Egyszer egy nagy író azt mondta: A civilizáció a szeszfőzdékkel kezdődött. Ez a tollforgató pedig nem volt más, mint William Faulkner. Akit az elátkozott dél krónikásaként ismer főleg az amerikai irodalom. Ugyanis ő volt az az elbeszélő, aki a sértett dél hanyatlásának szövedékeibe a legmélyebben belelátott. A vidék nehéz lélektanát ellenben maga is sokszor a fehér Jézusnak csúfolt pálinka áttetsző üvegein keresztül figyelte meg. Mindig ebből merítő munkásságának első fejezeteit pedig ő is New Orleans városában írta meg. Csakúgy, mint azok a metál mániákusok a dalaikat, akik akár karakterei is lehetnének az öreg író regényeinek. Hiszen zenéik után nyilvánvaló, hogy ők is magukban hordozzák az egykori rabszolgatartó vidék csendes posványaiban elmerülő konok nihiljét. A bigott kereszténység és az okkultizmus bizarr olvasztótégelyében.
Meg az önpusztításra való könyörtelen hajlamot. Így nem csak szereplői lehettek volna Faulkner elbeszéléseinek, de bizonyos értelemben ők az író utódai is. Akik zenéjükben tovább írják a tipikusan déli lélek hanyatlásának metódusait. Ahogy pedig a könyvek Nobel díjas mesterének alkoholizmusát is kordában tudta tartani sokáig az írás, úgy talán New Orleans város metál színterének szereplőit is többször a zenélés mentette meg attól, hogy maguk is olyanok legyenek, mint valaki megfakult emlékei pár statisztáról egy történetből, ahol sem egy frissen mosott ruha, sem happy end nem volt. Persze mindenki így sem élhette túl. Frankie Sparcello basszusgitáros és Joey LaCase dobos már nem élhették meg azt, hogy szurkolhassanak például Mike Williams felépülésének. Más haverok viszont igen. Az említett városban ugyanis sokkal több metál mániákus volt és van, mint csupán az Eyehategod, a Corrosion Of Conformity, a Crowbar és a Goatwhore tagjai. Mi pedig összeszedtük mely bandák kaphatnák meg joggal az elátkozott dél krónikásai címet New Orleans zenei életében még, azok közül, akik szintén a Black Sabbath, a Melvins és a Black Flag tagadhatatlan kábulatában nyomatták a legkülönbözőbb felállásokban. Sokszor a legnagyobbak mellett.
Akik azért a következő felállásokban sok helyen feltűnnek. A The Mystick Krewe Of Clearlight például szintén Jimmy Bower egy másik zenekara volt. Aki gyakorlatilag a város metál hírnevét öregbítő összes nagyobb bandában megfordult. Itt pedig olyanokkal küldi, akik azokban szintén megfordultak Saját blues gyökereik viszont itt a legtestesebbek. Az Acid King zenekarral összedobott közös kiadvány és az egyetlen megjelenő lemez máig klasszikus.
A Graveyard Rodeo egy régi helyi banda volt, akik feloszlottak, meg a kilencvenes évek elején újra összeálltak. Érdemeik közt szerepel két különleges nagylemez, amelyek remekül ötvözik a sajátos punk, doom vonalat a legerősebb crossover turbóval, de mindezek mellett rajtuk keresztül ismerkedett meg Pepper Keenan későbbi zenésztársaival. Ami első körben nem is a Down volt. De onnan is nagyon hiányzott volna.
A felállás neve azért lett Outlaw Order, mert mikor a srácok - köztük Mike Williams és Patrick Bruders - összehozták ezt a bandát, pont mind próbaidőn voltak. Az egyéb tagokkal együtt tehát nem csak más bandákban fordultak elő sűrűn, de kapitányságok fogdáin is.
Bár az Exhorder sosem lett az a tipikus értelemben befutott zenekar, mégis kultuszstátuszt birtokol New Orleans város metál bandái között. Tagadhatatlan hatást gyakorolva akár a Pantera, vagy a későbbi Lamb Of God zenéjére. Kegyetlen thrash, senkit sem kímélő szövegek a nyolcvanas évek kifutásánál.. Két klasszikus album. A harmadikról sok évvel később, többek között Frankie Sparcello halála miatt tettek le.
A skandináv balck metál bandák hatásának éltetése máig jelen van a déli bandák körében. Gondoljuk csak Phil Anselmo Housecore nevű kiadójának kiadványaira. A Ritual Killer viszont nem ott jelenteti meg cuccait, de azok enélkül is elég feketék. A Goatwhore és Acid Bath tagokból álló brigád két albumot rakott össze tíz év alatt.
Ha pedig már jobbról is és balról is csattognak a legendás nevek, akkor a posványba fulladó nihil utolsó leheletét se hagyjuk ki a sorból. A Dan Riggs és Mike Sanchez énekesek fémjelezte Acid Bath a gusztustalan sludge bandák egyik legjobbja volt. Obszcén humorba áztatott két teljes lemezük, az igaz morbid szerelem maga.
A Jones's Lounge az Alabama Thunderpussy és a Black Label Society két volt tagjára épült, akik az Exhorder kései turnéin zenéltek még együtt. Egy füst alatt megjelent egyetlen lemezük hamisítatlan szívogatós doom.
A Nuclear Crucifixion feloszlása után alapította Glenn Rambo és Donovan Punch. Nevét a zenekar egy hetvenes években vetített sci-fi után kapta. Zenéjükben remekül keveredik a páratlanul délies sufni sludge és érdes brit grind. A Soilent Green első lemez a Pussy Soul volt. Ezt pedig még követte. Négy fős egysége szintén nem volt mentes Eyehategod és Crowbar tagoktól.
Az Arson Anthem név emblematikus arcokat takar. Mondhatni a helyspecifikus gyülevész mániákusok elitjének is tekinthető. Hiszen Mike IX Williams mellett ott van a csapatban a Hank Williams III is, aki olyan a country zenében, mint Jello Biafra a punkban. Mellettük pedig Phil Anselmo. Aki a Superjoint Ritual mellett itt is elkaristol ezzel a country fenegyerekkel. Insecurity Notoriety című lemezük esszenciája mindannak amiről itt szó van. Még ha kicsit elhanyagoltabb is mint a Down, ez lemez akkor sem elhanyagolható. Úgy tartoznak ők a színtérhez, mint bunkóhoz a szuvas fog. A sztorinak ezzel a lemezzel reméljük még nincs vége.
Ha pedig már felemlegettük ritka jó fej Anselmo bátyó nevét, akkor zárjuk a sort az ő egyik legjobban sikerült projektjével. Ami személyes szinteken nem egy sikersztori, hiszen Stephanie Opal felbontotta a házassági kötelékeket a Pantera énekesével, de a Southern Isolation kislemez dalainak értéke ettől még felbecsülhetetlen maradt. Talán mert a dél legnagyobb gitárosa is penget benne. De az már egy másik város, egy másik állam és szomorú múltidő.
