Akiknek soron következő, A Sleepless Grey című harmadik stúdiólemeze a napokban fog megjelenni. Mi pedig az eddig hallott számok finom kidolgozásából úgy saccoljuk, hogy a maga műfajában ez lehet az év egyik legkomolyabb alkotása, amit a legtöbb hallgató majd mellőzni fog. Az ausztrál ötöst ugyanis nem tolta be a kritikusok szele a favorizált zenekarok körébe az öt éve megjelent Come Midnight korong idején sem, pedig már az is egy komoly szintet meglépő zene volt. Amit, ha már műfajt emlegetünk, hát nem könnyű küldetés valahova szikáran besorolni, de az alapnak a doom talán mindenképpen tekinthető. Az Adrift for Days mégsem doom banda.

Inkább szabadúszó a végtelen vizeken, ahol saját szelet fúj saját vitorlájába. Utazása így nem függ senkitől. Megmarad egy legbelsőben zajló folyamatnak. Neurosis, The Ocean és Battle of Mice. Aztán Pink Floyd, Om és Alice in Chains. A borult, de mesterien kifinomult Bohren & Der Club of Gore. Amik mind hathattak az Adrift for Days zenéjére. A leginkább hathatós jelenlét azonban azoknak a belső erőknek a megmozgatása, ami nagyon is személyessé teszi ezt a lemezt. Komorságtól a felemelkedésig, amely egy saját világban kap új színeket a hangszerekkel és az énekkel. Ami szintén érzéseket skáláz. Búgó, morózus és magasztos. Sokszor élesen tiszta. Máskor állatias és szenved. Néhol a dark zenék hangulatát juttatja eszünkbe, mint a Fields of the Nephilim. Közelebbi rokonságban mégis olyan bandákkal áll, mint az Amenra, A Storm of Light és az Agents of Oblivion. Tehát lefelé, érzelmi lenyomatokból építkezik. Vastag rétegekben. Történelmet ír. S habár csak ajánlunk és nem csillagozunk, de ha csillagoznánk nem lenne kevesebb, mint öt. Annál ugyanis több kell egy komplett csillagképhez. Három dal már megvan hozzá. De június 6 után hét lesz majd összesen.