A Who frontembere, Roger Daltrey a hetekben egy heves vitát robbantott ki azzal a kijelentéssel, miszerint a legendás brit rockbanda nem fog több nagylemezt készíteni, ugyanis a jelenlegi zeneipari helyzetben lehetetlen lenne visszahozni az abba beleölt pénzmennyiséget. "Biztosan nem fogok azért pénz kidobni, hogy ingyen hallgathassák a zenémet" - mondta az énekes. Daltreynak igaza lehet ebben-abban, de ha belegondolunk, hogy már a régi időkben sem mindig volt előtérben a gazdasági érdek a zenészek a kreativitásához mérten. Volt, hogy a tökéletességre való törekvés nem egy álmatlan éjszakát okozott az önmagukat (néha jogosan) hatalmas művészeknek képzelő zenészek támogatóiknak, kiadóiknak. Következzen hát egy lista a rocktörténelem tíz legdrágább nagylemezéről a Teamrock.com cikke alapján.
10. AC/DC – For Those About To Rock (We Salute You) (1981)
Már az első jelek sem éppen arra utaltak, hogy a Back In Black utódjának felvételei egyszerűek lesznek az AC/DC számára. Ugyanis a zenekar hihetetlenül kényes producere, Mutt Lange tíz napot töltött el csak azzal, hogy megtalálja Phil Rudd számára a lehető legtökéletesebb pergőhangzást. Majd a tíz nap után arra jutott, hogy a Párizsban kibérelt stúdió egyáltalán nem is alkalmas erre a célra. Három másik stúdiót is kipróbált a cél érdekében (sikertelenül), mire Lange megállapította, hogy a zenekar a legjobban abban a próbateremben szólt, amelyben a először megmutatták neki az új anyagot. Míg a Back In Black felvételei hét hét alatt megvoltak, a For Those About To Rock... -nak három hónap kellett, hogy elkészüljön, ami természetesen próbára tette Malcolm és Angus Young türelmét, nem is beszélve a felemésztett pénzmennyiségről. Amikor végre teljesen elkészültek a felvételekkel, Malcolm Young a következőt nyilatkozta a dolgokkal kapcsolatban: "Nem hinném, hogy bárki - még a zenekart, vagy a producert is ideértve - meg tudná mondani, hogy jól hangzott, vagy sem. Már mindenkinek elege volt."
9. My Bloody Valentine - Loveless (1991)
A Creation Records eredetileg úgy tervezte, hogy a dublini székhelyű noise-pop brigádnak, a My Bloody Valentine-nak körülbelül öt nap kell majd ahhoz, hogy szalagra rögzítse a második nagylemezét: csúnyán tévedtek. A perfekcionista frontembernek, Kevin Shieldsnek ugyanis egy nagyon különleges víziója volt arról, hogy az új anyagnak hogyan is kellene megszólalnia és ebből nem is volt hajlandó engedni. Végeredményben az albumot két év alatt sikerült nagy nehezen elkészíteni, mely alatt Shields és társai nem kevesebb, mint tizenkilenc stúdióban fordultak meg a legtökéletesebb végeredmény érdekében. A végső csekk körülbelül 250 000 fontra rúgott, ami egy kis független kiadó számára nem kis kiadás lehetett - habár Shields azt állította, hogy ezt a költséget a kiadó tulaja, Alan McGee áldozta be az ő részükre. Akárhogy is legyen, a megjelenése után a Loveless kiérdemelten kapta meg a mestermű titulust és a Creation is hamarosan kilábalt az anyagi mélypontról, miután McGee leszerződtette a világhírnév küszöbén álló Oasist.
8. The Beatles - Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band (1967)
Az egyik legfontosabb, legnagyobb hatású és kereskedelmileg az egyik legsikeresebb rockalbum, amit valaha kiadtak. A The Beatles nyolcadik albuma az egyik legdrágábban elkészített lemez volt annak idején. Ekkoriban a The Beatles már visszavonult az élő fellépésektől, egyedül a stúdióban alkottak, így kihasználhattak minden kreatív opciót, amit csak lehetett, mivel ezeket a dalokat már nem kellett élőben előadniuk egyszer sem. A zseniális producerrel, George Martinnal karöltve a négyes 55 órát töltött el csak a Strawberry Field Forever felvételeivel, majdnem annyit, amennyi idő alatt az egész első lemezüket rögzítették pár évvel azelőtt. A dal sikerén felbátorodva (amit végül le is hagytak a következő nagylemezről) további hat hónapot töltöttek el a Bors Őrmester koncepciójának felépítésén, mely alatt az unatkozó Ringo még sakkozni is megtanult. A kísérletezés végül jól sült el, a Sgt. Pepper 27 hétig figyelt a brit albumeladási listák tetején, az USÁ-ban pedig 15 hétig volt hasonló pozícióban.
7. Queen - A Night At The Opera (1975)
Az 1974-es Sheer Heart Attack sikerén felbuzdulva a Queen a negyedik nagylemezének azzal a szerény célkitűzéssel állt neki, hogy elkészítik a saját Sgt. Pepperüket. A cél érdekében a banda hat különböző stúdióban dolgozott, melyek közül sokszor egyszerre háromban is folyt a munka. Freddie Mercury elhíresült kijelentése szerint a Bohemian Rhapsody egyik részében nem kevesebb, mint 180 éneksáv található. Amikor az EMI fejesei hallották a végeredményt, az egyik öltönyös kifakadt: "Mi a franc ez? Megőrültetek?" Ennek ellenére Mercury hajthatatlan volt: habár az A Night At The Opera felvételei a legendák szerint 40000 fontba (mai áron ez félmillió fontot tesz ki) kerültek, mellyel az egyik legdrágábban elkészített lemez címét is elnyerte, a Queen mégis ezzel a koronggal ért fel először a brit listák csúcsára, melyről az énekes csúcsalkotása, a Bohemian Rhapsody több, mint hétmilliós eladással büszkélkedhetett.
6. The Darkness - One Way Ticket To Hell… And Back (2005)
Ha az A Night At The Operával a Queen túl akarta szárnyalni a Sgt. Pepper sikerét, akkor a lowestofti The Darkness a második albumával a Queen mesterművének sikerét akarta lemásolni. A világszerte ötmillió példányban elkelt (mintegy 20000 fontért felvett) debütlemez, a Permission To Land sikerei után Justin Hawkins zenekarának a második korong felvételeire jóval nagyobb pénzügyi hátteret tudtak biztosítani. "Megvolt számunkra az idő és a pénz luxusa is, így azt csinálhattuk, amit csak akartunk." - mondta Hawkins. Ebből kifolyólag a The Darkness felbérelte a Queen producerét, Roy Thomas Bakert és kitűzték célnak azt, hogy amit érdemes megcsinálni, azt érdemes túlszárnyalni is. Az egymillió fontos költségen a zenekar 37 dalt rögzített a lemezhez, némelyik szerzemény 160 külön gitársávot tartalmazott. Ezután megbízták Bakert, hogy szerkessze össze a mintegy 400 analóg szalagot röpke tíz dalba. És hogyan is hangzott a végeredmény? Kb. mint ahogy a kokain tűnik el az orrlyukakban... a The Darkness karrierje pedig hamarosan földbe is állt.
5. Foo Fighters - One By One (2002)
Amikor csak az album demói egy millió dolcsiba fájnak, már sejthető, hogy a végeredmény is egy jó vastagon írt csekken lesz csak feltüntethető. A Foo Fighters negyedik albumának felvételei már eleve kicsit nehézkesen indultak, mivel a zenekar csupán két hónappal Taylor Hawking dobos londoni drogtúladagolása után már együtt próbált. A banda eltöltött egy fél évet azzal, hogy felvegye a 29 dalt, majd rájöttek, hogy a készülő lemez egyáltalán nem is lesz olyan jó, mint várnák. A zenekaron belüli viták egy ponton eljutottak arra a szintre, hogy Dave Grohl majdnem feloszlatta az általa alapított bandát, de egy kis szünet - és egy Queens of the Stone Age-es dobolós kaland után - végül befejezték a lemezt. Így utólag Grohl is beismeri, hogy arról a korongról csak négy dal üti meg a szintet. "Nem volt a legbüszkébb pillanataink egyike." - nyilatkozta később az énekes.
4. Fleetwood Mac - Tusk (1979)
Az 1977-es Rumours hatalmas sikerei után teljesen érthető, hogy a Fleetwood Mac valamennyire elvesztette a fonalat a folytatás mikéntjével kapcsolatban. A drogok, a 'kreatív különbségek' és a szeszélyes viselkedés megnehezítette az egész felvételi folyamatot. A stúdióköltségek akkor nőttek meg drasztikusan, amikor a zenekar kitalálta, hogy egy dupla lemezt akarnak inkább készíteni. Nem beszélve arról, hogy a csapat ragaszkodott ahhoz, miszerint a stúdiózást a Los Angelesbeli, egyébként legendás Village Recorderben akarják letudni. A megjelenése idején a Tusk átvette a 'Valaha Készített Legdrágább Album' címét az A Night At The Operatól, mivel a költségek megközelítőleg 1,4 millió dollárra rúgtak. El is kelt belőle 4 millió egység csak az USÁ-ban, ami nem rossz teljesítmény, kivéve, ha azt nézzük, hogy a zenekar előző lemeze a Rumours több, mint 20 milliós példányszámot ért el.
3. Korn - Untouchables (2002)
Mivelhogy sosem a szerénységükről voltak híresek, a Korn büszkén világgá kürtölte, hogy az ötödik nagylemezük felvételei megközelítőleg 4 millió dollárba kerültek. Ez mind persze főleg az akkoriban teljes luxust élvező zenekar életmódjának köszönhető és annak, hogy egy 15 fős stábot tartottak maguk mellett a felvételek teljes ideje alatt. Miután az angol sajtónak megmutatták a végösszeget, a basszer Fieldy részletezte is a cechet: "Elmentünk Phoenixbe és kibéreltünk öt házat, darabját 10000 dollárért négy hónapra. Eljöttünk LA-be és kibéreltünk még öt házat szintén 10000 dollárért négy hónapra. Elmentünk Kanadába és kibéreltünk egy házat 8000 dollárért. De ez csak egy hét volt, nem egy hónap." Az album az egész meggyőző ötmilliós példányszámban kelt el, ami egész szép is lenne, ha az elődje, az Issues nem 13 millióval kezdett volna annak idején (persze erre rájátszik az is, hogy a lemez anyaga a megjelenés előtt két hónappal már kiszivárgott az Internetre).
2. Def Leppard - Hysteria (1987)
Senki sem tudja pontosan, hogy mennyibe került a Def Leppardnak, hogy felvegye a nagy sikereknek örvendő Pyromania utódját, de a gitáros Phil Collen elárulta annak idején, hogy a sheffieldi zenekarnak ötmillió darabot kellett eladnia ahhoz, hogy egyáltalán nullára kihozzák a költségeket, szóval biztosan nem egy kétfilléres akció volt a dolog. Sok zenekaron kívüli tényező is nehezítette a felvételeket, leginkább a dobos Rick Allen autóbalesete, mely következtében elveszítette az egyik karját. Így egy egész évnyi, a Mealoaf producerrel, Jim Steinmannal elkészített munkát kukáztak ki, amikor a régi ismerős Mutt Lange visszatért, hogy mentse, ami még menthető. Lange perfekcionizmusát mi sem mutatja jobban, hogy csak az Armageddon It keverésével három hónapot pöcsöltek, ami az egész lemez csupán ötödik kislemeze lett. A részletekbe túlzottan is belemenő munkának végül egész busás jutalom lett a eredménye, mivel a megjelenése idején nem kevesebb, mint 25 milliós darabszámmal került be a rockzene nagykönyvébe.
1. Guns N' Roses - Chinese Democracy (2008)
Akárkinek akármi is legyen a véleménye a Chinese Democracyról, mint művészeti alkotásról, egy biztos: soha, senki nem fog tudni még egyszer ennyi pénzt költeni egy albumra. A terjedelmes Use Your Illusion dupla korongjának utódja a már viccnek számító 14 évig készült és a Geffen Records nem kevesebb, mint 13 millió dollárt költött el csak a produkciós kiadásokra. De ha belegondoltok, hogy csak a stúdió kibérlése havi 50000 dollárba került, a gitár technikusok havi 6000 dollárt kerestek, az album felvételeiért felelős szoftver fejlesztője pedig havi 25000 dollárral lett gazdagabb, máris kicsit jobban összeáll a kép. Ezek mellett persze voltak még egyéb költségek is, amelyek nem voltak beleszámítva az eredeti kiadásokba. Például ki tudja, hogy mennyibe került a Buckethead által kért tyúkól, amiben a felvételeket készítette, vagy Axl Rose Yoda becenevű személyes guruja, akinek minden dalhoz hozzá kellett járulnia, mielőtt azok megjelentek volna. És hogy mikor jön ki az új Guns lemez? Ne vicceljünk már...!