Ismét egy hazai zenekar kért meg minket, hogy szolgáljuk fel a képzeletbeli asztalunkon vacsorának. Szóval hölgyek, urak! Terítékre kerül a Burnout zenekar és az Újévezred Rapszódia.

A harmadik lemezét február harmadikán jelentette meg a zenekar. Valamelyik régi munkásságuk motoszkált az agyam hátsó szegleteiben, így nem volt kérdés, hogy behúzom az anyagot és kivesézem, amennyire csak bírom. 

Az albumot a klipes Kell Vagy Nem nyitja, amiről nekem egyből a Tankcsapda ugrott be. Ezzel az ének effekttel kezdődik ugyanis egy az egyben az Élni Vagy Égni album. A hirtelen sokk után azt mondtam, hogy az egész dalon végig megy a Tankcsapdás ízvilág, de ez nem is probléma. Kicsit múlt idézés, kicsit van benne némi Depresszió-t idéző hangulat, de még így sem érzed a kopi feelinget. Ellenben sajnos később az album címadó dala egy az egyben az Itt Benn dalra hajaz, mind hangzásban, mind dallamvilágban.

Úgy gondoltam, hogy itt még nincs akkora gáz, lesznek itt még jó riffek és nem is tévedek, aztán sajnos az Ördög A Kórusban egy olyan dal, mintha egy Kispál dalt Leander adna elő. Stílus az utóbbi, előbbi pedig a szöveg értelmezése. Nekem ez nem sok mindent mond, ha még gimiben lennénk a tanár helyében ilyenkor mondanám, hogy „Na, vajon mire gondolt a költő”. Ezzel a dallal mutatja meg a zenekar amúgy a legjobban, hogy a hangzásuk mennyire a helyén van a modern metal vonalon. Amit Leanderék is képviselnek az agyon cicomázott, tökéletes soundot kapod a hallójárataidban, de az élet nem ilyen. A trigerezésen túl is van zene. Sajnálom, de én abból a közegből jövök, akinél a mocsok lételem. Így már lehet nem is volt olyan jó ötlet, hogy bevállaltam ezt az anyagot?! 

A Jókor Jó Helyen, amúgy az album egyik legjobb dobtémáját tartalmazó dal, csak itt is a stúdiós feeling elviszi az egészet. Az a baj, hogy a srácok átestek a ló túlsó felére. Értem én, hogy kell a PanterA szerű hangzás, de ahhoz kell a hangzás mögé egy olyan zenekar, mint a PanterA. Ami lássuk be, azóta egyetlen egy plusz egy fél zenekarnak sikeredet (Lamb Of God és Shrehead) Azt is megértem, hogy a hazai közönség biztosan vevő lesz a magyar dalokra és, hogy Köteles úr egy hatalmas teret nyitott meg anno a Szívidomárral és a Viharom Tavaszommal, de szerintem ebben a műfajban még mindig angolul kéne tolni. Egyszerűen több here lenne az egészben.  Valahogy engem nem győzött meg a Burnout zenekar, hogy ott maradjanak a lejátszómban.

Ettől függetlenül a srácok ügyesek. Ezt el kell ismerni. Érződik néhány dalban, hogy honnan jöttek, hogy mik vannak rájuk hatással, de ez már más tészta. Amúgy sincs azzal semmi baj, ha érzed, hogy mikor mi hatott egy zenekarra, az a nagyobb cink, ha megtalálod ugyanazt a riffet valahol. Biztos vagyok, hogy rajtam kívül sok embert meggyőznek és levesznek majd a lábukról. Béke, Szeretet, Metal!
3/5