak vagyunk a metal műfajban. Inkább kortárs klasszikusokat hallgatunk: Giacinto Scelsit, Stravinskyt, Pendereckit, Sosztakovicsot… Vagy éppen Bartókot, ha már úgyis Magyarországon vagyunk! Aztán rengeteg rock zenét, progresszív irányzatokat, kísérletezős dolgokat… Azt, hogy kik hatnak ránk manapság, elég nehéz volna megmondani. Sok-sok éve lehet, hogy igen konkrét hatásokra kezdtünk el zenélni, de mára szerintem megtaláltuk önmagunkat, és a saját hangzásunk van ránk hatással, azt visszük el a legkülönbözőbb irányokban. Vannak zenekarok, amelyeket mindannyian hallgatunk. Ilyen a King Crimson, a Tool, a Gorguts, az Ulcerate, vagy a Deathspell Omega, hatásoknak azonban nem feltétlenül nevezném ezeket.
A legtöbb dalotok szövege olasz nyelven íródott. Miért?
Sean: Nos, a legtöbb szövegünket én írom, a többit pedig a másik gitárosunk, Francesco, aki eleve olaszul ír, míg én angolul. Néhány szöveg olaszul sokkal költőibbnek hat, ezért úgy döntöttünk, inkább az olasz nyelvvel próbálkozunk. Ráadásul így a mondanivaló sem torzul. A legutóbbi albumon is a két olasz nyelvű szám a legérzelmesebb, hiszen ez a mi közös nyelvünk.
Neked angolul vagy olaszul könnyebb írni?
Sean: Számomra nincs különbség a kettő között. A szüleim mindketten amerikaiak, de Olaszországban születtem, és kétnyelvűnek neveltek.
Mi a Nero di Marte név jelentése? Miért ezt választottátok?
Sean: A „nero di marte” egy festék neve, amelyet a huszadik század óta használnak a festészetben. A zenekarnév Francesco ötlete volt, aki festőként is rendkívül tehetséges, és maga is elkezdte használni ezeket a festékeket: nero di marte, rosso di marte… A fekete festék színe minden más színt elnyel, úgyhogy zenekarnévként is találónak éreztük, főleg mivel egyetlen zenei stílus sem ugrik be róla. Minden lehetőséget megnyit előttünk, szóval a jövőben is azt csinálhatunk, amit akarunk.
Mennyire számít ismert és elismert művésznek Francesco? A borítóitokat is ő alkotta?
Sean: Vannak kiállításai Olaszországban, és mostanában kezd ismertté válni. Mindenképpen nézz utána, mert szerintem roppant tehetséges és kreatív! A http://francescodadamo.com oldalon fent van az összes festménye, amelyeket meg is lehet vásárolni. A borítóinkat nem ő készítette, hanem egy Alex Eckman-Lawn nevű philadelphiai illusztrátor, aki szintén kiváló a szakmájában. A jövőben persze megpróbáljuk majd Francescót is bevonni.
Mostanában feltűnően sok egyedi hangzású zenekar érkezik Olaszországból: Fleshgod Apocalypse, Adimiron stb. Mi lehet a titok? Beszélhetünk önálló olasz underground zenei színtérről?
Sean: Sajnos azt kell mondanom, hogy Olaszországban a zenei színtér lejtőn van. Ugyanakkor, miután nincs valódi színtér, az elszigeteltségben élő emberek együtt különleges zenekarokat alakítanak. Szerintem ennyi a titok. Az elszigeteltség sajnálatos dolog, mégis ki lehet belőle hozni valami pozitívat. Mára a fesztiválok és a koncerthelyek száma underground szinten is visszaesett. A mi városunkban, Bolognában azelőtt pezsgett a zenei élet, ma meg alig van pár hely, ahol játszani lehet, és a zenekarok számához képest ez borzasztóan kevés. Az a néhány banda, amelynek Olaszországon kívül is sikerül ismertté válnia, emiatt különleges.
Van remény arra, hogy idővel mindez jó irányban változik majd?
Sean: Amire szerintem valóban szükség van, az a jó zene. Ha egyre több lesz jó zenéből, márpedig ez remélhetőleg be is fog következni, egyre többen járnak majd koncertekre, és egyre több klub nyílik. Nehéz volna jósolni, de kívánom, hogy jobbra forduljon a helyzet.
Mely olasz bandáktól várható szerinted a következő nagy dobás?
Sean: Az olasz bandák sok szempontból eleve hátrányból indulnak a nemzetközi zenei színtéren. A Storm{O} zenekarról viszont rövidesen hallani fogunk. Itt van már a kanyarban az új albumuk, és óriási lesz!
Legutóbbi albumotok 2014-ben jelent meg. Mikorra várható a következő?
Sean: Rengeteg anyagunk halmozódott fel, amelyet megpróbálunk rendszerezni. Vannak egészen új dalaink, és vannak korábbiak is, amelyek a legutóbbi albumról maradtak le. Ez összesen közel kétórányi zenét jelent. Folytatjuk a zeneírást, és meglátjuk, mi illik össze, mert a meglévő anyag elég vegyesen szól. De nálunk ez mindig így megy. Különböző irányzatokban gondolkodva írunk. A hangzás igen sötét, teátrális és pszichedelikus lesz. Ritmikailag az előző lemezekhez képest is bonyolultabb dolgokra lehet számítani. Szóval már alig várjuk, hogy hazatérjünk Olaszországba…
A „teátrális” szerintem igen találó szó a zenétekre!..
Sean: Elég fura hangom van, de bízom benne, hogy ezzel tudom néhol a teátrális hatást elérni. A hangulatról jutott ez eszembe, ezért gondolom teátrálisnak.
http://www.nerodimarte.com
https://www.facebook.com/nerodimarte
