Napközben ahogy néztem a szakadó esőt, azt gondoltam egy szinte üres fesztivált fogok találni amikor megérkezem a kilencedik nap startvonalához, de kellemes meglepetés fogadott a Szalki Szigeten, ahova már igen nehéz volt elindulni ezen az estén. Mondhatni pajszerral kellett az ágyból kifeszítenem a lelkemet, hogy ne csak a feltételes reflexek legyenek velem az utolsó koncerteket nézve majd. Leérve aztán rájöttem, bár szerettem volna, de nem egyedül vagyok az a hős, aki a pocsolyákat kerülgetve még keresi, mivel búcsúzhat el az idei Rockmaratontól.