Kezdünk lassan hozzászokni, hogyha hétfő akkor az azt jelenti, hogy valami súlyos koncerttel kezdjük a hetet, hogy a kedd reggel átkeresztelhessük a második hétfőre. Most sem volt ez másképpen ugyanis az A38 gyomrát elfoglalta a Bongzilla, a Last Rizla és a Wasted Struggle társaságában. Mi meg ugye erről nem maradhattunk le....

Gondolkoztunk, hogy érdemes lesz-e ezen a szép nyárias estén sörözni még egy kicsit vagy egyből irány a hajó? Utóbbi mellett döntöttünk értelemszerűen és nem is kellett csalódnunk. A Last Rizla tökéletes bemelegítés volt a Bongzilla elé. Be kell vallanom, hogy semmit sem tudtam a zenekarról, de ahogy belekezdtek a zenélésbe a fülem ketté állt és csak azt éreztem, hogy irány a színpad elé rázni a hajkoronát. A tökéletes doom-sludge kombót kaptuk a fejünkbe olyan bélből jövő ordításokkal, visításokkal, amiket talán csak a legvadabb rémálmaimban hallottam eddig. A négyes eszméletlen hiteles és kegyetlen nagy átéléssel játszik, ami érződik is a produkción. A kopaszodó, pocakos énekes sem egy rossz csöves látványát kelti benned, hanem sokkal inkább azt az érzetet, hogy ez a fasz egy zseni, ez a csávó őrült. De ez kell ahhoz, hogy hiteles legyél és tényleg elhiggyem azt amit látok. A korai kezdésük ellenére akadtak emberek szép számmal a bulin és ahogy körbe néztem ez a kis tömeg egyre csak duzzadt, ahogy haladtak előre a koncerttel. Egy biztos, a Last Rizla-t vissza kell ide hozni egy hosszabb műsorral, és kész!

A Wasted Struggle-t igazán nem szeretem, így nem is tudok róluk sokat írni. Nem az én zeném, maradjunk ennyiben. Így amíg ők játszottak mi is inkább kiugrottunk még egy sörre. Nem sokkal fél tíz után már éreztük, hogy hívogat minket a színpad. Nem is kellett sokat várni és megjelentek a Bongzillas arcok a színpadon. A dobos  csak annyit mondott nekünk, hogy "Srácok, remélem szét vagytok hullva, mert én marhára" Aztán szépen lassan elkezdődött a legenda pusztulása, pusztítása. Be kell vallanom, hogy nem ez volt életem legjobb koncertje. Sőt... talán még a top tízben sem lesz benne. Eszméletlenül vártam, hogy lássam a legendás zenekart. Lehet ez volt a baj, hogy túl magasra lett rakva a mérce. Nézed a koncert felvételeket és azt látod, hogy a négy fűtől totál szétesett csávó letépik az arcodat, meg semmisítik a világodat és otthagynak rottyon. Na, nem ez volt (sajnos) A négy figura tök lazán kiállt és a saját hírüknek egyáltalán nem tettek eleget. Koncertelem vagy sem, de valami kis pipás történetet elvártam volna tőlük. Itt már megbomlott bennem a totál szétesett szívós arc image, amit kialakítottak maguk körül. A hangzás pedig a béka segge alatt volt kettővel, ha szarul helyezkedtél. A merch pultnál tök faszán szólt minden, csak mivel kicsi vagyok így onnan semmit sem látok, így nekem elől kell lennem, de ott meg csak a gitárt lehetett hallani jóformán. Azon gondolkodtam, hogy vajon merre lehet a másik gitár ? Elől egyszerűen semmit nem hallottál belőle, de még a basszerből sem sokat. Tudom, álljak hátra és ott jó lesz a hangosítás, csak az érzésem nem lesz ugyan az, na meg a látvány sem. A koncert magában jó volt, a magyar közönség nem hiába ismert a lelkesedéséről, de itt ma este hiányzott még egy hangyányi plusz, hogy azt tudjam mondani, mint tavaly ilyenkor a Monolord-nál. Az egy olyan koncert volt, ami kivégzett. A Bongzilla, hangos volt, közepesen szólt és csak megcsócsált kicsit. 

Remélem, hogy kanyarodnak még erre és adhatok nekik még egy esélyt, mert ez így vajmi kevés volt a számomra. De sebaj kellenek ilyen koncertek is. Majd legközelebb jobb lesz, vagy nem, de akkor meg így jártunk. Azért nem vagyok elégedetlen, egy szép estét töltöttem a haverok körében. Béke, Szeretet, Metal